2011. február 18., péntek

5. fejezet






Hát ezt most nem Nikki javította... azért köszönöm Evynek mert Ő is nagyon ügyesen csinálta. :)


Biztos voltam benne, hogy tudja, figyeltem. Álkapcsa megfeszült, de keze még mindig nyugodtan cirógatta hátamat. Alig tudtam elhinni az alig pár perce történteket. Sokszor képzeltem el az első alkalmat. Nem vártam, hogy puccos lesz vagy túl romantikus, de néha ezek szerint még tudok meglepetéseket okozni saját magamnak is.

- Azt hiszem, beszélnünk kellene!- motyogta, és óvatosan felültett.

Tudtam, hogy lesz valami! Ha már így kezd valamit, annak nem lehet jó vége. Istenem, mit fog szólni Alex és Chloe?

Türelmesen vártam, hátha csak megint túlreagálom az egészet! Igen, biztosan!

De ahelyett hogy elkezdett volna beszélni, végig nézett fedetlen testemen, majd egy mély sóhajt követően felállt, és gyorsan összeszedte valahonnan az ingjét és a boxerét.

Magára kapta az alsóját, majd miután visszaült mellém, rám adta az inget is, közben perzselő tekintettel követte végig az apró gombok útját. Ahogy keze végig simított mellkasomon újra gyorsulni kezdett a lélegzetem, de próbáltam tartani a magam elé kitűzött célt mégpedig, hogy megismerem az Ő álláspontját, mielőtt bármi is történik köztünk és megismerjük egymást rendesen.

Halkan felsóhajtott, ahogy lepke szárny finoman végig simított melleimen.

- Olyan ellenállhatatlan vagy!- suttogta, s lecsukott szemmel mély levegőt vett.

Kezével ingerelte mellemet, mire belőlem egyre hangosabb sóhajok törtek fel. Óvatosan simította ajkait jobb vállamra, és lélegzett egyre mélyebbeket. Éreztem nyelvét végig siklani már régen kiszáradt ütő eremen, mire halk sóhaj tört ki belőlem.

Elégedetlenül nyitottam ki szemeim, mikor abba hagyta élvezetes játékát, de annál nagyobb volt az örömöm, mikor végig simítva vállamon simította le rólam az inget.

Finoman elfektetett a földön, és már régóta csókjára szomjazó ajkaimra tapadt. Olyan finoman bánt velem, mintha még ember lennék. Gyengéden simítottam végig arcán, mire belemosolygott csókunkba, és elhúzódva - apró köröket írva le ujjaival - simított egyre lentebb testemen. Szétolvadt masszaként kóstolgattam felváltva felső, majd alsó ajkát. Edward ajkainál és csókjánál még a vér sem volt édesebb.

Annyira belemerültem ajkai kényeztetésébe, hogy kissé megugrottam, mikor kezével óvatosan becsúszott lábaim közé.

Reszketeg sóhaj tört fel belőlem, és erősen Edward vállaiba kapaszkodtam.

- Kérlek!- nyögtem ki elbódulva fejemet mellkasának döntve.

- Mire kérsz Bella? Bármit kérhetsz tőlem - suttogta fülembe, és fejét nyakamba fúrta. – Nézz rám! – mondta rekedt hangon, majd éreztem ahogy két ujjával belém hatol, és közben tekintetét le sem vette rólam.

Lassan mozgatni kezdte a kezét, és én szégyentelenül sikongattam a rám törő eufórikus érzelmektől. Edward perzselő tekintettel nyomta homlokát az enyémnek, én pedig végig simítva karján össze fűztem ujjainkat félve attól, hogy menten meghalok, hirtelen minden elsötétült lehunyt szemeim előtt csak Edwardot láttam, ahogy elégedett félmosollyal nézi az arcomat.

Percekig tartott, mire kábultságom alább hagyott, és kinyitva szemeim Edward mosolygó arcával találtam szemben magam. Óvón húzta arcomat közelebb magához, és csókolt meg gyengéden, ami ahogy nyelve körülfonta az enyémet megint csak kezdett eléggé szenvedélyesre sikerülni. Én is kényeztetni akartam Őt, de mielőtt még komolyabban megvalósíthattam volna terveimet egy zongora játék törte meg a kellemes csendet.

Kelletlenül húzódott el tőlem, hogy aztán egy másodperc múlva már egy apró kis telefonnal fülén térjen vissza.

- Szia Alice!

- Tudom, és ezer bocsi, hogy megzavarlak titeket, de muszáj haza jönnöd!- hallottam meg Edward húgának hangját a vonal másik végén. Elhúzott szájjal álltam fel, hogy megkeressem a ruhámat és a cipőket.

- Mi történt?- kérdezte egy halk sóhajt követően Edward.

- Majd ha haza jössz megtudod! És amúgy is már Bellát is keresi a családja, szóval nem csak egy indokom van.

- Jó megyek, csak egy perc!

Hátat fordítva neki, karba font ezekkel vártam, hogy végre végezzenek. Két erős kar fonódott hátulról körém, mire egy pillanatra lehunytam a szemem.

- Szeretnélek még látni!- suttogta majd szembe fordított magával. – Nem akarom hogy azt hidd, csak kihasználtalak. Amint rendeződnek a dolgok, megkereslek, és megbeszéljük, ki mit szeretne... hogy hogyan tovább. Rendben lesz így? – Végig simított két ujjával az arccsontomon.

