tag:blogger.com,1999:blog-29561533237597447182024-03-05T18:00:14.577-08:00Rögös UtakonFannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.comBlogger26125tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-91326078103063847682012-08-02T12:44:00.001-07:002012-08-02T12:44:48.719-07:0018. fejezet<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjR5nY774poCGkbL1uVhp5eUCEu66yRs7QkinwWPo6jfFGnsanaSriaokDOSRVsDPfcXQdw0NIIV_hyphenhyphenuS8q8s_Ejkz72wsCrGkpYiBjl7mDKr8shFCO6xy5iNCCbNdLuiVGqA9qtzbaSNvJ/s1600/18..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjR5nY774poCGkbL1uVhp5eUCEu66yRs7QkinwWPo6jfFGnsanaSriaokDOSRVsDPfcXQdw0NIIV_hyphenhyphenuS8q8s_Ejkz72wsCrGkpYiBjl7mDKr8shFCO6xy5iNCCbNdLuiVGqA9qtzbaSNvJ/s320/18..jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
<br />
<br />
Egy masszív állkapcsot éreztem összezáródni ott ahol a karom a törzsemhez
kapcsolódott, mire minden erőmet összeszedve a támadóm felé rúgtam. Ám amikor a
rúgásom célt ért, hallottam, ahogy a karom hátborzongató reccsenéssel,
ropogással vesz búcsút a testemtől.<br />
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Újra felsikoltottam rettenetemben, és
már ugrottam volna fel, hogy elmenekülhessek, mikor is a szemeim elé tárult
életem egyik legborzalmasabb látványa.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Már
sejtettem mit érzett Chloe. A farkas hatalmas volt legalább három méter
magasról nézett le rám, vadul villogó szemekkel, míg egy másik példánynak
hatalmas pofájában ott volt a csonka karom. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Vérfarkasok.<br />
<br />
Szemeimet le nem vettem a két megtermett bestiáról, mikor is a másik oldalamról
erős szívek dobbanásait hallottam meg. Kínomban felnyögtem, ha Edward nem ér
ide egy másodperc múlva, ezek a fenevadak széttépnek!</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Agyamban vörösen villogott egy figyelmeztetés,
miszerint meneküljek, hagyjam a karom. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Amint tettem egy gyors lépést hátra, két
farkas azonnal nekem ugrott, és a földre tepertek. Arccal a mohás, sáros földre
nyomtak, és hiába izegtem-mozogtam, a fogak még így is vészesen közel csattogtak
a nyakamhoz.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Állj!- Edward hangja pánikkal volt teli,
majd hirtelen megállt néhány lépésre tőlem, és az engem megölni készülő
farkasoktól. – A lány a társam, engedjétek el, ugyanolyan életmódot folytat
mint én, és a családom! – a szemeit rám szegezte, ám az engem szorító mancsok
nem engedtek el, bár nem is szorítottak erősebben. Itt volt, és ettől már is
egy kicsivel nyugodtabb lettem. Edward majd megment!</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Tudom! – egyszázad másodpercbe telt
rájönnöm, hogy a vadállatok gondolataira felelt, hangjában lappangó düh, és
kétségbeesés – Engedjétek el Őt! – sziszegte. Arca merev, de a szemei csak úgy
villogtak dühében.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Ahogy ránéztem úgy éreztem, csak rontanék a
helyzetünkön, ha újra megpróbálnék megszökni tőlük. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Az egyik farkas felé csattogtatta fogait,
hatalmas mancsaival a földet kaparta. Szemeim kitépett karomra tévedtek, és
mikor az ujjaim megmozdultak, le kellett hunynom a szemeim. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Kérlek, engedjétek el, és mindent
elmagyarázok!- Edward szemében vad tűz égett, az egész teste megfeszült, bár a
hangján uralkodott, nyugodt volt, egyenletes teljes őszinteségét, még ha
akarnák sem vonhatták volna kétségbe.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Ám a testek nem engedtek szorításukon.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A farkasok kesernyés bűze bekúszott az
orromba, így kénytelen voltam abba hagyni a lélegzést. A mancsok forró érintése
átütött a lenge blúzomon, szinte perzselt, bár a karom égéséhez mérve szinte
alig éreztem.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Tisztában vagyok vele, de értsétek meg,
minden olyan friss még, egyszerűen nem is sejtettük, hogy átlépik a határt!-
könyörgött</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
A levegő megfagyott, és hiába próbáltam csöndben tűrni a karomat perzselő
fájdalmat, néhány kisebb nyöszörgés ígyis kicsúszott a számon. Olyan volt,
mintha egy tüzes vasat folyamatosan a vállamhoz nyomnának.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A farkasok halk morgása elhalt, majd pár
idegőrlő percig teljes fülsüketítő csöndben maradtak, csak a hangos szuszogásuk
töltötte be a teret. Még csak nem is moccantak mégis biztosra vettem, hogy
kommunikálnak egymással.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Megígérem, csak hagy jöjjön ide! –
suttogta Edward</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Mikor a farkasok eleresztettek esetlenül
próbáltam felállni, ép kezemet csonka sebemhez szorítva.<br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Mikor már csak öt lépésre voltam Edwardtól,
hirtelen kinyúlt felém és olyan szorosan tartott a karjaiban, ahogy csak bírt.
Felkapott a karjaiba majd egy közeli fenyő törzséhez ültetett.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Ne aggódj Bella- fogta két kezébe az
arcomat, próbáltam uralkodni az arcvonásaimon, bár az arcát elnézve úgy tűnt
nem sok sikerrel- szóltam Carlisle-nek, és mindjárt itt lesz, hogy meggyógyítson!
– Végig simított az arcomon, majd elém állva a farkasok felé fordult- A karját,
ha kérhetném! – ennél gúnyosabb, és ijesztőbb nem is lehetett volna a hangja</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A farkasok nem mozdultak, mereven bámultak
rá. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Ekkor az egyik farkas – fekete volt, jóval
nagyobb a többieknél – hátat fordított neki, és berohant a fák közé. Edward egy
gyors pillantást vetett oldalra, majd izmai alig láthatóan ellazultak. Ekkor
hallottam meg én is őket. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Az erdőből pont onnan ahol a farkas eltűnt,
felbukkant egy magas indián fiú. Csak egy nadrágot viselt, és a szeméből rögtön
megismertem, hogy Ő az előbb eltűnt farkas.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Beszélj, Vérszívó! – dörrent rá Edwardra-
Amíg nem kapok teljes magyarázatot a bestia kara nagyon jó helyen lesz itt. –
jelentette ki, majd karjait összefonta mellkasa előtt.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- A családom pár perc múlva ideér. –
morogta Edward, kezei ökölbe szorultak dühében – Értsd meg, Sam! Bella nem
akart rosszat, te is tudod!</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Én csak azt tudom, hogy egy Vámpír
átlépte a határt, a testvéreim pedig megvédték a területünket!- szikráztak a
szemei- Az, hogy nem-e akarta megszegni az egyezségünket már egyáltalán nem
biztos! </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Nem is tudott az egészről semmit! – úgy
tűnt egyre inkább kezdi elveszíteni a türelmét.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Ez már nem a mi problémánk! – minden egyes
szót erősen megnyomott, ezzel is kifejezve mennyire biztos az igazában</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Ekkor megjelent a többi Cullen. Emmett, és
Jasper Edward mellé álltak, míg Rosalie, Carlisle, és Esme mellém guggoltak le.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Carlisle finoman elhúzta a kezemet, a
vállamról, és hozzáértően kezdte el vizsgálni. Nem mertem megnézni újra a
sebet, így Edwardot figyeltem, ahogyan próbálja meggyőzni Sam-et.<br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Minden rendben lesz Bella, ne félj! –
mondta Carlisle, majd felállt, és Edward mellé sietett</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Tényleg nincs miért aggódnod, Drágám! –
simogatta a hajamat Esme</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Tudom. –suttogtam, és nagyon büszke
voltam, hogy a hangom bár az igaz hogy gyenge volt, de legalább nem remegett,
és nem is bicsaklott meg. - Hol van Alice? – kérdeztem, csak hogy addig is ne
azon járjon az agyam mi lesz, ha nem adják vissza a karom, vagy ami még
rosszabb Edwardék-nak valami bajuk esik.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Otthon maradt, mivel a látását zavarják a
farkasok, azt mondta jobban látja a dolgokat, ha nem jön! – magyarázta Rosalie
– Nem tudtuk eldönteni, hogy szóljunk-e Alex-nek vagy sem, de Jasper-ék szerint
csak rontanánk vele, ha ide jönnének most!</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Mélyen egyet értettem Jasperrel, tudtam
milyen forrófejű tud lenni néha a bátyám, és Chloe-t sem akartam kitenni ilyen
mértékű megrázkódtatásnak. Főleg most hogy remélhetőleg, végre eljegyezték
egymást.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Nem akarom, hogy tudjanak róla! </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- De Bella, hiszen ők a családod, és… -
próbált meggyőzni Esme</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Tudom, Esme, de ismerem őket, és úgysem
lesz semmi baj –ismételtem amit Ők mondtak– Azt akarom, hogy ez az Ő napjuk
legyen, kérlek szépen! – suttogtam rekedtes hangon, hátha ezzel is hatni tudok
rájuk.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Gondold át, Bella! – kért Rosalie
határozottan, majd felállt és a többiek mellé sétált, akik mér javában
győzködték a farkasokat</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Na és csak Ő jött egyedül? – kérdezte
éppen Sam, ingerülten, bár látszott, hogy már kezdi megérteni a dolgokat</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Hárman jöttek. – mondta nyugodt hangon
Carlisle – Két nő és egy férfi. De nem kell aggódnotok miattuk, szavunkat adjuk,
hogy egy embernek sem fog bántódása esni. Ők is ugyanolyan családban élnek,
mint mi. Próbálnak beilleszkedni, és nem akarnak bajt!</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- És hol a másik kettő? – összeráncolt
szemöldökkel nézett rám, majd vissza Carlisle-ra</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Ünnepelnek. – morogta fog csikorgatva
Edward, mire Sam kérdőn nézett rá – Eljegyzést. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A farkasok hitetlenkedve szusszantak fel,
némelyik dühösen vicsorgott.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Sam hitetlenkedő kis félmosolyra húzta
ajkait.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Messze mentek? –kérdezte pár másodperc
után, fejét enyhén oldalra billentve nézett rám</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Jajj
ne!!</i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Pár kilométerrel arrébb mentek csak. –
közölte óvatosan Carlisle</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Látni akarjuk Őket! – szögezte le,
