Hát itt a 4. fejezet.Nincs hozzáfűznivalóm... bocs a késért. :/
Szerintem nem lett olyan jó főleg a vége, de majd ti eldöntitek!Ja és amint látjátok kikerültek a szereplők. :)
P.S.:Köszi a segítséget Biusnak, és a chates bagázsnak! (L) A bétázásért pedig Nikkinek (LL)
----------
Miután másodjára is meg tárgyaltuk az én ”felelőtlen” viselkedésem, Alex kitalálta, hogy gyakorolnom kell az erőm szabályozását.
Mivel már csak egy-két hét volt hátra az idei tanévből, megbeszéltük, hogy már csak jövőre iratkozunk be a helyi gimnáziumba.
Ma hét ágra sütött a nap, ezért reggel a gardróbban állva próbáltam kitalálni, hogy ma milyen kedvem is van. Végül egy egyszerű felsőt és farmer rövidnadrágot vettem fel.
Mára csak pihenést terveztem, ezért ki is ültem a szobám ablakába olvasni.
Egyszer csak egy riadt sikítás zavart meg, és rögtön rá is jöttem, hogy ez csak Chloe lehet.
Azonnal a hang felé rohantam, de mikor oda értem, nem az várt, amire számítottam.
Mert hogy nem várt semmi!
A rét üres volt, de meg érződött Chloe és Alex illata.
Hirtelen a földön találtam magam, rajtam a dühösen vicsorgó Chloeval.
Egy pillanatig csak néztem, és nem tudtam eldönteni, hogy most mégis mit csináljak?
Persze a kis drága nem várta meg, míg magamban szépen kitalálom, hogy hogyan ártalmatlanítsam lehetőleg úgy, hogy ne essen nagyobb baja, hanem meg fogta a torkom, és hangos morgás kiséretében neki vágott egy fának
Na ez azért fájt.
Morogva pattantam fel és ugrottam a torkának. Tudtam, hogy nem bízhatunk benne!
Koncentrálni kezdett, mire én tudva, hogy ezt úgysem úszom meg, továbbra is erősen tartva a nyakát hagytam, hogy belém vezesse a villámját.
Még a próbálkozás is nevetséges volt. Az utolsó pillanatban löktem magam köré a pajzsom, de (szerencsére a gyakorlásoknak) nem lökte vissza az áramot, csak végig vezette egyenesen Chloeba.
Erre felszisszent, és egy nagy vízgömb félével ellökött magától.
Köhögve köptem ki a torkomba kerülő nedvességet.
A közeledő léptekre felkaptam a fejem, és meg is láttam, ahogy Alex jön felénk nagyon ártatlan képpel.
Chloe mellettem termett, majd leguggolva hozzám, a karját nyújtotta, hogy felsegítsen.
- Ügyes voltál! De nem kell csak azért vissza fognod magad, mert egy családtaggal vagy egy szeretteddel harcolsz.
- Ezt most nem mondjátok komolyan?! - néztem felváltva Chloa-ra, majd Alex-re.
- Bocs Bella, de muszáj volt ezt is kipróbálnunk. - ért mellém, majd óvatosan megsimogatta a vizes hajam.
- Nem volt elég? Egész héten gyakoroltunk, csak egy napot kértem, amíg békén hagytok!
- Bella…!
- Nem! Elég volt! Átöltözöm, aztán elmegyek, kiszellőztetem a fejem. Majd jövök! - néztem rájuk megsemmisítően. – Ja, és nem kell a keresésemre indulni! Nem vagyok öt éves, hogy folyton vigyáznotok kelljen rám.
Felsétáltam a házba, és örömmel néztem a padlón magam után hagyott sáros lábnyomokra.
A szobám előtt levettem a szandálom, és miután lezuhanyoztam, gondolkozva léptem a gardróbomhoz.
Nem érdekelt, hogy nincs különösebb alkalom, de én mégis ki akartam tenni magamért. Valami azt súgta, nagy nap lesz a mai, és talán a nagy sétám közben összefutok Edward-dal is.
