Nincs mondanivalóm... szerintem máskor sem lesz. :]
Jó olvasást!
Arcom mellkasába fúrtam és mélyen szívtam magamba kellemesen bódító napfény illatát.
Mikor felnéztem rá éppen elmélyülten játszadozott egyik hajtincsemmel. Ahogy a Hold besütött az ablakon, még tökéletesebbnek tűnt bőre ezüstösen csillogott.
Nem akartam elhinni, hogy ekkora szerencsém lehet!
Hiszen itt fekszem a világ legtökéletesebb férfi mellkasán, teljesen ”jól lakottan” és már egyre biztosabb vagyok abban, hogy örökre velem marad, és mindig meg fog védeni. Minden hová követném és egy pillantásával eléri, hogy csak rá figyeljek, és a lélegzetem is elakadjon. Tudtam, hogy a vámpíroknak sokkal erősebb érzéseik vannak, mint az embereknek ,de ez már szinte félelmetes volt tudtam, hogy pár napnál többet nem bírnék ki nélküle. Ennek talán ijesztőnek kellett volna lenni de én csak boldog voltam. Végre nem vagyok egyedül! Mosolyogva nyomtam egy apró csókot álla alá, mire rögtön rám kapta - még mindig sötét- mosolygós tekintetét.
Végi simítottam arca minden egyes részét és ujjaim útját végig követtem tekintetemmel. Éhesen faltam szemeimmel látványát, míg meg nem láttam a vállát borító piros foltokat.
- Sajnálom! – motyogtam bűntudatosan simogatva a vörös csíkokat, és egy mélyebb harapás nyomot.
Erre Edward csak elvigyorodott, majd maga alágyűrve kuncogott tovább arcát mellkasomba fúrva.
- Nem döntöttem el, hogy megbocsátok-e még... de ha kiengesztelsz talán több esélyt látok rá.
Hajába túrva élveztem kényeztetését és hirtelen elnémultam, mikor minden előzmény nélkül kezdett el mozogni bennem. Halkan felszisszentem az enyhe fájdalomtól, mikor fogai közé véve érzékeny bőröm megszívta azt, de ez a kis fájdalom olyan hatással volt rám, mint valami ajzó szer, és én csak még többet akartam.
Óvatosan mozgott bennem, de én ezek után nem bírtam elviselni ezt a lassú, kényelmes tempót, így megmozdítva csípőm, próbáltam gyorsabb iramra buzdítani. Kezei hevesen markoltak csípőmbe, ezzel megállásra kényszerítve engem. Mélyen belém a szemeimbe nézett és úgy hajolt felém ajkaival, hogy aztán egy olyan csókot adjon, amitől még a nevem is elfelejtettem. Bele nyögtem csókunkba, mikor szinte teljesen kihúzódott belőlem, de aztán egy hangos sikollyal fogadtam, mikor hirtelen tövig merült belém.
Szorosan kulcsolta össze ujjait az enyémekkel, majd nyakamba fúrva arcát, fojtotta el morgásait.
Mivel kezeimet nem tudtam használni így, kénytelen voltam szavakkal utasítani őt.
- Csókolj meg! – suttogtam, majd megnyaltam alsóajkam. Nem kellett neki több ösztönzés, egy féloldalas mosollyal hajolt az arcomhoz, és érzékien kezdte el szívogatni ajkaimat.
Istenem mi lenne velem nélküle… soha nem veszíthetem el őt!
Szenvedélyesen visszacsókoltam, majd nyelveink vad táncot jártak.
Ajkaimat elhúztam a szájáról, de csak hogy a nyakának selymes bőrét újra végig csókolhassam.
Hirtelen gyorsított még jobban eddig is vadabb tempóján, mire nem bírtam tovább és elért a beteljesülés. Én folyamatosan az ő nevét nyögtem, míg ő hajamba temette az arcát.