nyomatékosan Sam- Most még elengedjük a lányt, és a karját is visszakapja. –
mondta határozottan, majd a fejével a karomat fogva tartó farkas felé intett,
aki erre Carlisle lába elé rakta szerencsétlen végtagomat.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Köszönjük, hálásak vagyunk nektek, Sam –
mondta Carlisle – A problémát pedig azonnal kiküszöböljük, ebben biztosak
lehettek! </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Holnap este jöjjön el a két másik is! –
mondta Sam – És ezután már nem fog minket érdekelni, hogy tud-e róla vagy sem,
ha egy vérszívó átlépi a határt, megöljük! – majd intett a farkasoknak, és mindannyian
eltűntek az erdő sötétjében.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Edward azonnal mellettem termett, majd a
karjaiba kapva kezdett el futni velem a házukhoz. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Ne aggódj, Bella – suttogta, és egy
pillanatra ajkait a homlokomra nyomta – Carlisle meggyógyítja a karod, amint
haza értünk.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Oké! – nyöszörögtem. A lüktető érzés nem
akart szűnni, és úgy tűnt mintha már az egész karomra átterjedne. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A ház ajtaját, szinte beszakította, annyira
próbált sietni, hogy aztán gyorsan lefektessen a kanapéra. A többiek egy
másodperccel később érkeztek, Edward pedig addigra hozott egy nagyobb tálban
rongyot és vizet. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Carlisle a kanapé elé ült, és finoman
vizsgálgatni kezdte a vállamat. Edward arca még sápadtabbnak tűnt, mint eddig,
engem pedig ez még inkább megijesztett. Mi van akkor, ha valami miatt Carlisle
nem tudja visszarakni a karom? </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Talán az lenne a legjobb, ha felmennénk,
és a te szobádban látnám el, Edward! – dörmögte Carlisle, mire Edward egyetlen
szó nélkül óvatosan felemelt, és felvittek a szobába.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Lefektetett az ágyába, ám amikor láttam,
hogy Carlisle becsukja maga után az ajtót, idegesen megragadtam a karját.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- A többiek miért nem jönnek be? – nem is
próbáltam palástolni a rajtam eluralkodó pánikot, és valószínűleg ha akartam
sem bírtam volna.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Le kell vetned a felsődet, és gondoltam
így jobb lesz! – sietett megnyugtatni, Carlisle a karjában szorongatott lepedőt
mellém fektette, majd sorban a tálat, és a rongyokat. A lepedő árulkodóan
megmozdult néha, mire elkezdtem kapkodni a levegőt.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Amúgy sincs rájuk szükség Bella! Edward
pont elég segítség, a többiek csak hátráltatnának! – mosolygott rám megnyugtatóan
Carlisle – Ez egy egyszerű műtét, ne félj, nagyon fogok vigyázni és próbálok
majd sietni vele. – simogatta meg az arcom megnyugtatóan.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Edward is megvizsgálta a karom, majd
próbálta levenni a pólómat is, de néhány szisszenés után feladta, és egy
mozdulattal letépte rólam.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elfúló nyögés
szakadt fel belőlem, mikor Carlisle először tisztogatni kezdte a vizes ruhával
a sebemet. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Edward a kezemet fogta közben, én pedig-
ahányszor Carlisle mélyebben megnyomta, hogy kiszedje a bele került koszt-
erősen megszorítottam, az övét. – Egyik alkalommal fel is szisszent, mire
Carlisle nem győzött bocsánatot kérni. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, mikor
bejelentette, hogy kész van.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Ügyes voltál, drágám! – próbált lelket
önteni belém Edward, miközben puszikkal szórta be az arcom. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Eddig valóban nagyon jól tűrted! - eresztett
meg felém Carlisle egy halvány kis mosolyt </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Edward elengedte a kezem, hogy oda hozhassa
neki a karom.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Nem lehetne… - Carlisle valószínűleg már
tudta mit akar kérdezni Edward, mert még be sem fejezte azonnal megrázta a
fejét</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Csúnyán roncsolódott a seb, Edward-
jelentette ki, miközben még egyszer átnézte a vállam – El fog tartani egy
ideig, de ezaz egyetlen lehetőség. - azzal mélyen a szemembe nézett – Kifogod
bírni, ugye Bella?</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Mint valami őrült olyan hevesen bólogattam,
szorosan behunytam a szemeim, és próbáltam kapkodó lélegzetemet lenyugtatni.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Éreztem, ahogy Carlisle megmozdítja a
vállam, miközben oda nyomták Edwarddal a karomat a sebhez. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Egy fájdalmas nyögés szakadt ki belőlem, és
olyan erővel szorítottam össze az állkapcsom, hogy attól tartottam kitörnek a
fogaim.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Rendben, most tartsd így Edward addig,
amíg összevarrom- Carlisle hangja halk volt, egyenletes, én mégis egyre
nehezebben bírtam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Összevarrja??</i> </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Az első pár öltést még elbírtam viselni,
néhány visszafogottabb kiáltással, ám egy nagyobb rántással éreztem, hogy a
sokk maga alá temet.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Edward! – szűköltem, arcomat a párnába
temetve</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Nyugalom, Kicsim – suttogta keserű
hangon, miközben az égető fájdalom a tetőfokára hágott. Olyan volt, mint az
átváltozásnál, bár a fájdalom most csak egy testrészemre koncentrálódott. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Az ajtó kinyílt, mire felemeltem a fejem, és
Jasper jelent meg a szemeim előtt, nyugtató mézarany tekintetét az enyémbe
fúrva. </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-top: 6.0pt; tab-stops: 354.75pt; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">- Most elájulsz egy kis időre, rendben? –
suttogta majd választ sem várva, éreztem ahogy akkora nyugalom hullámot küldött
felém ami azonnal fejbe vágott, és nem is próbáltam küzdeni a jótékony sötétség
ellen.</b></div>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-43374518406156833522012-03-19T14:01:00.003-07:002012-03-19T14:12:57.355-07:0017. fejezet<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV9YfOKibwq053A9ztq_TwgoL1P-7HpKwsKpE5YBUEkXUUwn2uy_tN_pLCZ7YGP1Np60nkAelhbaP8tbmq80R9vMmywFr6s2-2uvIZ44MAIkfXCUNhZ-Lgn1oWTxOsvwXXXdexBO6UBj8B/s1600/17..............png"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 213px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV9YfOKibwq053A9ztq_TwgoL1P-7HpKwsKpE5YBUEkXUUwn2uy_tN_pLCZ7YGP1Np60nkAelhbaP8tbmq80R9vMmywFr6s2-2uvIZ44MAIkfXCUNhZ-Lgn1oWTxOsvwXXXdexBO6UBj8B/s320/17..............png" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5721718778382444178" border="0" /></a><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun:yes"><br /><span style="color: rgb(51, 51, 255);">Sziasztok!<br /><br />Köszönöm a kommenteket, hálás vagyok értük, és nagyon jól esik hogy írtok nekem! :))<br /><br />Puszi, és jó olvasást... :D</span><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /></span>Dúdolva feküdtem az ágyamban, immár teljesen nyugodtan Edward pólójába bújva.<br /><br />Imádtam vissza gondolni az elmúlt pár órára, amikor is nem egyszer használtuk ki, hogy csak a miénk a ház. </p> <p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun:yes"> </span>Edward kissé félre hajtott fejjel nézett - sőt mi több, bámult engem, míg én a laptopomon böngészgettem.<br /><br />Már percek óta ezt csinálta, és engem egyre jobban furdalt a kíváncsiság, mit tart magában, és mivel nem vagyok egy türelmes típus, így miután úgy éreztem elég időt hagytam neki arra, hogy átgondolja, miután az asztalomon már biztonságba helyeztem a gépemet, fölé másztam és a hajába túrva egy percig csak édes ajkait kóstolgattam, majd kissé hátrébb húzódtam tőle.<br /><br />- Mire gondolsz?- kérdeztem mosolyogva, majd államat mellkasára támasztva néztem fel rá.<br /><br />- Boldog vagy velem? – suttogta szokatlanul komoly hangon. Döbbenten meredtem rá, mivel erre számítottam a legkevésbé<br /><br />- Persze, hiszen nem látod? – ráncoltam össze a homlokom. – Miért kérdezel ilyen butaságokat, Szerelmem?<br /><br />Elnézett egy pillanatra felettem, majd újra visszakapta rám a tekintetét.<br /><br />- Igazából, hallottam ma Alextől valamit… - ajkai egy pillanatra megrándultak, mikor egy egészen röpke pillanatra elfelejtettem uralkodni az arcvonásaimon, és a szemem lesütésével elárultam, hogy sejtem mire gondol – Próbált nem gondolni rá, de jelen helyzetében, azt hiszem érthető, hogy nem ment neki a koncentráció. Mindegy is, a lényeg, hogy igaz az, hogy el akarsz hagyni engem, Bella?- olyan szívbemarkolóan pillantott rám, legszívesebben lekevertem volna magamnak egy pofont, amiért egy ilyen csodás lénynek fájdalmat okozom.<br /><br />- Jaj, dehogyis Edward! – ültem fel, hogy egyik kezét azonnal magamhoz húzhassam, és arcomat tenyerébe fektethessem – Én csak megijedtem, a sok új érzés miatt, és úgy éreztem ennyi jót nem érdemlek meg, és hiába nem éreztette ezt velem egyikőtök sem, úgy gondoltam választanom kell a családom, és a szerelmem között! – egy csókot nyomtam a tenyerébe, majd mélyen a tekintetébe fúrva az enyémet próbáltam elmagyarázni szégyenletes megingásomat- aztán jött Chloe esete, és egyszerűen elment az eszem, vagy nem is tudom, mi ütött belém – harapdáltam az ajkaim. A kavargó méz hatására, amit a szemeiben láttam, megint úgy éreztem csak egy kicsi hiányzik, hogy megdobbanjon a szívem. – Nagyon szeretlek téged, és biztos vagyok benne, hogyha Alex nem tesz helyre végül akkor sem tudtalak volna elhagyni téged! Mindenkinél fontosabb vagy nekem Edward Cullen, ezt soha ne felejtsd el! – egyik kezemet az arcára simítva kezdtem el simogatni őt, mire egy pillanatara jól esően lehunyta a szemeit.<br /><br />- Ha máskor, kétséged támad, legyen szó bármiről, kérlek, mond el nekem is! – mondta, szemeiben még mindig tükröződött egy kis félelem, mire én serényen azonnal bólogatni kezdtem- Nem szeretném, ha bármiféle titkunk lenne egymás előtt!- a hangja határozottan csengett, mire én szorosan elterpeszkedtem rajta, és úgy rátekergőztem, hogyha akart, akkor sem tudott volna kiszabadulni.<br /><br />- Többet nem fordul elő, és hidd, el biztos vagyok bennünk!