Végig néztem a ruhatáramon, és egy mély levegő után vigyorogva szökdécseltem az egyik akasztófához. Egy valóban gyönyörű selyem fekete ruhát húztam elő, de féltve a fák épségét, mivel elég veszélyes, ha én magas sarkúban kezdek futni, inkább egy egyszerű balerina cipőt választottam.
Mosolyogva rohantam le a lépcsőn, de az udvaron megtorpantam, és kíváncsian néztem Alex-ékre.
- Naaa..? - kérdeztem továbbra is mosolyogva, és megpördültem a tengelyem körül.
Alex csak elkerekedett szemekkel végig mért, majd vigyorogva rám kacsintott.
- Végre látom, hogy kezd megjönni az eszed hugi! - kacsintott rám, mire csak a szemeim forgattam.
- Nem jó! - jelentette ki Chloe, majd felrohant, hogy pár másodperc múlva egy fekete magas sarkú cipővel térjen vissza.
- Elfogok esni! - nyögtem fel bepánikolva.
- Akkor vedd le a ruhát! Nem veheted fel egy babacipővel. - úgy nézett rám, mintha legalább szentségtörést tettem volna. - Amúgy is jól állnak neked az ilyen cipők. - rántotta meg a vállát.
Mikor felvettem, megforgatott, és elégedetten mosolyogva figyelt.
- Tökéletes! Mehetsz. - lökött meg szelíden, mire én csak halványan rá mosolyogtam
- Köszi.
Azzal dúdolva indultam el sétálni, miközben a jövőn gondolkoztam.
Vajon kibékülünk valaha Chloe-val?
Azt hinné az ember, hogy utálom, és hogy legszívesebben kiűzném a családból, de mivel Alex bele halna, ha el menne, így nekem sincs más választásom, mint tűrni az Ő fura stílusát.
Néha elég könnyű volt őt (ha nem is szeretni de) kedvelni. Például nagyon tehetséges volt az építészetben, és ha jó volt a kedve nem hagyta, hogy úgy menjek valahová, mint egy – az ő szavaival élve - igénytelen, slampos vámpír.
Talán most már el kellene kezdenem nyitni felé valamikor…
Imádtam az erdő illatát, olyan tiszta volt, és megannyi kis élet bújt el a lombok között.
Hirtelen meghallottam, ahogy óvatos léptekkel követnek.
A szél felém sodorta követőm illatát, mire az arcomon lévő mosoly még nagyobb lett.
A hirtelen támadt jókedvemben - hozzám képest nagyon szokatlan módon - szökdécselve haladtam tovább, miközben mögöttem felvéve az általam diktált tempót Edward sétált.
Ekkor észrevettem egy napfényes tisztást néhány méterrel előttünk.
Egy pillanatra megakadtam a dalocskában, amit még mindig dúdoltam, és lehervadt a mosolyom, mikor nem is bírtam folytatni.
Ezt is elfelejtettem.
Hirtelen megtorpantam, ahogy meghallottam mögöttem a halk dúdolást.
Vigyorogva hátra lestem a vállam felett, mire Ő csak rám kacsintott.
Visszafordultam, és figyelmesen hallgatva a dallamot tovább sétáltam a réthez.
Mikor kikerültem a fák takarásából, vége beláthattam az egész rétet.
Tökéletes kerek formájú volt tele szebbnél-szebb virágokkal, amik megtöltötték a tüdőmet, bár csodás illatuk nem szállhatott szembe Edward édes napfény illatával.
Mosolyogva feküdtem le a kis rét közepén, és hallottam, ahogy Edward is egy pillanatra habozva megáll, majd egy halk nesz után mellém telepszik.
Óvatosan megérintette a hajam, mire azonnal ki pattantak a szemeim, és rögtön elvesztek az ő gyönyörű arany tekintetében.
Elvesztem a tekintetében, miközben ő egy fehér rózsát tűzött a hajamba, végig simítva kezével az arcomon. Ahol a keze hozzám ért, forrónak éreztem a bőröm és a forróság hamar koncentrálódott lentebbi területeken is.