Óvatosan legördült rólam, és levegőt kapkodva dőlt hanyatt. Vettem pár mély levegőt, miközben a plafont bámultam, majd lassan felé fordítottam a fejem. Ő is így tett. Boldogan rámosolyogtam, ő pedig megfogta a kezem, és magához húzott.
Bárcsak mindennapom így telne, hogy Edwarddal vagyok, és szorosan körém fonja a karjait. Nem tudnék elszakadni tőle soha többé!
- Bella… sokat gondolkoztam kettőnkön, és –még szorosabban tapadtam rá mellkasára – azt hiszem beléd szerettem! Lehet hogy korai, de hidd el nem mondanám, ha nem lennék benne száz százalékig biztos.
A boldogságom nem is lehetett volna nagyobb, mikor rájöttem, hogy csak a szerelméről biztosít.
- Én is nagyon szeretlek!
Mosolyogva söpört arrébb egy tincset az arcomból, mire én feljebb mászva gyengéd csókot nyomtam puha ajkaira. Próbáltam minden érzelmemet belevinni a csókba. Edward olyan gyengédséggel szívogatta alsóajkam, hogy szinte cseppfolyóssá váltam karjaiban.
Nevetve figyeltem, ahogy maga alá fordít és eltűnik a takaró alatt.
És még milyen messze van a reggel…
-------------
- Bella! – nevetett rám, mikor már vagy az ötödik „még egy utolsó csókra” visszahúztam magamhoz. – Így soha nem öltözöm fel Kedvesem! - kuncogott ajkaimba.
Pedig rajta már így is több ruha volt, mint rajtam!
- Azt nem venném a szívemre. – húztam el a számat- Még a végén meg kéne, hogy védjelek Tanyatól. – morogtam, és felpattanva kezdtem el kutatni a saját ruháim után.
A pólómmal a kezemben figyeltem, amint a hátán megfeszülnek az izmai, ahogy a trikóját magára húzta. Leültem az ágyra és onnan figyeltem, ahogy a kissé megviselt ingét próbálja begombolni.
Mikor felhúzott szemöldökkel végig mutatott magán kínosan elmosolyodtam, csak 2 gomb maradt meg.
Mosolyogva forgatta a szemeit majd elém térdelt és ajkait az enyémekre nyomta.
Lelkesen viszonoztam csókját, amíg hirtelen el nem szakadt tőlem egy utolsó orromra adott puszival. A pólóm már rajtam volt.
Meg próbáltam minél szúrósabban nézi rá, de ez csak addig tartott, míg levette a tönkre ment felsőjét.
- Most komolyan így akarsz kimenni Ta… a többiek elé??
Felnevetett, majd a karjaiba kapva sétált le a többiekhez.
- Ugyan Bella! – nevetett még mindig – Ne legyél féltékeny hiszen, a szívem úgyis csak a tiéd! – mosolygott rám.
- Jó-jó!- mondtam durcásan – De legalább tegyél le! Tudok menni. - morogtam
Mikor leértünk a többiekhez azonnal Tanya arcát figyeltem.
Leplezetlenül bámulta, az ÉN Edwardom kidolgozott felsőtestét, amit sajnos nem nagyon takart el a fehér trikója. Azonnal kezei után kaptam és el is döntöttem, hogy nem is engedem el egésznap! Sajnos Tanya igazán gyönyörű volt.
- Sziasztok! – Edward úgy mosolygott mindenkire, mintha minden rendben lenne, mire meg nyitottam az agyamat eddig védelmezőpajzsot, hogy hallhassa mit gondolok.
- Remélem, hogyha Tanya gondolataiban olvasol, nem éppen fantáziálgat rólad, mert esküszöm megfojtom! – morogtam
Erre felkuncogott és az arcát a hajamba fúrta.
- Sziasztok! – próbáltam rájuk mosolyogni, de eléggé rosszul sikerülhetett, mert a mindig”poénos” hangulatú Emmett újra megtalált.