- csókolgattam a válla és a nyaka vonalát, amivel kis idő múlva el tudtam érni, hogy már nem feküdt úgy alattam akár egy valódi márványszobor- Senki nem szeret úgy téged, ahogyan én Edward! – suttogtam, majd egy szerelmes csókot nyomtam édes ajkaira, majd pár perc után visszahelyezkedtem mellkasára hajtva a fejem, miközben szórakozottan cirógattam mellkasát. Egyik kezével a hajamat simogatta, én pedig próbáltam megnyugodni, bár éreztem, hogy nemsokára hatalmába vesz a sírás.<br /><br />Ugyan Bella nem lehetsz ennyire buta, hisz nem haragszik… Nem haragszik, most is magához szorít, és úgy simogat, mintha porcelánból lennék. Nem haragszik rám! – mondogattam magamban, ám úgy tűnt nem nagyon megy most a megnyugvás. Szorosan lehunytam a szemeim, és próbáltam nem észrevehetően sírni, bár a tervem abszolút bukásra volt ítélve.<br />Egy hisztis picsa vagyok, és kész!- Mikor először megrázkódtam a száraz könnyektől, Edward azonnal leállt a simogatásommal, és ijedten nyúlt az állam alá, hogy magához emelje az arcomat. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Héj, kicsim, mi a baj? – suttogta, majd felült, magával szemben leültetve engem, én a tekintettemmel a takaróm mintáit vizslattam, és próbáltam összeszedni magam.<br /><br />- Én csak, annyira sajnálom, amiért ilyen rossz barátnőd vagyok! – hüppögtem most már megállíthatatlanul, ha máskor nem hát most jól esett volna, ha van lehetőségem könnyezni – Hidd el nekem, Edward hogy nagyon szeretlek, és megértem, hogyha nem bízol bennem ezek után, amiért megfordult a fejemben ilyen rövid idő után, hogy elhagylak, de be fogom bizonyítani neked, hogy te vagy nekem a legfontosabb. - azzal az ajkaimat rágcsálva az arcára emeltem a pillantásom.<br /><br />Sóhajtott egy nagyot, majd kezei hirtelen kinyúltak felém, és olyan szorosan préselt az ölelésébe, hogy hiába vagyok vámpír, azt hittem megfulladok.<br /><br />- Hidd el nekem Életem, hogy elhiszem, hogy velem maradsz örökre, és én is nagyon szeretlek téged! - motyogta mély nyugtató hangon, mire még jobban összeszorult halott szívem. <i style="mso-bidi-font-style:normal">Meg sem érdemlek egy ilyen angyalt! </i>– A bizalmam töretlen feléd, szóval emiatt sem kell aggódnod, tudom, hogy velem maradsz örökre. – húzódott hátrébb egy picit, hogy egymásra tudjunk nézni, ujjaival végig simított a szemeim alatt, mintha a könnyeimet kéne letörölnie. – Amúgy sem hagynálak elszökni tőlem, egy lépést sem tennél, máris elkapnálak!- húzta félmosolyra tökéletes ajkait, ezzel belőlem is kiváltva egy halvány mosolyt.<br /><br />- Nem vagyok jó barátnő! – húztam el a számat.<br /><br />Felvont szemöldökkel nézett rám egy darabig, majd magához vont, és velem együtt dőlt el az ágyamon<br /><br />- Miért, milyen a jó barátnő? – a hangja nevetős volt, bár én komolyan gondoltam, amit mondtam.<br /><br />- Először is, mindig próbál a párja kedvére tenni, aztán – egy pillanatra a számat rágcsálva gondolkoztam mi a következő feltétele- teljes mértékig kényeztet téged, és nincsenek titkai előtted – lehunytam a szememet, majd rögtön ki is nyitottam őket, amint meghallottam Edward fojtott kuncogását<br /><br />- Bella, édesem nem érzed úgy, hogy ezt az ügyet egy kissé túlreagálod? - hirtelen maga alá fordított, és csillogó szemeit az enyémekbe fúrva kezdett el beszélni - Tökéletesen elégedett és boldog vagyok veled, és már-már fizikai fájdalmat jelent, ha el kell mennem nélküled. – mondta határozott hangon – A titkokról pedig egyezzünk meg, hogy többet nem beszélünk erről! – kérte, halkabb hangon, de gondolom, hogy meg tudja értetni velem, hogy ő valóban nem haragszik, a szája sarában megbújt egy kis mosoly is. – A kényeztetésről, pedig csak annyit, hogy számtalanszor bizonyítottad be mennyire imádsz engem, és ha mindenki ilyen fokú törődést kapna, mint én, hát kicsim senki a világon nem küzdene depresszióval, vagy stresszel. – finoman, játékosan bele harapott a fülcimpámba, mire egész testemben megremegtem.<br /><br />- Soha nem hagylak majd el téged, Edward, erre megesküszöm. – mondtam határozottan, majd felültem, és kényelembe helyeztem magam a csípőjén – Nem tudom eléggé meghálálni, hogy ilyen tökéletes vagy! – suttogtam, mutató ujjamat lassan végig vezetve mellkasán, le egészen a bokszerének széléig.<br /><br />- Bella… - mondta karcos hangon, de a kezemnek nem tudtam ellentmondani, és hirtelen az alsójába nyúlva kezdtem el izgatni egyre éledezőbb vágyát. – Neked… óh, istenem! – morgott fel, feje visszahanyatlott a párnára, és elfúló sóhajait hallgatva megbizonyosodhattam arról, miszerint élvezi, amit vele teszek. Ajkaimmal mellkasát csókolgattam, miközben másik kezemet is bevetettem, annak érdekében, hogy Szerelmemnek minél hamarabb sikerüljön elérnie az eksztázist. Ajkaimmal füle környékét kezdtem el csókolgatni, tudtam, hogy ez is egyike azoknak a pontoknak, amik a legérzékenyebbek rajta. Kezei megragadtak két párnát maga mellett, és ujjai egyre intenzívebben markolászták szerencsétlen díszeket. Egyre gyorsabban mozgattam kezemet férfiasságán, közben szemeim szinte falták arcának csodálatosságát, nehogy egyetlen pillanatról is lemaradhassak, ahogy végig fut rajta a gyönyör. Remegés rázta meg az egész testét, csípője pedig hirtelen felemelkedett és egy hangos morgással, valamint tollak százainak repkedésével, sikerült őt a csillagok közé repítenem.<br /><br />Hozzábújva vártam, míg egy kissé lenyugszik, kezeimmel pedig mindenhol végig simítva rajta, ittam magamba tökéletes testének látványát. Gondoltam hagyok neki pár percet, amíg visszatér a földi síkra, de eszemben sem volt itt abbahagyni. Egyik kezemmel mellkasát simogattam, és nyakát puszilgattam, nem bírtam elszakadni édes ízétől, majd fogaim közé véve kezdtem el szívogatni érzékeny bőrét. Egy halk nyögés szakadt fel belőle, mire másik kezemet levezettem férfiasságáig, és mutató ujjammal kezdtem el cirógatni. Felkuncogtam, mikor férfiassága rándult egyet ujjaim között, Edward pedig maga alá fektetett, és elkapva kezemet róla, a szemembe nézett, mire belőlem egy elfojtott nyögés szakadt fel, imádtam a szemeiben csillogó szeretetet, és a vágyat látni. Félmosolyra húzta ajkait, majd lecsapott velük az enyémekre, és vadul tépte ajkaimat. Nyelve azonnal benyomult ajkaim közé, én pedig nagy örömmel viszonoztam hevességét. Ajkai közé szívta alsó ajkamat, majd finoman szívni és harapdálni kezdte, erre én kezeimet rásimítottam hátára, és körmeimet egy kicsit sem visszafogottan húztam végig gerince mentén, mire fejét hátra vetve morgott fel. Kezei hirtelen a rajtam lévő pólójára kapta, gondolom azzal a céllal, hogy azonnal letéphesse rólam, a zavaró anyagot, ám az utolsó pillanatban megállt, és lemászva rólam, húzódott el egészen az ágy széléig. Meglepődve figyeltem, ahogy próbálja a lélegzését normalizálni. Nyeltem egy nagyot, majd lassan mögé másztam, és finoman ráfektettem tenyeremet a vállára, ahogy hozzáértem, megfeszült mindin izma, én pedig azonnal pánikolni kezdtem. Talán nem jól csináltam valamit?<br /><br />- Csak egy percet várj Bella. – suttogta remegő hangon- majd finoman felém fordult, és egy halvány mosolyt küldött felém, hogy megnyugtasson – Nem szeretnélek lerohanni, lassan szeretnélek szeretgetni. – cirógatta meg finoman a vállán nyugvó kezem. – Lehet butaságnak tartod, de hidd el nekem, Édesem hogy nincs annál kellemesebb számomra, mintha téged kényeztethetlek- húzta magához ajkaimat egy finom csókra, amibe nekem mindenem beleremegett, a csontjaim pedig olvadásnak indultak.<br /><br />Finoman az ölébe másztam, miközben ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól. Kezeimmel folyamatosan az arcát simogattam, míg ő a hátamat cirógatta. Finom simogatásai csak még jobban felszították a bennem égő tüzet, és kezeimet a nyaka köré fonva csúsztam még előrébb ölében, amivel elértem, hogy keménysége pont az én ölemnek feszüljön. A torkomból halk dorombolás szerű hang jött elő, mire Edward, meglepődve állt le a vállam csókolgatásával, és finom harapdálásával, majd öntelt vigyorra húzta az ajkait, és kezével a pólóm alá nyúlva kezdte el cirógatni finoman a combomat egyre feljebb haladva testemen. Mikor megfeledkezve magamról kezdtem lassú mozgásba ölén, kezei azonnal a csípőm után kaptak, és lihegve cirógatott a hüvelykujjával.<br /><br />- Ne légy rossz, Bella! – az arcán határozottság látszott, de a szemei azt súgták legszívesebben már rég megszabadítana a testemet takaró egyetlen ruhadarabtól.<br /><br />Kezeimmel a haját túrtam miközben óvatosan magamhoz húztam az arcát, hogy megízlelhessem létem egyik legfinomabb dolgait. Akadozó lélegzettel csókoltam meg újra és újra, ám Edward két percenként elhúzódott tőlem, ami ellen én a sokadik alkalom után morgolódva tiltakoztam. Kezeim a nyaka köré fontam és végre teljes szenvedélyemmel ajkaira tapadhattam. Nyelve körbe simogatta ajkaim vonalát, majd felemelkedett velem az ölében és az ágyba fektetett, miközben ajkaink egy centire sem távolodtak el egymástól.<br /><br /><br />Per percig csak simogattuk a másikat, bár az én kezeim többször vándoroltak Edward érzékeny területeire. Már mindketten ziháltunk, és úgy éreztem, ha nem válunk eggyé, azonnal porrá égek. Egy ötlet villant át az agyamon, mire magamban ördögien elmosolyodtam.<br /><br />Összpontosítottam, hogy a gondolataimat védő pajzsot Edward köré fonjam, és mikor ez sikerült, végig pörgettem mit is szeretnék. Edward egész testében megfeszült, majd vágytól fekete, éhes szemekkel nézett rám. Az alsó ajkamba harapva simítottam végig a mellkasán, ameddig felettem támaszkodó testétől lehetett.<br /><br />- Kívánlak téged, Edward. – suttogtam eddig is teljesen nyilvánvaló vágyamat füléhez közel hajolva, majd óvatosan végig nyaltam fülcimpáján. – A tiéd vagyok – suttogtam végig csókolva a nyaka vonalát.<br /><br />- Az enyém! – morogta, majd kezeivel hirtelen a pólóm alá nyúlt, hogy ujjaival felgörgesse rajtam a zavaró anyagot. Ajka végig követték az anyag útját, én pedig már nyöszörögtem édes kínzásától. Hol harapott, hol csak a nyelve hegyével érintette jéghideg bőrömet. Egészen a melleimig ért el, mikor is visszafogva újfent magát, rázott egyet a fején, mintha csak egy nagyon makacs gondolatot szeretne kiűzni a fejéből. <span style="mso-spacerun:yes"> </span>Lassan tovább görgette a pólót, majd gyorsan a hátam alá nyúlt, hogy megemelhessen, és le tudja venni rólam. Feleszmélni sem maradt időm, azonnal akár egy éhes vad vetette rá magát kebleimre. Felsikkantottam, ahogyan ajkai közé zárva mellem középpontját, kezdte el szívogatni, míg másikat tenyerével kezdte el masszírozni. Kezeimmel hajába túrtam, mert hiába élveztem a kényeztetését szerettem volna már a lényegre térni. Arcát magamhoz húztam, majd kitárva előtte lábaimat, csókoltam meg minden szerelmemet éreztetve vele. Ujjai végig simítottak középpontomon, de elkaptam a csuklóját, és mielőtt tovább gyötörhetett volna, arcára néztem, és némán kértem, hogy ne kínozzon tovább egyikünket sem.