- Rendben lesz! – mosolyogtam, majd elkapva kezét tenyerébe csókoltam, amit Ő csak mosolyogva figyelt.

- Remélem, minél hamarabb látlak Kedvesem!- azzal mosolyogva kezdett el hátrálni a –már- sötétedő erdő felé.

Sután integettem neki, míg csak el nem tűnt a tekintetem elől. Mély sóhajjal hunytam le a szemeim, hogy aztán eszeveszett gyorsasággal fussak haza. Pár méterrel a házunk előtt megálltam, hogy a további utat sétálva tegyem meg egészen a bejárati ajtóig, ami tárva nyitva volt.

A házban nem az fogadott, amire futás közben felkészültem, mint például Alex kiabálására vagy, hogy nem lesznek itthon, mert engem keresnek, esetleg mind engem várnak majd. Mert csak Alex volt ott. Egyedül csak Ő. Háttal nekem, szemben az ablakkal állt, és kifelé bámult az erdő sötétjébe.

- Haza jöttem!- közörültem meg a torkom kissé hangosabban hátha Chloe fent van az emeleten, csak éppen még levegőt sem vesz hogy megijesszen, vagy valami ilyesmi. De még Alex sem mozdult meg szörnyű, hátborzongató volt a csönd.

-Alex! – az idegesség kezdett csomót képezni a torkomban, és nem értettem miért nem fordul már meg, hogy megmondja mi a baj. – Hol van Chloe?

De nem válaszolt.

- Mi történt?- kérdeztem egyre kétségbe esettebben, és mellé lépve megérintettem a vállát.

Hirtelen fordult felém, majd mielőtt alaposan megnézhettem volna magamnak arcát szorosan körém fonta karjait, hogy aztán kitörjön belőle a zokogás.

Döbbenetemben csak pislogni tudtam, hiszen Alex soha nem borult még ki. Még csak szomorú sem volt soha, főleg mióta itt volt neki Chloe.

- Hé, Alex nyugodj meg, és mond el nekem szépen, hogy hol a menyasszonyod – kértem újra, és közben nyugtatólag simogattam a karját.

Erre már elhúzódott, és így megfigyelhettem arcát. Olyan volt, mint egy halotti maszk. Semmi csillogás nem volt a tekintetében csak a fájdalom és a düh. Én pedig egyiket sem értettem.

- Eltűnt, – suttogta – biztos, hogy elrabolták! Magától nem ment volna el, és az egyik polc le van szakadva a hálónkban. Éreztem az Ő illatukat, ezért kérlek szépen, segíts nekem Bella! – olyan könyörgő szemekkel nézett rám, hogy tudtam bármit megteszek neki, hiszen ő rá is mindig számíthattam. Nem hagyhatom cserben!

- Ha tudod, hol keressük őket, azonnal induljunk, csak átöltözöm, mert így nem tudok rendesen harcolni csak egy másodperc lesz ígérem! – mosolyogtam rá halványan, majd miután egy aprót bólintott, fel szaladtam a szobámba, magamra kaptam az első ruha darabokat amik a kezembe akadtak, és már lent is voltam.

- Gyere! – azzal kivágódott a bejárati ajtón, én pedig habozás nélkül követtem. Eszeveszett sebességgel követtem, majd még jobban gyorsítva mellé futottam, és megszorítva a kezét futottam vele.

- Nem lesz semmi baj, Alex!

Erre csak még gyorsabban futott, majd ahogy egy kis réthez értünk, a döbbenettől a földbe gyökerezett a lábam. Nem volt erőm meg állítani Alexet, aki rólam tudomást sem véve rohant be az idegen házba, hogy aztán egy hangos morgás közben neki lökjön valakit a falnak.

Miután sikerült fel is fognom a dolgokat azonnal követtem Alexet, de már nem kellett meg mentenem a nagydarab Emmett nyakának épségét, mert már ketten szedték le róla a még mindig tajtékzó bátyámat.

Tudtam, hogy mire tanított Alex, ha a családról van szó, sosem gondolkodunk csak megvédjük őket!

Vettem egy mély levegőt, mire Edward és Jasper kirepülve az ablakon engedték el Alexet.

Nehezen vettem a levegőt, és nem tudtam most mégis mit csináljak?

- Alex, kérlek szépen, előbb mondjuk, el miért jöttünk! – könyörögtem neki, és kezeim közé véve arcát próbáltam megnyugtatni.

- Tudom, hogy Ők voltak! Éreztem a nagydarab illatát a szobánkban. – sziszegte –Ti mocskok! Azonnal adjátok vissza Chloe-t! – morogta fogát villogtatva a Cullen család felé.

2011. február 4., péntek

...

Hy all! ^^

Na szóóóval a szavazás eredménye sok, hát... izgalmas rész lett. ;P
A lényeg, hogy akkor mindenki erre számítson. :D
Örülnék néhány pici véleménynek, mert 1 hete tettem fel és... így nem tudom eldönteni ér-e egyáltalán valamit. :/
Ha nem tetszett azt is meg lehet mondani, majd akkor próbálok változtatni. :)


P.S.:Most jutott eszembe, hogy lehet hogy mindenki a szülinapom várta? :DDD Mert akkor sorry és (gondolom) ma csak úgy záporoznak majd a vélemények. ^^

láw and peace 8)