- Édes kicsi hugica mi a baj? – Edward szigorúan ránézett mire Em csak hangosan szusszantott egyet, majd vissza sétált az emeletre.
- Jól telt az éjszakátok Drágáim? – nézett ránk Esme kedvesen, mire Em kitörő röhögésétől lett hangos a ház.
- Igen nagyon… kellemesen! – mosolyogtam zavartalanul.
- Remek! – nézett Edwardra, aki mögém állva a nyakamba csókolt.
- Olyan aranyosak vagytok együtt! – jött le Alice futva a lépcsőn, majd mielőtt bármit tehettünk volna már a kezében lévő fényképezőgép ”áldozatai” lettünk.
Edward csak megforgatta a szemeit, majd Jasper-hez vezetett, aki csak csöndesen figyelte a tv-t.
- Mond csak Bella! – nézett rám fürkészően Jasper – Tudsz sakkozni?
Mosolyogva néztem rá. Imádtam sakkozni!
- Igen! Még apukám tanított. – mosolyogtam kissé szomorkásan.
- Akkor lenne kedved sakkozni velem?
- Szívesen. – mosolyogtam rá, majd izgatottan követtem a sakktábla felé.
Miután leültem Jasper-rel szemben, izgatottan dörzsöltem össze a tenyerem.
Edward mögém állt, majd a fülembe suttogott.
- Megyek Bella, futunk egyet Kate- tel.
- Oké! – oldalra fordítottam az arcom, de ő és még jobban maga felé fordított, hogy ajkait néhány percre az enyémekhez nyomja. Elbódulva pislogtam, amit ő csak egy fél mosollyal figyelt. (Ennek nincs értelme… valaki nem tudja miééért? xDD)
- Sietek! – nyomott egy utolsó puszit a homlokomra, azzal az idáig ajtóban várakozó Kate-hez sietett.
Vigyorogva fordultam Jasper-rel.
Halványan mosolyogva rakta fel a bábúkat egymással szemben.
Alice oda sétált mellénk, majd magával hozva egy nagy párnát, leült és onnan nézte, a játékunkat.
- Na és mond csak Bella – kérdezte, Jasper miután meg tette az első lépést. – Alex mennyi idős?
- Kétszázat tölti jövő hónapban. – mosolyogtam továbbra is.
- Akkor Ő már élt a mi háborúink idején. – nézett rám egy pillanatra – Ő is részt vett benne esetleg?
A mosolyom azonnal eltűnt az arcomról.
- Ez… egy nagyon kényes téma a családunkban! – motyogtam lesütött szemekkel – És Alex szinte semmit nem mesélt azokról az időkről. De igen, Ő is részt vett bennük.
- Sajnálom. – ráncolta össze a homlokát
- Mindegy, hiszen nem tudhattad.
Sokáig nem szólaltunk meg, viszont amikor már biztos voltam abban, hogy nyerek magabiztosan rávigyorogtam.
- Úgy látom, még sem vagy valami jó játékos. – mosolyogtam
Erre rám vigyorgott, majd egy pillantást vetett Alicere.
A nyitott ablakon át hallatszott, ahogy Edward-ék közelednek.
Próbáltam nem túl izgatottnak tűnni, és nagyon gyorsan befejezni a Jasperrel való játékot.
- Csak nem lett itt valaki nagyon izgatott? –kérdezte mosolyogva – Megkegyelmezek neked és gyorsan győzlek le.
Összeráncolt homlokkal figyeltem a megmaradt bábukat, mikor megláttam, hogy bizony letud győzni a királyával.
- Sakk-matt! – nézett rám elégedetten.
Alice fel állt a padlóról és nyomott az arcára egy puszit, majd a karjánál fogva magával húzta a kanapé felé.
- Nem figyeltem oda és csak azért sikerült! – motyogtam, mire felnevetett, de a következő pillanatban már erős karok fogtak közre.