<br /><br />Edward kissé megemelte a csípőmet, majd egy hirtelen, mégis gyengéd mozdulattal elmerült bennem. Abban a pillanatban mikor teste tökéletesen kitöltötte az enyémet, úgy éreztem meghaltam és a mennyországba kerültem. Edward hátra vetett fejjel nyögött fel, amint megmozdítottam csípőmet, és felvette az általam diktált ritmust. Egyikkezemmel oldalra nyúltam, hogy aztán a párnámat fogaim közé szorítva tompítsam a fel-feltörő nyögéseimet, és sikolyaimat.<span style="mso-spacerun:yes"> </span>Mikor Edward meglátta mit csinálok, csípője azonnal megállt a mozgásban, és értetlen tekintettel nézett rám.<br /><br />- Te mégis mit művelsz? – mondta megrovóan<br /><br />- Nem akarom, hogy minden alkalommal minden tőlem legyen hangos. – motyogtam, a karjait cirógatva, egyik kezem hátára simítva, markolásztam bőrét, ezzel is ingerelve a folytatásra.<br /><br />- Hát én pedig nagyon is hallani akarom a hangod, - húzta végig fogai a vállamon- szóval Baby jobb, ha bele törődsz, mert ez már csak mindig így lesz. – kacsintott rám, majd csípője még gyorsabban, és erősebben nyomult nekem.<br /><br />Ezúttal meg sem próbáltam visszafogni magam, mikor nemsokára éreztem, hogy mindjárt elér a beteljesülés, egyik kezemmel az ágyam kovácsoltvas támlájába kapaszkodva, vártam a mindent elsöprő érzést. Edward is egyre hangosabban morgott, és nyögött, majd a következő lökésénél végem is lett. Az egész világ megszűnt körülettem, annyit érzékeltem csak, hogy Edward fogai a vállamba martak, majd egész testében megfeszülve ő is elérte a csillagokat.<br /><br />Úgy éreztem soha többet nem tudok majd megmozdulni, minden csontomat vattacukor állagúnak éreztem, és minden tagom kellemesen zsibbadt. <br style="mso-special-character: line-break"> <br style="mso-special-character:line-break"> </p> <p class="MsoNormal">Edward a mellkasomra fektetve a fejét, cirógatta a bordáimat, míg én bárgyú mosollyal az arcomon tobzódtam a boldogságban. <span style="mso-spacerun:yes"> </span><br /><br /><br /><br />-----------------<br /><br /><br /><br />- Mit fogunk csinálni? – kérdeztem izgatottan, miközben a cipőfűzőmet kötöttem be.<br /><br />- Hm… ha jól tudom, még nem igazán néztél szét a városban, és a környékén. – kérdőn nézett rám, és mikor helyeseltem, boldogan elmosolyodott – Akkor, ha van kedved, szívesen lennék az idegen vezetőd, és mutatnám meg a kedvenc helyeinket.<br /><br />- Annak nagyon örülnék! – pattantam fel, hogy az ajtó előtt megállva türelmetlenül várjam be Szerelmemet.<br /><br />- Nyugalom, Bella. – nevetett gyerekes lelkesedésemen, az égnek emeltem a szemeimet, majd mikor mellém lépve a karját nyújtotta belé karoltam.<br /><br />Edwardnál jobb idegen vezetőt keresve sem találhattam volna! Sok történetet mesélt a családjuk történetéről, azokból az időkből, mikor még régebben laktak itt. Elmondta, hogy milyen vadászati stílusokat szeretnek a leginkább, és hogy a Denalikkal hogyan kerültek kapcsolatba. Hallottam már Alextől a vámpír gyerekekről, ám mivel még ő sem élt akkor nem tudta olyan alaposan lefesteni előttem milyen borzasztóan veszélyes is a fajtánkkal kísérletezni.<br /><br />- Carlisle szeretne elutazni nemsokára Dél-Amerikába, mivel Eleazarék hallottak rebesgetni pletykákat félig vámpír-félig ember lényekről. – mondta gondterhelt arccal, bár egy kis kíváncsiság is sugárzott a tekintetéből<br /><br />- De ugye majd veled mehetek?- kérdeztem összeráncolt homlokkal, mire a szeme rám villant- A-a ne villogtasd itt a szemed Edward Cullen, nem hagyhatsz itt, hogy mindenféle teremtményekre vadássz, ráadásul nem hiszem, hogy ez a kis kirándulásotok egy-két napig tart majd. <br style="mso-special-character:line-break"> <br style="mso-special-character:line-break"> </p> <p class="MsoNormal">- Bella, még nincs egy napja, hogy megígértem a testvérednek, hogy nem hagyom, hogy valami bajod essen, erre te egy dzsungelbe akarsz jönni, mindenféle vad teremtmény közé. – a fogait összecsattintva szűrte ki a szavakat a fogai közül.<br /><br />- Hát pedig, én nem fogom hagyni, hogy nélkülem ilyen veszélyes helyekre, menj!- álltam meg előtte karba font kezekkel, és próbáltam legalább olyan határozottnak tűnni, mint ő.<br /><br />- Bella! – a levegő sziszegve távozott a tüdejéből, miközben próbált kissé megnyugodni – Nem lesz ez annyira veszélyes, én csak egyszerűen nem akarom, hogy a legkisebb kockázat is legyen arra, hogy esetleg megsérülj. Ez amúgy sem fontos, mert nem mostanában akarunk elutazni.<br /><br />- Akkor miért nem mehetek, megmondanád? – szúrtam a fogaim között, miközben úgy éreztem menten felrobbanok – Nem kérheted, hogy engedjelek el egyedül.<br /><br />- Az egész családom ott lesz, nem egyedül megyek!- masszírozta az orrnyergét, lehunyt szemmel, ám a teste még mindig feszült volt<br /><br />- Nem érdekel az egész, Edward hagyjuk, nem tudod megérteni, hogy mindig szeretnélek a közelemben tudni, és hidd el, ha én mennék el, akkor te sem akarnál itt maradni! – néztem rá megbántottan, majd fogtam magam, és a lehető leggyorsabban kezdtem el futni, bár fogalmam sem volt merre.<br /><br />Hallottam, ahogy Edward utánam kiabál, mire én makacsul csak még gyorsabb tempóra kapcsoltam.<br /><br />Hirtelen oldalról iszonyatos erővel belém csapódott valami, majd már csak a szörnyű fájdalomra tudtam koncentrálni, és a feltörő sikolyom vérfagyasztó hangjára. </p>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-50805069313940254572012-02-20T13:19:00.003-08:002012-03-16T05:34:39.141-07:0016. fejezet<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_dHhQ-ppklwCOfQGZSjoRdFF-uaB1nmNVA3YyV08YnNf8M6jH715x66ww-nMFMBLIbNjwzekztJrFuF9_FHbTsDliqnz8HH3zUSTOhMYQipXWj3yaqYm3AP7XRR5rZF7C1ImorkcxxROY/s1600/16...jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 213px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_dHhQ-ppklwCOfQGZSjoRdFF-uaB1nmNVA3YyV08YnNf8M6jH715x66ww-nMFMBLIbNjwzekztJrFuF9_FHbTsDliqnz8HH3zUSTOhMYQipXWj3yaqYm3AP7XRR5rZF7C1ImorkcxxROY/s320/16...jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5711331889015516146" border="0" /></a><br /><br /><br />Sziasztok!<br />Igen visszatértem... vagy mi. A lényeg, hogy nem láttam elég érdeklődést a folytatáshoz, és most sok minden változás következett be az életemben ami elvonta a fegyelmem a blogolásról.<br />Sajnálom annak a két embernek aki írt kommentet, de nem kapott fejezetet!<br /><br />Remélem örültök, hogy hoztam az újat, várom a visszajelzéseket! :)<br />Puszi, jó olvasást!<br /><br /><br /><br /><br /><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif][if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif][if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">- Énekelhetnénk valami dalt! – vigyorgott rám<br /><br />- Mint azokban a csöpögős családi filmekben? – nevettem rá, mire kacsintva elkezdte énekelni Frank Sinatra: Singing in the rain című számát.<br /><br />Megkerestem Alex egyik könyvét a kesztyűtartóban, majd a mögé bújva próbáltam visszatartani, a kitörni kívánkozó nevetésem.<br />Szerencsére a számnak nem sokára vége lett, így nem kellett tovább hallgatnom Alex előadását.<br />Már nem mintha nem lett volna eszméletlenül csodás hangja, de Alex személyiségéhez annyira passzolt ez a dal, mintha Chloe rákezdett volna az „Én kicsi pónim”- ra.<br /><br />- Na, jó voltam?<br /><br />- Oh, igen, abszolút a pályán lenne a helyed, és teljesen bele tudtam élni magam abba, ahogy egy boldog család ezt vidáman énekli! – a mondat végére már félig lecsúszva az ülésről annyira nevettem.<br /><br />- Kac-kac kukac! – borzolta össze a hajam egy könnyed mozdulattal, mire még nagyobb röhögésben törtem ki.<br /><br />- Te nem vagy normális! – lihegtem pár perc múlva, mikor végre le tudtam csillapodni.<br /><br />- Igen, igen én is szeretlek téged, húgi! – kacsintott rám<br /><br />- Érzed ezt? – szaglászott a levegőbe fintorogva, mikor elhagytuk az „Üdvözöljük Forksban” táblát<br /><br />- Mit is? – én is mély levegőt vettem, de semmit nem éreztem az autóillatosító vanília illatán kívül.<br /><br />- Olyan állott a levegő hogy muszáj lehúznom kicsit az ablakot- vigyorgott rám, és mielőtt megállíthattam volna egy pillanat alatt lehúzta az ablakom, így az összes hajam az arcomba csapódott a menet széltől.<br /><br />Nevetve vezetett tovább miközben – gondolom azt figyelte hogyan próbálok kiszabadulni a hajszálaim fogságából.<br /><br />- Ne már Alex, nem látok semmit! – pufogtam, majd addig kaparásztam, míg meg nem találtam a megfelelő gombot. – Gratulálok-, húzgáltam ki a számból a bekapott hajszálakat- Úgy viselkedsz ilyenkor, mint valami tizenöt éves tinédzser, miközben már több vagy ötvennél is. – morogtam és a tükörben próbáltam úgy, ahogy rendbe szedni magam- teljesen sikertelenül.<br /><br />- Ejj, Bella nagyon ziláltan nézel ki- cicceget olyan csúnyán nézve rám, mintha valóban valami rosszat tettem volna – hát mit fogok én majd mondani Edwardnak, ha így meglát? – a szája sarkában bújó huncut mosolyát nem tudta elrejteni.<br /><span style="mso-spacerun:yes"> </span><br />- Haha! – fúrtam a bordái közé az ujjam, majd mikor leállította az autót vigyorogva a füléhez hajoltam, hogy elvehessem a kedvét a további szurkálódásoktól – Nekem a te helyedben nem lenne ekkora a szám, ha nem merném megkérni a kedvesem kezét. – kacsintottam rá, majd gyorsan besiettem a házba.<br /><br />Oda köszöntem Chloenak, majd siettem is tovább, hogy felvehessek valami kényelmesebb otthoni szerelést.<br /><br />Miután gyorsan átöltöztem azonnal tárcsáztam Edward számát, aki meg ígérte, hogy pár perc múlva itt lesz.<br /><br />A hajamat összekötöttem, majd lerobogtam a nappaliba, hogy ott tudjak rá várni.<br /><br />Sokkal vidámabban álltam hozzá az egészhez most, hogy végre elmondtam Alexnek, ami bánt.<br /><br />- Kicsim nem hoznád ide nekem a telefonomat? – mosolygott rá Chlora, mire ő összeráncolt homlokkal fürkészte Alex arcát, majd végül egy apró bólintás után, felsétált az emeletre.<br /><br />Alex egy pillanat alatt mellettem termett, és gyorsan a zsebembe csúsztatott egy cetlit.<br /><br />- Jobban vagy, Bells? - mosolygott rám és a szemeiből aggódást, és idegességet tudtam kiolvasni.<br /><br />- Igen, köszönöm! – mosolyogtam rá zavartan, majd a lépcső felé kaptam a fejem, ahonnan Chloe sétált lefelé.<br /><br />- Tessék. –mosolygott Alexre, majd lábujjhegyre ágaskodva kért egy csókot, amit természetesen bátyám nem habozott megadni neki. – Milyen volt a mozi? – kérdezte mosolyogva, majd mellém ült a kanapéra, és a legártatlanabb mosolyával nézett Alexre.<br /><br />- Alex hozta a formáját. – vigyorogtam az említettre, aki erre kinyújtotta ráma nyelvét.<br /><br />- Hm, akkor biztosan jól szórakoztatok.