11. fejezet

- Tudod mi jutott eszembe hugi? – Emmett brummogó nevetéssel cipelt ki karjait vas bilincsként körém fonva. - Ki maradt a szokásos „Üdv nálunk” ceremónia.

- Emmett tegyél le! – ficánkoltam karjaiban, de Ő meg sem hallotta csak menetelt ki az udvarra.

- Nem mered megtenni! – suttogtam félve mikor megláttam az úti célunkat.

Csak rám vigyorgott majd hirtelen hátra kapta a fejét és már kocogva szedte a lábait.

- Emmett én esküszöm meg fojtalak! –sziszegtem és úgy kapaszkodtam a nyakába, mintha az életem múlna rajta.

- Bocsi! – kacsintott rám. Ám hiába feszegette az ujjaim nem bírt leszedni magáról. – Makacs vagy, de rajtam nem fogsz ki. – rántotta meg a vállát azzal beugrott a tóba velem együtt.

A nyakát úgy szorítottam a világ összes kincséért nem engedtem volna el, de hiába Emmett azért sokkal erősebb volt nálam így végül kiszabadult már-már gyilkos szorításomból, majd a felszín felé vette az irányt. Miután én is sikeresen kijutottam prüszkölve néztem rá.

- Nem tudod, hogy kivel kezdtél! – morogtam fog csikorgatva

Erre elnevette magát majd egy kis fiús vigyorral az arcán nézett a hátam mögé.

- Emmett Cullen! – nézett rá szúrósan Esme – Nagyon ajánlom, hogy bocsánatot kérj a húgodtól!

- Mindjárt csak még hagy élvezkedjek egy kicsit! – nézett rám huncutul, majd hirtelen utánam kapott, de én gyorsan arébb úsztam, így nem sikerült lenyomnia a vízbe, ahogy tervezte. Nevetve ugrottam rá és nyomtam le mindkét kezemmel a víz alá.

Esme erre csak felsóhajtott, majd mosolyogva indult be a házba.

- Bella! – hallottam meg halk, döbbent hangját mire azonnal Edward felé fordultam.

- Te meg mit csinálsz? – nézett rám mosolyogva.

- Meg leckéztetem a bátyád. – néztem rá ártatlanul, de ekkor Em hirtelen a lábam után kapott és azt megragadva lehúzott magához.

Karba font kezekkel néztem az előttem vigyorgó alakot, majd fél szemöldököm felvonva újra visszatértem Edwardhoz.

Kiúsztam a kis tavacska széléhez, majd elfogadva Edward felém nyújtott kezét ki kecmeregtem a partra.

- Na mi van hugi, feladod? – Emmett szörnyen elégedett képet vágott mikor ő is kimászott a vízből.

- Tudod Emmett van jobb dolgom is mint, hogy a te egódat leromboljam! – néztem rá szépen mosolyogva, majd Edward kezét megfogva sétáltunk fel a házba.

- Alice rakott ki neked száraz ruhát a fürdőbe. – mondta, miközben végig simított a csurom vizes hajamon.

- Jól van. – ahogy elhaladtunk a nappali mellett mindenki végigmérte eléggé megviselt ruházatom. – Köszi, Alice. – mosolyogtam rá.

- Igazán nincs mit Bella.- vigyorgott rám Jasper mellől.

- És igazán sajnálom Esme. – néztem rá szégyenlősen, mire csak felnevetett é olyan melegen mosolygott rám mintha valóban az egyik gyermeke volnék.

- Semmi gond Bella! Hiszen Emmett, már csak Emmett marad. – rázta nevetve a fejét majd hirtelen kivágódott az ajtó és a szintén ázott Emmett a kanapé mögé guggolt és egy cuppanós puszit nyomott pótanyja arcára, amit Esme mosolyogva viselt.

- Imádlak anyu! – vigyorgott, majd még rám nyújtotta a nyelvét és felment a szobájába magával húzva Rosalie-t is.

Kézen fogtam Edwradot és felsiettem a szobába, próbálva minél kevesebb dolgot összevizezni.

- Megyek letusolok és átöltözök. - néztem rá Edwradra. De ő csak egy pontot fixírozott a lábamon.

- Valami baj van? – kérdeztem és én is végig néztem magamon, de nem volt bennem semmi szokatlan.

Megrázta a fejét, de nem nézett rám, ami kezdett idegesíteni.

- Edward? – sétáltam elé majd az álla alá nyúlva próbáltam rá bírni, hogy a szemembe nézzen.

Pár másodpercig még próbálkoztam aztán végül feladtam.

A levegő csak úgy szikrázott körülötte, és mellkasán és karjain az izmok pattanásig feszültek.

- Ha úgy érzed elakarod mondani, én szívesen meghallgatlak. - simítottam végig az arcán, majd mivel még erre sem válaszolt csak az izmai feszültek meg még jobban, inkább a fürdőbe mentem.

Biztosan haragszik rám, amiért túl gyerekesen viselkedtem Emmettel! – gondoltam szomorúan, miközben a víztől elnehezedett ruháimat fejtegettem le magamról. Miután sikeresen megszabadultam a felesleges ruháktól fogtam magam és a zuhany alá állva csak folyattam magamra a vizet. Amint lesz hozzá bátorságom, hogy kimenjek innen, azonnal bocsánatot fogok tőle kérni! – döntöttem el magamban.