- Honnan ismerted a dalt? - kérdeztem furán rekedt hangal. Próbáltam nem tudomást venni arról, hogy legszívesebben felülnék, és nem kéne sok hozzá hogy…
- Esmetől hallottam! - mosolygott rám, majd ő is elfeküdt a fűben. - És te?
- Az anyukámtól. - hirtelen elszomorodtam.
- Sajnálom!
- Mindegy… életben van, jól van, és csak ez a fontos.
Magam elé emeltem a kezem, és szórakozottan figyeltem, ahogy a kezem csillog a napfénytől.
- Zavarn ha…? – kérdezte, és óvatosan a kezébe vette az enyémet.
Egy reszketeg kis sóhajra futotta, és szelíden megráztam a fejem.
Mosolyogva figyelte a kezem, én pedig gyönyörködtem benne, ahogy arca csillogott a Naptól.
Tökéletes volt.
A szemei körül finom ráncok keletkeztek, ahogy szélesen rám mosolygott, én pedig úgy éreztem meghalok, ha nem érhetek hozzá legalább egy kis felületen.
Félénken emelkedtem fel, és hajtottam az arcom tökéletes mellkasára.
Halkan felsóhajtott, én pedig mosolyogva fontam ujjaimat az övéibe, óvatosan cirógatta a hüvelykujjával kézfejem ezzel apró ki süléseket okozva.
Ez nem természetes! - Futott át az agyamon a gondolat.
Nekem nem szabadna ezt éreznem… nem szabadna akarnom, hogy megcsókoljon, és hogy addig öleljen magához, amíg csak nem lépek át egy másik eddig ismeretlen határt.
Hiszen csak két napja ”ismertem”.
De ha… most meg ismerném, akkor talán nem lenne majd később akkora bűntudatom vagy nem kéne attól félnem mit gondol rólam.
Vagy inkább csak vissza kéne fognom magam.
Lehunytam a szemem, és csak élveztem a közelségét.
Amúgy sem mászhatok rá! Ő a férfi, neki kell lépnie! Ha pedig nem történik ma semmi, akkor kénytelen leszek lenyugtatni magam valahogy.
- Mesélsz magadról Kedves? - suttogta.
Borzongás futott végig rajtam ettől a becézéstől.
- Két éve változtattak át. A bátyám, Alex csinálta, és azóta vele élek. A szüleim még most is élnek Floridában. Alex-el az ottani gimnáziumban ismerkedtem meg, és azóta is vigyáz rám.
- Összejöttem egy gyönyörű fiúval. Elbűvölt a kedvességével, és én rajongtam érte.
Később kiderült, hogy természetesen nem ön szántamból volt ez a fajta csodálat.
Alex próbált figyelmeztetni, hogy Ő nem egy átlagos tizennyolc éves srác, de én nem hallgattam rá.
Semmi különöst nem vettem észre Tomon. Olyan volt, mint mi, átlagos emberek, csak éppen sokkal szebb.
Már fél éve jártunk, mikor azt mondta, bemutat a családjának. Semmit nem tudtam róluk, csak hogy az anyukája meghalt, és az apjával és két nővérével él egy házban, kint a város szélén.
A házuk átlagos volt, nem mondta volna meg róla senki, hogy itt bizony, gazdag vagy furcsa emberek laknak.
Emlékszem, hogy mikor megláttam az apját, meghűlt bennem a vér. Olyan volt, mint Mi.
Csak hogy Ő emberekre vadászott. Persze nem mutattam kifelé a rémületem, és a tőlem telhető legudvariasabban fogadtam a vendéglátást. A testvérei olyanok voltak, mint Ő. Tökéletesek mégis teljesen különböztek.
Tom azt mondta, el kell mennie pár percre, mert hogy még nem vacsoráztak, de érezzem magam otthon.
Az apukája olyan furcsán éhes tekintettel nézett rám, aztán elvonultak, és később csak Ő tért vissza.
Megpróbált megölni. Eltörte a gerincem. - összébb kellett szorítanom a szemem, hogy nyugodt tudjak maradni. - Aztán Alex szerencsére eljött hozzájuk, hogy elbeszélgessen Tommal, hogy hagyjon békén.
- A gyerekeit életben hagyta, csak Tommal végzett még. Megharapott, hogy életben maradjak. - suttogtam csöndesen. - Örökké hálás leszek neki.