<br /><br />- Igen jó volt végre egy kicsit kikapcsolni. – bólogatott serényen Alex, majd elsétált a falig és vissza. – Te jól érezted magad a lányokkal? – egyre nagyobb lett a hiányom Edward iránt, így a türelmetlenségem is csak nőtt.<br /><br />- Ó, igen vettem pár dolgot, majd megmutatom később. – mosolygott rá<br /><br />- Biztosan gyönyörű lesz. – motyogta, majd tovább fojtatta a fel-alá járkálást.<br /><br />Chloe kérdő pillantására, csak megrántottam a vállam, amolyan „Tudod, hogy zakkant” nézéssel.<br /><br />- Képzeljétek… - kezdte, de képtelen voltam tovább rá figyelni, mert meg pillantottam Edwardot amint épp kilép a fák közül.<br /><br />- Bocs – vetettem gyorsan, majd már kint is voltam, hogy egytized másodperc múlva már Edward erős ölelésében lehessek. – Annyira… nagyon… hiányoztál – motyogtam minden szó után egy csókot nyomva az ajkaira.<br /><br />Kuncogva fogadta kitörő lelkesedésem, majd a szám után kapott, hogy végre rendesen meg tudjon csókolni. Vigyorogva vált el tőlem, majd eltolt magától, de még mielőtt hangot adhattam volna nem tetszésemnek, elém állt, és a hátára kapva cipelt be a házba. Boldogan mosolyogva támasztottam az államat vállára, és egyik kezemmel a nyakába kapaszkodtam, míg másikkal a mellkasát simogattam.<br /><br />- Sziasztok! – mosolygott Alex-ékre, majd finoman megrázkódott az elfojtott nevetéstől, amit nem igazán tudtam hova tenni, bár köze lehetett Alex gondolataihoz – Milyen volt a napotok? – kérdezte miután lepottyantott magáról a kanapéra, és mellém ülve összefonta az ujjainkat.<br /><br />Vártam egy percet, hogy Alex szólaljon meg, de úgy tűnt őt most teljesen lefoglalja a „tökéletes alkalom” fejben való újra tervezése.<br /><br />- Jó volt! – motyogtam, miközben teljesen elmerültem Edward kezével való játékomban. Már eszméletlenül hiányzott!<br /><br />- Bella bénázott egy sort, mint mindig. – vigyorgott Alex, bár miután hozzávágtam egy párnát próbálta visszafojtani több-kevesebb sikerrel.<br /><br />- Örülök, hogy jól szórakoztatok, de ha nem haragszotok, most el kell rabolnom Bellát- nézett rájuk bocsánat kérően, mire kapott egy hálás pillantást Alextől. – Sziasztok! – mosolygott rájuk, majd mikor már az ajtót nyitotta előttem, még megszólalt: - Ígérem!<br /><br />- Mit ígértél meg? – kérdeztem, mikor eltűntünk a fák takarásában-, Mert ha azt hogy sietünk, akkor sajnos meg kell szegned az ígéreted Edward!- vigyorogtam<br /><br />Felnevetett, majd olyan pillantással nézett rám, amitől borzongás futott végig rajtam.<br /><br />- Ne aggódj, kedvesem eszemben sincs kiereszteni a kezeim közül téged pár napig… vagy hétig – tette hozzá, majd rám kacsintott – Alex mindössze annyit kért, hogy nagyon vigyázzak rád. – mondta, majd egy szomorkás mosollyal végig simított hüvelykujjával a kezemen.<br style="mso-special-character:line-break"> <br style="mso-special-character:line-break"> </p> <p class="MsoNormal">Egy pillanatra összeszorult a torkom, ahogy bele gondoltam, milyen volt Alex abban a pár hétben amíg Chloe eltűnt.<br /><br />Miután biztonságosnak ítéltem a távolságot a házunktól, (nem hallhatott meg Chloe) rántottam egyet a karján, ezzel megállásra késztetve, mert a nadrágzsebemben még mindig ott volt a kis lapocska, amit Alex csúsztatott a kezembe.<br />Elengedtem Edward kezét, hogy rendesen tudjam tanulmányozni, a leírást miszerint a közelben rejtette el az eljegyzéshez szükséges dolgokat.<br /><br />- Na, akkor, ha jól értelmezem, - ami Alex útmutatóinál sosem biztos- van itt valahol egy ház… - Edward megsimogatta a vállam, majd felmutatta a kezeiben lévő néhány lampiont.<br /><br />- De te honnan…?<br /><br />- Alex fejben már mindent elmondott, szóval nagyjából megvan, hogy mit hogyan kell. – felelt egy apró mosollyal, majd egy puszit nyomott a számra.<br /><br />- Akkor én felrakom ezeket- mutattam a különleges mintájú lampionokra- te addig hozd, ki kérlek az asztalt.<br /><br />Fütyörészve másztam fel a fák ágaira, hogy fel tudjam rakosgatni a fa ágaira miután meggyújtottam bennük a gyertyákat.<br /><br />- Gyere le Bella! – nézett fel rám Edward, miután letette az asztalt és mellé a két széket is. - Nem akarom, hogy leess onnan. – nézett rám aggódva, mire a mellkasomat melegség öntötte el.<br /><br />- Nem értelek, miért is aggódsz? – kérdeztem majd mosolyogva leugrottam mellé- Három méternél nem mentem fentebb. – vigyorogtam rá<br /><br />Rosszallóan rám nézett, majd megfogva a kezem magához húzott, és a karjai közt szorosan tartva ölelt magához.<br /><br />Én is azonnal szorosan egyik kezemmel a tarkóját cirógattam, a másikkal pedig a vállába kapaszkodtam arcomat a mellkasába fúrva. Arcát a hajamba fúrva lélegzett mélyeket, miközben a hátam simogatta. A múltkori dalt kezdte el dúdolni újra és lassan ide-oda ringatóztunk is az édes dallamokra.<br />Az ilyen pillanatok voltak azok, amikért megérte élni!<br /><br />- Nagyon szeretlek! – suttogtam kissé rekedtebb hangon, mire két keze közé fogva arcomat hajolt le hozzám, hogy ne kelljen annyira nyújtózkodnom, majd ajkait végre megéreztem a sajátjaimon.<br /><br />Óvatosan szívogatta az ajkaimat, majd megéreztem a nyelvét is, amitől elöntött a forróság. Ez a csók gyengéd volt, tele szeretettel, és kötődéssel. Nem tudom meddig csókoltuk egymást, de ha idő közben kitört volna a harmadik világháború mi azt sem vettük volna észre, végül nagy nehezen elváltam édes ajkaitól, hogy csillogó szemeibe nézve újra elveszhessek, Azok a sötét mézarany szemek olyan gyönyörűen ragyogtak felém, és én azt akartam, hogy mindig így nézzen rám: ilyen áhítattal és szerelemmel.<br /><br />- Szeretlek Isabella! – suttogta kissé rekedt hangján, mire megremegtem, de sikerült magam meggyőznöm, hogy most muszáj megcsinálnunk Alexnek, amit kért, így ahelyett, hogy visszahúztam volna magamhoz,- hogy aztán el sem engedve jó pár óráig csak egymással foglalkozzunk- mosolyogva csak annyit mondtam:<br /><br />- Én is nagyon szeretlek téged, Edward! – majd miután végig simítottam tökéletes arc vonásain, nagyot sóhajtva elváltam tőle- Minél gyorsabban végzünk ezzel, annál előbb csinálhatunk… mást is. – néztem fel rá a számat harapdálva.<br /><br />- Mire gondol Miss Harris?- mondta, egy édes fél mosollyal az arcán<br /><br />- Majd megmutatom, Mr Cullen, kérem, ne aggódjon. - kuncogtam, majd magam után húztam fák takarásába, hogy minél gyorsabban kipakoljunk mindent.<br /><br /><br /><br />---------<br /><br /><br /><br />Már csak körülbelül fél percünk volt Alex-ék érkezéséig, gyorsan elindítottam a cd-t, amin a kedvenc számaik voltak, majd Edwarddal sietősen belevetettük magunkat az erdő hatalmas fái közé.<br /><br />Nevetve futottam utána, és izgatott görcsbe rándult a gyomrom, mikor felfogtam, hogy egyenesen haza tartunk, ahol jelenleg nincs senki, aki megzavarhatna minket egy kettesben eltöltött délutánban.<br /><br />Amint átléptük a ház küszöbét, azonnal rávetettem magam.<br />Nem bírtam megvárni még azt, sem amíg felmegyünk a szobámba, a falhoz préseltem, majd a pólója alá nyúlva kiszakadt belőlem egy elégedett sóhaj, hogy végre érinthettem puha bőrét.<br /><br />Ajkait azonnal erőszakosan az enyémekre nyomta, majd nyelve tüzes táncba csábította az enyémet. Amint lehúztam róla – cseppet sem finomkodva- a felsőtestét takaró anyagot, fordított a felálláson, és most ő nyomott a falhoz, testével szoros bilincsbe zárva. <span style="mso-spacerun:yes"> </span>Egy halk nyögés szakadt ki belőlem, amikor ajkait a nyakamra nyomta, és cseppet sem finomkodva szívogatni kezdte az érzékeny bőrt. Két kezével végig simított az oldalamon, majd a kezeimet a fejem felé emelve húzta le rólam a felsőm.<br /><br />Egyik kezemet levezettem a nadrágjáig, és amint végig karcoltam körmeimmel az érzékeny bőrét a hasa alján, a melltartóm leszakadt rólam, majd ugyanabban a pillanatban megéreztem ajkait, és fogait, a melleimnél.<br />Ujjaimmal selymes hajába túrtam miközben ő csak fáradhatatlanul kényeztetett. Mikor mellbimbóimat már-már fájdalmasan keményre izgatta, felhúztam magamhoz, hogy ajkainak finom ízét kóstolhassam.<br /><span style="mso-spacerun:yes"> </span><br />Erősen megmarkoltam vállait, majd ajakit tépve kezdtem el hozzá dörgölőzni ágyékomat az ő keménységének.<br /><br />Az ajkamba harapott, majd letépve rólam a nadrágomat, húzott a lehetetlennél is közelebb magához, mire belenyögtem csókunkba.<br /><br />Egy pillanat múlva már a lépcsőn sietett felfelé, gondolom, hogy a szobámban folytathassuk tovább, ám én már nem tudtam még azt a pár másodpercet sem kivárni, így mikor az ajtóban megállt egy pillanatra, hogy kinyithassa az, egyik kezem azonnal rásimítottam a most még nadrágba bújtatott férfiasságára. Megremegett, majd azonnal a falhoz passzírozott, éreztetve velem, mennyire kíván. Kacéran rámosolyogtam majd nagy nehezen kettőnk közé préseltem kezem, hogy kiszabadíthassam tettre kész férfiasságát.<br /><br />A boxerével együtt szabadítottam meg a feleslegessé vált anyagtól. Épp hogy végig simítottam rajta, Edward azonnal sziszegve rántotta el a kezem a csuklómnál fogva, majd az ölébe kapott, és félrehúzva a bugyimat, azonnal elmerül bennem.<br /><br />Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, a nyakam pedig hátra bicsaklott a gyönyörűségtől, Edward nyelvével húzott nedves csíkot az ütőerem mentén.<br /><br />- Imádlak! – suttogta, majd elkezdett mozogni mire mindkettőnkből, kitört egy hangos nyögés.<br /><br />Szinte önkívületi állapotban voltunk mindketten. Éreztem, hogy Edward visszafogja magát, hogy ez nem minden.<br /><br />- Erősebben! – nyögtem ki nagy nehezen, mire felmordult, majd eleget téve kérésemnek gyorsabb, és erősebb lökésekkel hajszolta a gyönyörünket.<br /><br />Egyik kezemmel erősen kapaszkodtam a vállába, míg a másikat felvezettem a fejem mellett a falra, hogy könnyebben tudjam tartani magam kemény lökéseivel szemben.<br /><br />Egyre kapkodóbbak lettek a mozdulataink, ahogy éreztük: nem sokára átlépjük a közös mennyországunk kapuját. A véget számomra végül az hozta el, hogy Edward levezetve egyik kezét közénk, simogatta leggyengébb pontomat, mire már nem bírtam visszafogni magam, és sikítva ért a beteljesülés. Edward hangosan felmorgott, majd egyik öklét a falba vágta.<br /><br />Még akkor is remegtem, mikor letett az ágyamra, és mellém fekve azonnal magához húzott.<br /><br />Nem tudom mennyi ideig fekhettünk így egymást simogatva, összebújva, de a csendet végül Edward tört meg. <br style="mso-special-character:line-break"> <br style="mso-special-character:line-break"> </p> <p class="MsoNormal">- Bocsi a falért. - suttogta rekedtes hangon, mire megborzongtam, és beletelt pár másodpercbe mire felfogtam szavai értelmét.<br /><br />- Ahh… ugyan Édesem, megérte! – kuncogtam a nyakába, mire egy újabb csókra húzott magához</p>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-14231051262920179112011-08-24T01:54:00.000-07:002011-08-24T02:09:16.030-07:0015. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQL_tUApX7uSGWDnJEAoxMMhZQh9csUsoZCyxq88nhQp-4l6Q7T7eEbS2-EOtFW9n_AF6SJiGUnZs4lHNqGjTo5YDOs24ITs-xeZQY-fH8O9HItBom_6BDRVM8VEI-vSxIq6sBbLjud8KF/s1600/15.be.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 170px; height: 227px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQL_tUApX7uSGWDnJEAoxMMhZQh9csUsoZCyxq88nhQp-4l6Q7T7eEbS2-EOtFW9n_AF6SJiGUnZs4lHNqGjTo5YDOs24ITs-xeZQY-fH8O9HItBom_6BDRVM8VEI-vSxIq6sBbLjud8KF/s320/15.be.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5644345150207803762" border="0" /></a>