Hallottam, ahogy nyílik az ajtó, de nem volt kedvem megmozdulni. Csak ültem, és azon gondolkoztam mit csináltam, amiért ennyire dühös lehet rám Edward?

Halkan nyílt ki a zuhanyzó ajtaja is és, ahogy felnéztem láttam, amint Edward szikrázó fekete szemekkel néz rám.

Végig nézett rajtam, majd becsukva maga mögött az ajtót leguggolt hozzám, és szemeit végig futtatta rajtam. Majd kezével megsimogatta az arcom. Úgy bújtam kezéhez, mint egy kiscica.

Nem mondott még most sem semmit, csak izzó tekintettel méregetett, és hirtelen felkapva a földről meg sem állt a szobájába lévő ágyig.

Óvatosan ráfektetett, majd fölém hajolva ajkait a nyakam érzékeny bőrér tapasztotta.

Kezeimet a – már átázott atlétája alá vezetve simogattam hasát. Éreztem, ahogy ujjaim alatt összerándulnak izmai, ami elégedettséggel töltött el. Finoman taszítottam rajta egyet hogy végre lekerüljön róla is minden zavaró tényező, mire azonnal elhúzódott tőlem és egy másodperc múlva már újra felettem volt. Ajkait habozás nélkül nyomta melleimre, és csókolta, szívogatta őket. Nyöszörögve tűrtem kényeztetését, majd hogy ne csak én kapjak folyton, egyik kezemet kettőnk közé préseltem, és simogatni kezdtem hasamnak feszülő vágyát. Hirtelen kerekedtem felé majd végig csókolva a hasát értem el végre célomhoz, amikor Edward is rájött mit tervezek összeszorította fogait, majd próbált felhúzni magához én viszont nem hagytam. Azt akartam, hogy tökéletesen elégedett legyen!

Mosolyogva figyeltem, ahogy a különböző érzelmek váltják egymást szerelmem arcán, miközben kezeim megállás nélkül kényeztetik. Ahogy vágya lüktetett kezemben a kezemben, gondolataimnak utat engedtem és nyelvemmel is végig ízleltem. Edward vad morgással válaszolt és egyik kezével bele markolt a mellette lévő párnába. Egyik kezemmel még mindig férfiasságát simogattam, míg másikkal alhasát karmolásztam.

Nyelvem megállás nélkül dolgozott, és élvezettel hallgattam vad morgásait vagy éppen elakadó lélegzet vételeit, amiktől én is csak egyre jobban égtem. Teljesen a számba vettem, és lassan tüntettem el újra és újra kívánatos testrészét.

- Bellah…! – ahogy a nevem kimondta megborzongtam, majd félve emeltem rá a tekintetem – lévén még sosem csináltam ilyet- feje hátra hanyatlott, és jó néhány párna volt kivégezve körülötte. Látszott rajta hogy vissza fogja magát ezért elszakadtam tőle egy másodpercre.

- Ne fogd vissza magad! – mosolyogtam rá – Szeretném, hogy elengedd magad! – azzal visszakúsztam férfiasságához és addig nem is hagytam abba, míg egy perc múlva el nem ernyedt, majd számat elöntött élvezetének nedve. Mosolyogva váltam el tőle és vártam, hogy helyre álljon a légzése addig is hozzá bújtam, és gyengéden cirógattam mellkasát.

- Ó istenem! – suttogta szaggatottan – Csodálatos vagy! - csókolgatta a kezemet – Egyszerűen tökéletes. – ezen már kuncognom kellett. Simogatni kezdte a hasamat, amire halkan sóhajtozni kezdtem. A kezei puhán csúsztak finoman a lábaim közé, és egy vigyorral konstálta, hogy bizony én még nagyon is vágyom rá. Finoman a hátamra fordított, majd térdeivel szétfeszítve lábaim, közéjük helyezkedett. Mosolyogva túrtam még mindig vizes hajába. Ajkait az enyémekre nyomta, mire felhúztam a térdeim, de nem hatolt belém csak a bejáratomnál körözött, mire én kínlódva felnyögtem és fenekébe markolva húztam tövig magamba. Mindketten felnyögtünk, majd egy perc pihenőt sem hagyva kezdett el bennem mozogni, lökései kemények, és lassúak voltak, amit én a plédbe markolva tűrtem. Az ágy is remegett alattunk, de egyikünknek sem jutott eszébe, hogy esetleg a többiek is meghallhatnak minket, egy kicsit sem fogtuk vissza magunkat.

- Edward! – nyögtem és végig húztam körmeim a hátán.

- Közel vagyok – morogta. Lökései még jobban felgyorsultak, és éreztem, ahogy megrándul kicsit. Tudtam, hogy neki is itt a vég. A nevemet kiáltotta, a feje pedig hátra hajlott. Felsikítottam mikor Edwarddal egyszerre ért el minket az eksztázis. Rám hanyatlott, majd fejét a nyakamba fúrta, és halkan felkuncogott.

- Gondolom mindenki hallott minket. – suttogtam fintorogva, mire rám nézve édesen elmosolyodott.

- Ne aggódj szerelmem, már régen nincs itthon senki.

Megnyugodva öleltem magamhoz, majd még pár percig így voltunk, de aztán Edward kihúzódott belőlem, és mellém fekve a fejét a mellemre rakta, és finoman cirógatta a hasam.

Elmerengve feküdtem, miközben az ujjaim a hajában játszadoztak, mikor a békés csendet megtörte a mobilom hangja.