- Sajnálom! – suttogta.
- Mindegy, már régen volt, és azóta rendbe jöttem. - halványan mosolyogva néztem fel rá, de csak a megfeszülő állát láttam. - Elmeséled a tiédet is? Hogy hogyan lettél vámpír?
- Én 1901-ben születtem, és 1918-ban változtattak át. Spanyol náthában haldokoltam, és Charlisle orvosként dolgozott, mint most. Látta, hogy haldoklom, így megtette. A szülei természetesen halottak. De Esme és Charlisle olyanok nekem, mint az édesanyám és édesapám.
Felemeltem a fejem, és egy csókot leheltem az állára.
- Sajnálom a szüleidet. - simogattam a karját.
- Nem igazán emlékszem rájuk. - sóhajtotta.
- Milyen volt a szemed színe? – kérdeztem, csak hogy oldjam a beállt csendet, mert ha nem beszélek, félő volt, hogy rámászok.
- Zöld. És a tiéd?
- Barna. Alex a csokoládéhoz hasonlította mindig. – kuncogtam.
- És mi az erőd?
- Pajzs. Mentális és fizikai erőtől is véd. Alex szerint titkolnom kell, mert veszélyes is lehet, mivel sokan akarnának engem. - fintorogtam.
- Akkor ezért nem hallak! - motyogta halkan, mire fel könyököltem a mellkasán.
- Ezt most nem értem! - ráncoltam össze a homlokom.
- Gondolatolvasás. - mutatott a halántékára mosolyogva. – De téged nem hallak. - fintorgott.
Megkönnyebbülten fújtam ki a tüdőmben lévő levegőt. Még csak az kéne, hogy tudja miket gondolok róla.
- Tehát te egy éve vagy vámpír? – kérdezte, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Öhm igen. Miért?
- Csak kíváncsi lennék… - töprengett - hogy melyikünk győzne, ha harcara kerülne a sor. Természetesen csak játékból! - mentegetőzött.
- Természetesen Én! - vigyorogtam rá megvillantva ezzel fogaimat.
Felkuncogott, és gyengéd pillantásokkal nézett végig rajtam.
- Hát persze, Kedvesem.
Felvontam az egyik szemöldököm.
- Szerinted te nyernél? – kérdeztem, és lassan felemelkedtem róla.
- Hm… nem tudom, ha esetleg te sem használnád a képességed… azt hiszem döntetlen lenne.
Ezen elgondolkoztam. Jó lenne ’játszani’ valakivel, és szörnyen kíváncsi is voltam, vajon melyikünknek lenne igaza.
Edward félre értette a hallgatásom.
- De természetesen nem fogom ezt kipróbálni. – szabadkozott, és óvatosan Ő is felült.
Halványan mosolyogva simítottam végig az arcán. Aztán miután gondosan visszahúztam a pajzsom, felpattantam mellőle, és nevetve futottam egy nagy fához.
- Az a baj, hogy én szörnyen kíváncsi vagyok, bár ezer százalék hogy én nyerek.
Vigyorogva futott utánam, én pedig csak mosolyogva vártam. Egy pillanatra megállt, és rám kacsintott, mire én ezt kihasználva minden erőm bele adva másztam fel a fára.
Halkan, viccelődve rám morgott, mire én csak kinyújtottam rá a nyelvem, és fáról fára ugráltam előle.
Hallottam, ahogy Ő futva követ, és már majdnem utolért.
Csak arra koncentráltam, hogy minél nagyobbakat ugorjak, és nevetve hasítottam át a levegőt.
Mikor éppen át akartam ugrani a következő fára, hirtelen valami elkapta a bokám, és lerántott.
Halkan felsikkantottam, mikor Edward elkapott, így megmentve attól, hogy közelebbről is megismerkedjek az anyafölddel.
- Meg vagy! – suttogta, majd ajkait a nyakamra szorította.
- Ó..! – motyogtam, és az érzékeim felkorbácsolódtak, ahogy ajkai finoman végig siklottak a nyakamon, fel egészen a szám sarkáig.