<br />
<br /><span style="font-weight: bold;"><span style="color: rgb(255, 0, 0);"><span style="color: rgb(102, 51, 255);">Helooo! :D </span>
<br /><span style="color: rgb(102, 51, 255);">Köszönöm, a kommenteket, és a díjjakat aranyosak vagytok! :) *-*</span>
<br /><span style="color: rgb(102, 51, 255);">Jó olvasást, puszi ^^,</span>
<br /></span></span>
<br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mikor nyögöd ki végre? – mondtam, miközben próbáltam le vakarni az autómra ragadt makacs sár foltot.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Edward épp a kórházban segített Carlsile-nak, Chloe pedig Alice-ékkel elment bevásárló körútra, ami alól nagy nehézségek árán kibírtam bújni. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ez egy fontos kérdés, és a tegnapi nap nem volt az alkalomhoz illő. – morogta és tovább törölgetve az autójára tapadt milliméteres piszok foltot.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ne röhögtess, már kérlek, egyszer már megkérted vajon most miért mondana nemet?</p> <p class="MsoNormal">- De a múltkori nem volt elég hivatalos – dörmögte, miközben idegesen a hajába túrt- és amúgy is arról Caius-ék nem is tudtak, pedig tudod, hogy Chloe-nak mennyit jelentenek. </p> <p class="MsoNormal">- Te nem merted elmondani nekik is. – vigyorogtam rá gonoszul</p> <p class="MsoNormal">- Te most gúnyolódsz? – nézett rám sértetten</p> <p class="MsoNormal">- Dehogyis Alex, én csak a tényeket közlöm! – néztem rá ártatlanul csillogó szemekkel</p> <p class="MsoNormal">- Ezt megbánod! – morogta, majd a slagot rám irányítva áztatott el.</p> <p class="MsoNormal">- Most nagyon utállak! – morogtam neki – Majd mellé sétáltam és mivel épp majd megfulladt a röhögéstől ”gyengén” tarkón vágtam. </p> <p class="MsoNormal">- Au! – simogatta a fejét, de aztán megint elkapta a röhögőgörcs.</p> <p class="MsoNormal">- Olyan gyerekes vagy Alex Harris!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Bellaaa!</p> <p class="MsoNormal">- Mit akarsz? – morogtam miközben még mindig a hajam-szárítottam, a szobámban</p> <p class="MsoNormal">- Kicsi Bella, tudod, hogy szeretlek. – nyitott be az ajtón, és olyan kiskutya szemekkel nézett rám, ami egy pillanatra elfeledtette velem, hogy bizony én most nagyon haragszom rá. De csak egy pillanatra.</p> <p class="MsoNormal">- Én, meg utállak. – morogtam, tovább dörzsölve a hajam, nem tudtam elképzelni Chloe, hogyan bírja elviselni a rettentő hosszú haját. </p> <p class="MsoNormal">- Na, húgi, ne legyél ilyen! Tudod, hogy nem úgy gondoltam, csak játszottunk. - ölelt magához szorosan</p> <p class="MsoNormal">- Nem érdekel! </p> <p class="MsoNormal">- Ne izélj, gyere és menjünk el valahová, csak mi ketten. – mosolygott rám a tükörből, mire halkan felsóhajtottam. Olyan régen voltunk csak mi ketten valahol, hogy a kísértés miszerint abba hagyom a durcásságot nagyon csábító volt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Oda megyünk, ahová te szeretnél, és egésznap együtt leszünk. – a szemei kedvesen csillogtak felém, mire az én arcomra is halvány mosoly kúszott. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- És ha Chloe haza jön? – kérdeztem egyik szemöldököm felvonva</p> <p class="MsoNormal">- Mostanában, nem zavarják ezek a dolgok, és biztosan meg fogja érteni, ha hagyunk neki egy levelet. És amúgyis egy ideje, minden olyan rosszul sül el, ideje hogy a két legokosabb, és legszebb vámpír csapjon egy bulit.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Igazad van. – nevettem fel- De azért remélem Chloe-val kapcsolatban is az lesz, mert semmi kedvem veszekedni vele. - tettem hozzá elhúzva a szám</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nyugi, biztos –azzal karon ragadott, és elkezdet kivonszolni a szobából. </p> <p class="MsoNormal">– Várj már Alex, így nem mehetek! – mutattam végig a tavaly tőle kapott sárga kacsás pizsamámon</p> <p class="MsoNormal">- Nem értem mi bajod. – nézett végig rajtam vigyorogva – Ez a pizsi sexi, és cuki is egyben, egyszóval tökéletes. </p> <p class="MsoNormal">- Sexi, mi? – röhögtem fel, a hülyeségén, majd kitessékeltem a szobámból, hogy egy nadrág-póló kombinációval útra készen várjak rá. </p> <p class="MsoNormal">- Na, végre. – szusszantott türelmetlenül, és kitárta előttem az ajtót. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- És hova menjünk húgi? – csapta össze a kezeit izgatottan </p> <p class="MsoNormal">- Nem is tudom… Csak induljuk el valamerre és majd a többi adja magát. – rántottam meg a vállam, mire az Alex arcán ülő vigyor már szinte szétrepesztette az arcát. – Ugye tudod, hogy ijesztő mikor így vigyorogsz? – azzal elindultam a város felé.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre fogta magát és, összekócolta a hajam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Menjünk moziba.- mosolyogtam rá, mire bár elhúzta a száját, de azért bólintott, hogy rendben.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- De akkor legalább valami messzi plazába, hogy legalább az utazást élvezhessem </p> <p class="MsoNormal">- Oké, de ma nincs kedvem vezetni, szóval a te kocsiddal megyünk!</p> <p class="MsoNormal">- Nem futunk?- biggyesztette le az ajkait, mire makacsul megráztam a fejem</p> <p class="MsoNormal">- Ha a városon kívül megyünk, akkor kocsival akarok menni. Amúgy sem használjuk szegényeket sokszor. </p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>- Jó, menjünk. – vett egy mély sóhajt majd megfordulva, elindult vissza a házba.</p> <p class="MsoNormal">- Hozom a kocsit, addig várj meg itt. </p> <p class="MsoNormal">- Jó, csak siess. –motyogtam</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Pár pillanat múlva be is gördült a ház elé a piros Ferrarijával.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ez így nem lesz jó. – motyogtam összevont szemöldökkel, miközben az övemet kapcsoltam </p> <p class="MsoNormal">- Mi?- kérdezte miközben felbőgetve a motort indult el.</p> <p class="MsoNormal">- Hova megyünk?</p> <p class="MsoNormal">- Olympiába. Egyszer már laktam ott, és nagyon szép hely, sokkal nagyobb is, mint ez. Mehetnénk Seatelbe is, de szerintem Chloe-ék ott vannak. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ha viszont végeztünk, a moziban az lesz, amit én akarok, ugye?</p> <p class="MsoNormal">- Oké, de ha valami undorító dologra akarsz rávenni, nem csinálom meg. – fenyegettem meg az ujjamat felemelve.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Úgy ismersz, te engem? – nézett rám, nagyra nyílt ártatlan szemekkel, mire felsóhajtottam</p> <p class="MsoNormal">- Igen, ami azt illeti, pont úgy ismerlek. – szúrtam finoman az oldalába, mire nevetve húzódott hátrébb. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Az út két és fél órába telt, de amikor kiszálltunk, a mélygarázsban, még mindig Alex egyik idióta viccén nevettünk. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Komolyan csodálkozom, hogy melletted normális tudok maradni – a liftben is csak mi ketten voltunk </p> <p class="MsoNormal">- Igazad van! Teljesen <i style="">normális, emberi lények </i>vagyunk. – fojtatta olyan halkan, hogy a plazában lévő kamerák ne halljanak semmit. – Bár én mindig is valami szuper hős akartam lenni. – vigyorgott le rám – Csak hát Pókembert utálom, Batman meg már túl kis falat nekem. - sóhajtott fel </p> <p class="MsoNormal">- Én macskanő lennék! – néztem rá megvillantva ragyogóan fehér fogsorom- Nem kölünböznék tőle sokban- megharapta egy macska, és olyan képességei lettek amilyenek nekik. </p> <p class="MsoNormal">- Ja, Edward biztos élvezné. – összeszorította a száját, hogy ne nevessen fel hangosan is.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mikor a liftből is kiszálltunk, és megvettük a jegyeket, - a legfelső sorba – izgatottan indultam el, és mit sem törődve a jegykezelő fiú, bamba tekintetével húztam magammal Alex-t. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Hova sietsz, még nem hallom, hogy elkezdődött volna!</p> <p class="MsoNormal">- Jó, tudom, de a legjobbak a reklámok, az elején – vigyorogtam</p> <p class="MsoNormal">- Ó anyám, te a reklámok miatt jársz moziba? – nevetett</p> <p class="MsoNormal">- Azokért is! – nyújtottam ki rá a nyelvem</p> <p class="MsoNormal">- Te meg hová mész, mindjárt kezdődik a film! – összevont szemöldökkel néztem, ahogy Alex gyorsan, felpattan és lesiet a lépcsőkön. Meg van veszve, annyi biztos!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Pár perc után láttam, ahogy két üveg kólát, és egy nagy popcornt egyensúlyozva a kezében siet vissza. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Beteg vagy, remélem, tudod! – röhögtem fel, mikor már mellettem állt, mire csak kinyújtotta a kezét, és felém nyújtotta az én üdítőmet. - És lemaradtál egy csomó mindenről, a film már negyed órája elkezdődött. Különben elárulnád, minek kellettek ezek?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Először is, a film egy csöppet se érdekel, amiből jön a kérdésedre is a magyarázat, mivel nem tervezem, hogy egész idő alatt unatkozni fogok! – nézett rám olyan szemekkel, amitől rögtön tudtam, hogy megint valami hülyeségre készül.</p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span></p> <p class="MsoNormal">- Bármit is tervezel, kérlek, szépen ne csináld. – néztem rá könyörgően</p> <p class="MsoNormal">- Még sosem csináltam, de a filmekben annyiszor láttam, hogy a mozikban az emberek meg dobálják a másikat. – a szemei tele voltak gyerekes izgalommal, mire fáradtan felnyögtem</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Kérlek, Alex – motyogtam az orrnyergemet masszírozva – te is tudod, hogy a normális emberek nem csinálnak ilyesmit, és ha mégis azok általában mind bunkó tinik szoktak lenni. – néztem fel rá, mire csak elhúzta a száját – Nem is értem, hogy jutott neked, pont neked, eszedbe ilyesmi. - csóváltam a fejem </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Csak kíváncsi vagyok! – azzal durcásan morzsolgatni kezdte a kukoricát</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Már csak félóra volt hátra a filmből, mikor megint támadt, egy - szerinte remek - ötlete. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Fogadjunk, hogy, te nem bírnád meginni a kóládat, hamarabb, mint én! – vigyorgott rám</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Redben, és mi lesz a vesztessel? – legalább, nem kell majd azt hallgatnom, hogy két órán keresztül csak unatkozott. Bár elég undorító, illata volt a kólának, és tudtam hogy emberként sem rajongtam érte. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- A vesztesnek oda kell mennie egy emberhez, és kedvesen beszélgetni kell vele, és a győztes az egészet videóra fogja venni. – úgy vigyorgott, mintha már most biztos lenne a győzelmében.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Rendben! Nyugi, majd valami csinos lányt keresek neked. – kacsintottam rá, mire csak mosolyogva nézett vissza. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Várj, ennek lejön a teteje! – próbálkoztam rendesen megfogni az üvegemet </p> <p class="MsoNormal">- Add már ide, Bella, olyan béna vagy, esküszöm! – suttogta, visszafojtott nevetéssel a hangjában.</p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span></p> <p class="MsoNormal">Éreztem, hogy a zsebemben rezegni kezd a telefonom, ezért egyik kezemmel a poharat tartottam magam elé,- amit Alex továbbra is próbált megbővülni, hogy rajta is maradjon a fedele – másikkal a telefont tartottam a fülemhez.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Igen? – szóltam bele halkan. Alex, diadalittasan, felmutatta az üveget, majd vigyorogva, kereste meg a szívó szálat, hogy aztán elkezdje azt is belenyomni. – Basszus Alex, ne olyan erősen már! – nyögtem fel, mikor egyre erősebben nyomta szerencsétlen tárgyat, - Nem lehetne finoman, mindenem átnedvesedett! – néztem rá, csúnyán, mikor kilöttyent egy jó nagy adag a ruhámra, mire csak egy bocsánatkérő fintorral, elintézte a dolgot.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Hihetetlen vagy esküszöm! – morogtam, még majd újra a hívómra figyeltem </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Bella, te mégis mit csinálsz? – Edward értetlen hangjára azonnal megrándult a gyomrom. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Szia! Itt vagyunk, a moziban Alex- szel, aki volt olyan aranyos és leöntött kólával. – felém nyújtott egy zsepit, mire megpróbáltam megszabadítani magam a ragacsos, italtól. – Hazaértetek már? – kérdeztem mikor már elkönyveltem, hogy sehogy sem jön ki a ruhámból, a nagy folt. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Öhm, igen! Csak nem találtalak, otthon, és aggódtam. – megkönnyebbült volt a hangja, ami engem mosolygásra késztett. – Mikor jöttök haza?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem tudom, de ha haza érünk, fel foglak hívni, jó? –kérdeztem, de vissza kellett fognom magam, hogy ne rohanjak azonnal haza. Hirtelen olyan nagyon hiányozni kezdett, mintha évek, és nem csak órák óta nem láttam volna. – Szeretlek! – hunytam le a szemeimet egy pillanatra, a bennem lévő kételyek ismét a felszínre törtek egy pillanatra</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Én is szeretlek, kicsim! – búgta a telefonba, megnyugtató hangon – Érezzétek jól magatokat!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Rendben, szia! </p> <p class="MsoNormal">- Szia!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Egyszerűen, nem jutottam dűlőre, hogy kit kéne választanom, és ez kezdett nagyon kiakasztani. Próbáltam, Edward- dal, és Alex-ékkel is egyenlő időt tölteni, hátha az majd segít, hogy rájöjjek, mit kéne csinálnom, de egyszerűen nem tudtam választani. Tudtam, hogy ki segíthetne, de nem volt, eddig lehetőségem arra, hogy el tudjam érni, ami szörnyen bosszantott. Pedig mennyire hiányzott már ő is. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nagyon furcsa vagy te nekem hugi! – morogta, Alex, és szemei, kíváncsian fürkészték az arcomat.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem tudom, miről beszélsz!– motyogtam –mire csak felhorkantott. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ne nézz hülyének, te vagy a legfontosabb nekem, és persze Chloe! Nem hagyom, hogy hülyeséget csinálj! – morogta, majd minden további magyarázat nélkül, elindultunk a többi ember után. Észre se vettem, hogy már vége a filmnek. – Tíz perce ültél mellettem, magad elé bámulva, mi ez nálad valami új keletű depresszió? Min töröd a fejed, hm?<span style=""> </span>- húzott a legközelebbi pad felé.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mindegy! – makacsul, összeszorítottam a szám, és tüntetőleg a kirakatok felé fordultam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Na, idefigyelj! – rántotta meg a kezem, hogy végre szemben legyünk egymással- Engem nem versz át, és nem hagylak addig békén, amíg el nem mondod mi a baj. – a hangja kemény volt, és a szemei dühösen villogtak felém – Mit gondolsz, miért hagytalak eddig békén? Láttam, hogy valami bánt, és a magyarázatod a szüleidről, elég átlátszóra sikeredett. – horkant fel. – Ismerlek, Bells, engem nem versz át, azért mondtam el Edwardnak is, hogy hátha, majd ő kiszedi belőled, de neki sem mondtad el. – elszakítottam, a szemeim tőle, és inkább a koszos, csempéket nézegettem a földön. – Aggódom érted Bella, és ha még ez nem is hatna meg – láttam a szeme sarkából, ahogy elhúzza, a száját- legalább Edwardra gondolj! Ő imád téged, és te is szereted őt, igaz? – felvont szemöldökkel várt a megerősítésre, amit egy bólintásommal meg is kapott. – Akkor nem értem, miért hazudsz neki, és titkolózol előtte. Gondolom te is tudod, hogy ez sosem tesz jót egy kapcsolatnak, főleg ha már az elején ezt csinálod.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Tudom, oké? – fakadtam ki, és a tenyerembe temettem az arcomat – nem karok, beszélni róla, és amúgy is tudom, mit mondanál. – meredtem magam elé – Most te sem tudsz segíteni Alex.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem akarod elmondani? Rendben! – nézett rám megbántottan – Akkor, legalább, Neki elmondhatnád, mivel nem hülye! Bár ezek szerint, majd megint hazudsz neki valamit, és ezzel elintézed a dolgokat. – hirtelen pattant fel, amit én csak döbbent tekintettel figyeltem - Én sosem hittem volna, hogy ennyire gyáva vagy. – suttogta, majd elsétált volna mellőlem, de én gyorsan a keze után kaptam, é egy szó nélkül hozzá bújtam, majd kitört belőlem, a már pár napja visszatartott zokogás. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Jaj, Bella! – suttogta, a hajam simogatva – Mit csináltál már megint, hm? – majd mikor már elhalkultam, elkezdett az egyik boltba húzni. – Gyere, veszünk neked valami másik ruhát, mert a pólód, nagyon magára vonja a figyelmet – kuncogott halkan, mire én is elmosolyodtam egy pillanatra<span style=""> </span></p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A boltban, gyorsan a kezembe nyomott egy ruha kupacot, és beterelt az egyik próba fülkébe.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Lehet stylistnak kellet volna mennem. – nézett végig rajtam, mire a tükör felé fordultam én is. Egy fehér, rövid ujjú ing, egy fekete csőnadrág, és egy szintén fekete magas sarkú volt rajtam. Ügyes.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Gyere, fizessünk, aztán beszélgetünk, még a kocsiban, jó? – melegen rám mosolygott, majd miután, elbűvölte a pénztárost, megúsztuk a letolást, az árcédulák, levágásáért. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A kocsiban teljes volt a sötétség, bár ez minket egy csöppet sem zavart lévén a sötétben is tökéletesen láttunk. Nem sürgetett, csak várta, hogy magamtól elkezdjek mesélni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Félek! – suttogtam, összeszoruló torokkal – Mióta itt vagyunk, nem történik más csak baj-baj hátán! Legutóbb is Chloe, eltűnt, mi lesz, ha legközelebb valaki másnak lesz baja közülünk? – néztem rá, összevont szemöldökkel ült mellettem, és egy percig azon gondolkozott, vajon mit is mondjon. – Azt érzem, el kellene mennünk, de hiába próbálkozom, nem tudom elhagyni Őt! – idegesen forgattam az ujjamon, anya gyűrűjét, miközben próbáltam elmondani Alexnek mik is bántanak a leginkább. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Figyelj, Bella! – fogta meg az egyik kezem mire az arcra kaptam a tekintetem – Soha! Hallod? Soha, az életben nem hagyom, hogy bárki vagy bármi is szétszakítson, bennünket! – fúrta mélyen az enyémbe a tekintetét – Tudom, hogy Chloera nem tudtam vigyázni, de ilyen többet nem fordul elő! Én vagyok ennek a családnak a feje, és az én feladatom vigyázni rátok! Nem kell, innen elmennünk, érted? Sosem engedném, hogy itt hagyd, a szerelmed! – paskolta meg a kezem – Szóval, nyugodj meg, és azt hiszem, tudom is mi a megoldás a te bajodra! – kacsintott rám, mire elmosolyodtam </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Biztos… biztosan nem lesz semmi baj Alex? – néztem még rá, miután, beindította a motort</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Olyan biztos, minthogy én, ma megkérem Chloe kezét. – vigyorgott rám idegesen </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ígéred? – suttogtam, csöndesen az arcát fürkészve </p> - Ígérem! - azzal nyomott az arcomra egy puszit
<br />
<br />