Egyre gyorsabban szedtem a levegőt, de nem az történt, amit vártam. Nem csókolt meg, csak puszit nyomott a szám sarkába, és megcsókolta a lecsukott szemhájamat.
Reszketegen fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.
Nevetve húzódott el, és komótosan elsétált vissza a rétre.
- Nem is volt harc! – motyogtam. - Csak te üldöztél, én pedig hagytam, hogy elkapj… legyen valami sikerélményed. – kuncogtam, és sóhajtva fúrtam arcom mellkasába.
Hangosan nevetett, én pedig csak úsztam a nevetésének hangjában.
Ekkor, mintha valami hirtelen az eszébe jutott volna, lehajolt hozzám, és ajkait óvatosan a fejem búbjára szorította.
Mikor a réthez értünk óvatosan leültetett a puha virágok közé.
Elém ült, és kisimította egy az arcomba lógó tincsemet.
Mosolyogva néztem rá, és nem bírtam megállni, hogy én is az megérintsem.
Halkan felsóhajtott, és szemeibe nézve láttam, hogy elhatározza magát.
Elakadt a lélegzetem, és mosolyogva az ajkamba haraptam, mikor tudatosult, hogy mire is készül.
Arcával lassan közeledni kezdett felém, szemeit mélyen az enyéimbe fúrva.
- Megengeded? - kérdezte suttogva, mire én hevesen bólogattam.
Csak lehunytam a szemem, és vártam. Beletelt pár pillanatba, mire puha, meleg ajkait megéreztem a számon.
Óvatosan mozogtak az ajkai, én pedig megrészegülten kapaszkodtam bele a nyakába.
Ahogy még jobban rá nyomta ajkait az enyémekre, megremegtem, és nem bírtam fékezni magam.
Karjaimat szorosan a nyaka köré kulcsoltam, és éreztem, ahogy kezei szorosan derekamra simulnak.
Ajkai elnyíltak, és nyelve hegyével óvatosan simított végig ajkaimon, bebocsátást kérve.
Nem ellenkeztem, azonnal válaszoltam csókjára, hogy végre meg ízlelhessem a csodás aromáját.
Ujjaim hajába túrtak, és még sürgetőbben csókoltam. Olyan volt, mintha egy fajta köd borult volna az agyamra, és nem éreztem semmit, csak Őt.
Óvatosan közelebb húzott magához, így lovagló ülésben kapaszkodtam a vállába.
Egyik kezem lefelé csúszott Edward hátán, kitapintva minden egyes izmot, majd megállt a pólója aljánál, és elkezdtem felfelé húzni.
Nem hagyta, hogy sokáig gyönyörködjem tökéletes mellkasában, mert megragadva a derekam, visszarántott magához, hogy az előzővel ellentétes heves csókban forrtak össze ajkaink.
Óvatosan lefektetett a földre, és körkörös mozdulatokkal tűrte egyre fentebb a ruhámat.
Mikor áthúzta a fejem felett, jó messzire hajította, és egy percig csak nézett olvadt arany szemeivel, amiben mérhetetlen nagy vágy lobogott. Bár gondolom én sem nézhettem ki jobban.
Edward levegő után kapkodott, amikor tökéletes ajkait a meztelen hasamhoz nyomta, majd felfelé haladva óvatosan végig húzta rajta nyelvét, felfelé haladva, egészen fekete csipke melltartómig.
Egyik kezével a hátamhoz nyúlt, majd egyetlen mozdulattal kikapcsolta azt, és lefejtette a csipke anyagot a mellemről. Egy pillanatra még a szemembe nézett megerősítésre várva, mire én halkan felnyögtem.
Nem érdekelt, hogy alig ismertem, vagy hogy azonnal elmegy, mint megkap csak az számíttott, hogy magamban érezzem.
Sajnos úgy tűnik ebben is hasonlítunk Alex-el… családi vonás.
Kezeivel végig simított melleim közt, végig cirógatva hasam, majd még lejjebb combjaim.
Itt már hivatalosan is elfelejtettem levegőt venni.
Önkéntelenül is picit szétnyitottam lábaimat, mikor a belső combomat simogatta végig. Mély sóhajjal fogadtam fehérneműmet cirógató ujjait.
Ajkait megnyalva tért vissza melleimhez, és aprót harapott egyik mellbimbóm alá míg a másikat gyengéden simogatta.
Halk morgás tört ki összeszorított fogaim közül, és próbáltam nem felnyögni a rám zúduló érzelmektől.
Most felcserélte ajkai és kezei mozgását, én pedig már remegtem attól a vágytól amitől ha beteljesedik biztosan meghalok.
- Kérlek! – sóhajtottam, és csípőmet türelmetlenül az övéhez nyomtam mire lecsukott szemekkel felnyögött.
Szenvedélyesen ajkaimra tapadt, és nyelve az enyém köré fonódott.
Hallottam, ahogy a bugyim halk reccsenéssel adja meg magát, mire felkuncogtam, csakhogy aztán bennem akadjon a levegő, mivel Edward betüremkedett combjaim közé, és lehelet finoman cirógatta szeméremdombomat, majd ajkacskáim közé türemkedve egyik ujjának hegyével alig érintve kezdte el simogatni eddig érintetlen szervemet.
Én ezt viszont nem bírtam, ezért határozottan megemeltem csípőmet, amibe Edward hosszú ujjai bele is merültek.
Felnyögtem, ahogy ritmikusan kezdte el mozgatni ujjait.
Önkéntelenül emeltem meg a csípőmet még jobban, és mikor megtapasztaltam, hogy így milyen érzés óvatosan újra és újra megmozdítottam hosszú ujjain magam.
…Istenem... ne várasson már, nem bírom... kérlek…! - gondoltam magamban, és szorosan összezárt ajkaim közül halk nyüszítés szerű hang tört fel.
Mosolyogva lenézett rám azokkal a gyönyörű –most éppen fekete- szemeivel.
Döbbenten néztem végig rajta. Nem emlékeztem rá, hogy levettem volna róla a nadrágját… bár így legalább minél hamarabb magamban érezhetem.
Keze finoman simított végig combjaimon, s én jólesően tártam őket széjjel, hogy végre megtörténjen az, amire már régóta vártam.
Óvatosan helyezett el maga alatt, majd egy gyöngéd csók után mélyen a szemembe nézve hatolt belém.
Au..!
Kétségbe esetten tapasztottam ajkaim az övére, elfojtva ezzel fájdalmas nyögésemet.
Könyökére támaszkodva húzódott el és megfeszülő testel várta, hogy elmúljon a fájdalmas, szúró érzés.
Óvatosan mozdítottam meg csípőmet, és önkéntelenül is felnyögtem a rám törő érzésektől.
Hiszen ez jó!
Nagyon, nagyon jó!
Mosolyogva néztem rá, és hátam mögé nyúlva kapaszkodtam tökéletes fenekébe, ezzel tövig húzva magamba.
Halkan felmorgott, és felvéve az általam diktált tempót, mozogni kezdett. Szinte már nem láttam az eufórikus élvezettől, mely rám tört minden egyes találkozásunktól.
Nem bírtam ki, hogy ne harapjak csodásan sima bőrébe, és mikor egyre csak a nevemet ismételgette, vállába haraptam, ezzel csak még jobb eredményt elérve.
Nem volt elég visszafogott tempója, ezért hátára fordítottam, és őrült tempóban kezdtünk száguldani a kielégülés megadó gyönyörűsége felé. Kezeit a fenekemre téve próbált meg még gyorsabb mozgásra ösztönözni.
Egy hatalmas sikoly szakadt fel belőlem, melyhez csatlakozott Edward hangos morgása.
Edward gyengéden cirógatta a hajamat, miközben arra vártunk, hogy lenyugodjon a lélegzetünk.
A mellkasán fekve vártam, hogy lenyugodjak, hogy aztán félve nézzek rá az alattam fekvő férfire.
Akivel talán most kötöttem össze az életem.
Bella ruhája:
Bella cipője:
http://www.xn--magassark-e9a.com/product_info.php?info=p20_Magas-Sark---Cip---9-cm-Pleaser-ROMANCE-372.html