<br />Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-19893335373220550772011-08-04T03:30:00.001-07:002011-08-04T04:24:13.019-07:0014. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUZQT-5gZ8BDichsud9QsAjH05glDN6w6hhv8y54qoN5CPkWS98Q8ufSBLALYOHd6Nn30Jxm0GNrd4XURfMnU8D3G6xghweH-_CV2m3bsil9UKp8W0tMDXdqFfwheohvi6yVDzZbJ3ec4Z/s1600/14.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 195px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUZQT-5gZ8BDichsud9QsAjH05glDN6w6hhv8y54qoN5CPkWS98Q8ufSBLALYOHd6Nn30Jxm0GNrd4XURfMnU8D3G6xghweH-_CV2m3bsil9UKp8W0tMDXdqFfwheohvi6yVDzZbJ3ec4Z/s320/14.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5636946319920905554" border="0" /></a><br /><br /><br />Jó olvasást, és köszönöm a kommenteket! :)<br /><br /><br /><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">- Minden rendben? – alig hogy felvetem a telefont, Edward hangja rögtön féltőn szólt belőle, ezzel az arcomra hatalmas mosolyt varázsolva </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Persze! Mondtam, hogy nem lesz semmi baj! – a vonal túlsó végén egy megkönnyebbült sóhaj hallatszott. – Hát hazudtam én neked valaha is? </p> <p class="MsoNormal">- Nem, de akkor is utáltam, hogy ott kell hagynom egyedül. </p> <p class="MsoNormal">- Sosem vagyok egyedül, Edward! – tiltakoztam</p> <p class="MsoNormal">- <span style=""> </span>Tudom, de akkor is jobb, ha én is veled vagyok!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Elmeséltem neki, hogy mit mesélt Chloe, mire azt mondta, hogy a biztonság kedvéért, ő is meghallgatná, hátha nem mond igazat. Ráhagytam, hogy csinálja, ha neki ez megnyugvást jelent. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Rosalie megnyugodott már? – kérdeztem csöndesen </p> <p class="MsoNormal">- Nem igazán! – morogta szomorkás hangon – Lejött közénk, de olyan, mint aki nincs is köztünk igazából. Emmett meg persze azt nézi, hogy segíthetne neki, de nem tud, így ő is olyan. Azt hiszem, rájuk férne egy kis kiruccanás. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Egyetértően hümmögtem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mikor jöttök vissza? </p> <p class="MsoNormal">- Holnap indulunk, akarom mondani ma, így már délután ott is leszünk! </p> <p class="MsoNormal">- Hiányzol! – motyogtam, nyűgös hangon </p> <p class="MsoNormal">- Te is nagyon hiányzol nekem, kedves! – mondta és hallottam a hangján, ahogy elmosolyodik.</p> <p class="MsoNormal">- Ha haza jöttök, majd zongorázol nekem? – kérdeztem halkan</p> <p class="MsoNormal">- Amennyit csak szeretnél! – ígérte elhamarkodottan, mire felkuncogtam – Dúdoljak neked?- kérdezte halk hangon, mire hevesen bólogatva helyeseltem, hogy szeretném.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A hangja olyan megnyugtatást hozott, úgy éreztem hiába vagyok vámpír, csak sokadik próbálkozásra sikerülne feltápászkodnom innen.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem mondod komolyan, hogy itt ülsz, és órák óta csak dúdolsz? – hallottam meg Jasper döbbent mély hangját </p> <p class="MsoNormal">- Szia, Jas! – mosolyodtam el felháborodott hangján</p> <p class="MsoNormal">- Szia, Bella! Mi a helyzet? </p> <p class="MsoNormal">- Semmi, minden szuper. – mondtam ironikusan, mire halkan felnevetett</p> <p class="MsoNormal">- Gondolom… Eszembe jutott, hogy a múltkor úgy elvertelek. – nevetett halkan – Ara gondoltam, ha haza megyünk, megismételhetnénk, és most hagynám, hogy nyerj. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre elnevettem magam. </p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>- Rendben Japser, én benne vagyok!</p> <p class="MsoNormal">- Nem olyan biztos, hogy én, el tudlak engedni, majd akár csak egy sakk meccs erejéig is. </p> <p class="MsoNormal">- Hát pedig muszáj lesz te hős szerelmes, mivel te nem tudod megtanítani rendesen sakkozni. </p> <p class="MsoNormal">- Ez nem igaz! – morogta</p> <p class="MsoNormal">- Jó mindegy! A lényeg, hogy megtanítom és kész! Most pedig bocsi Bella, de mennünk kell, mert Alicenek szüksége van ránk. Addig is viszhall, és holnap találkozunk!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Még hallottam Edward tiltakozását, de mielőtt egy sziánál többet mondhattam volna, már csak a telefon búgása hallatszott.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Még mindig kuncogva feküdtem az ágyban figyelve, ahogy a nap első sugarai áttörnek az ablakomon.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Viszont mikor már nem tudtam mivel elterelni a gondolataim, megint eszembe jutott, hogy talán nekünk nem jó itt.</p> <p class="MsoNormal">Összekucorodtam, és próbáltam össze szedni a pozitív és negatív dolgokat. A pozitív lista lején egyértelműen Edward állt. Nem tudnék nélküle élni. Aztán ott van a barátság, ami a Cullenekhez fűz minket, a hely pedig pont tökéletes volt nekünk, vámpíroknak így legalább még két évig költöznünk sem kéne! A negatív listára hiába próbáltam csak egy valami jutott, de az mind legyőzte a pozitív dolgokat: a családunk biztonsága. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Féltem, hogy itt kell hagynom őt, és ez rosszabb volt, mint bármi más eddigi életemben.</p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"> ----<br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>- Na, szóval a terv a következő – kezdte Chloe nagy átéléssel, mire Alex és Edward csak mindentudóan egymásra néztek. Ez a délután amolyan laza semmit mondónak ígérkezett, mind a négyen a tévénél ültünk és régi videókat néztünk. Hiába, Alex és Chloe imádott videókat, és képeket csinálni. – Most szépen eléldegélünk egy darabig, jövő héten elkezdjük a sulit, és a legközelebbi szünetünket Caiusék-nál töltjük, mivel, mint a levélben is áll, meghívtak minket! – legyezgetett maga előtt a néhány napja érkezett levéllel. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Jó, de nem ráér, még megvitatni mi legyen? - kérdeztem</p> <p class="MsoNormal">- Nem, nem érár! </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre csak megforgattam a szemeim.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mintha kicserélték volna úgy viselkedett és mikor rákérdeztem Alexnél, hogy mi történt, azt mondta Aroék felhívták, és elbeszélgettek vele. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Alexnek elmondtam, hogy szeretjük egymást Edwarddal, amire egy szó nélkül áldását adta, én meg csak pislogtam, miközben megölelt, bár azért nem bírta ki, hogy ne szólja oda Edwardnak, hogy bizony, ha az ő Belláját megbántja letépi a fejét. Hm… aranyos.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Carlisle-ék is visszajöttek, így mi Edwarddal, sülve-főve együtt voltunk.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Chloe már nem ivott emberi vért, de borzasztóan nehezen ment a leszokás. Nem egyszer volt, hogy ketten is kevésnek bizonyultunk a megállítására, de mivel Alice előre látta, így mindig időben érkeztek a fiúk segíteni. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Jasperrel egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és mikor találkoztunk mindig a régi időkről beszélt vagy engem kérdezgetett. A sakkra tényleg ő akart megtanítani, hiába mondtam, hogy már tudok, azt mondta játszani igen, de nyerni nem tanítottak meg.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Alex egésznap olyan ideges volt, mintha valami óriási nagydologra készülne, bár az ideges pillantásokból, és ahogy folyton eltűnt néhány percre a szobájában, nem volt nehéz kitalálni, mire is készül. Chloe is mindig vigyorogva leste a szeme sarkából, amin nem is lepődtem meg, mi mindig át láttunk Alexen, főleg mikor ennyire egyértelműen csinálja amit. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mikor a képernyőre néztem kínomban felnyögtem. Éppen a tizennyolcadik születésnapom ment. <i style="">Szuper!</i> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem mennénk át hozzátok? –néztem Edwardra könyörgően, mire ő vigyorogva megrázta a fejét, de az istennek sem akarta levenni a tekintetét a tévéről. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Kínomban felnyögtem, és - hogy addig se kelljen a videót néznem legalább harmincadjára- Edward arcát vizslattam. Megint. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? – kérdeztem magamban, és óvatosan alig érintve az ujjbegyemmel simogattam arcát. Lehet, hogy nem szokás férfiakra mondani, de ő mégis gyönyörű volt. Az hogy helyes, vagy jóképű nem volt elég, ahhoz hogy rendesen megfogalmazhassam, milyennek is látom őt. Elmosolyodott a filmen, így pedig megjelentek az apró kis gödröcskék a szája sarkában. Visszafogtam magam, hogy mint valami szerelmes tini elkezdjem puszilgatni az arcát. Azt majd kettesben ejtem meg. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Néha én is oda-odapillantottam, és Alex-szel váltottam sokat mondó pillantásokat. A film már a végéhez közeledett, és a záró képsorok a szobámban készültek, ahol Alex mindennek épp csak finomnak nem nevezhető tortáját kellett magamba tuszkolnom. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ennél borzalmasabb sütit azóta sem ettem. – motyogtam, mire a „cukrász” rám kapta a tekintetét és próbált nagyon csúnyán nézni. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- A szándék a fontos! – mormogta sértődötten </p> <p class="MsoNormal">- Persze, persze! – vigyorogtam </p> <p class="MsoNormal">- Cöhh… az a szerencséd, hogy itt van, Edward különben már rég a padlón fetrengenél kegyelemért könyörögve! – nézett rám gonosz mosolyra húzva az ajkait </p> <p class="MsoNormal">- Az a szerencséd, hogy túl jó itt, különben elintézném, hogy ma kint kelljen aludnod. – kacsintottam rá, mire halkan felmordult és valami olyasmit mormogott, hogy elrontom az estéjét.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Lehunyva a szemem furakodtam még jobban Edwardhoz, és ujjaimmal apró mintákat rajzolgattam bőrére. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Holnap játszol majd nekem? – motyogtam puha bőrébe</p> <p class="MsoNormal">- Megint? – kérdezte kuncogva, mire nem válaszoltam, csak ajkaihoz hajoltam, és apró puszikat nyomtam rá </p> <p class="MsoNormal">- Kérlek! – suttogtam bevetve a titkos fegyverem</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Egy nagy sóhaj után mosolyogva bólintott, mire egy ezer wattos vigyorral az arcomon csókoltam meg. Apró csóknak indult, de mint mindig megint kezdett egyre szenvedélyesebbé válni. Apró torokköszörülés zavarta meg, hogy tovább csókoljam Edwardot, mire kérdőn néztem Alexre. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Az, hogy együtt vagytok oké! De azért ne akarjatok, már a szemem láttára egymásnak esni könyörgöm! – nézet ránk kínlódva. Mire kuncogva másztam le Edward öléből. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Most mit nézzünk? – pattantam fel, hogy aztán a DVD szekrényünkhöz roboghassak. – Hm…</p> <p class="MsoNormal">- Valami horrort! – vágta rá Chloe, és ő is mellém sétált.</p> <p class="MsoNormal">- Ez komoly? – nevettem fel, mikor megláttam mit vette elő. – Ennél van jobb film is! – ráztam a fejem még mindig nevetve.</p> <p class="MsoNormal">- Ezt még nem láttam! – rántotta meg a vállát, majd miután betette a lejátszóba a Van Helsing-et visszasétáltunk a fiukhoz. – Még egy kört? – néztem rájuk, mire mindannyian hevesen bólogattak, így felkapva a négy bögrét, kimentem a konyhába még egy kis vérért a fagyasztóból. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Régi jó szokás. Kicsit abszurd és morbid, de az ilyen estékhez pont tökéletes!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Egy angyal vagy! – motyogta Edward, miután a kezébe nyomtam a poharát. </p> <p class="MsoNormal">- Így van Bella!- röhögött fel Alex – Egy angyal, aki a mélyhűtőből szedi elő a lecsapolt állat vért.<span style=""> </span></p> <p class="MsoNormal">- Kívülről olyan, mintha bort innánk. – forgatta a kezében a poharát Chloe. </p> <p class="MsoNormal">- Ja, fincsi forralt bor, egyenesen a pincéből.</p> <p class="MsoNormal">- Ha annyira humoros vagy szívem, akkor add csak ide a részed! – azzal a kezéhez kapott és lehúzta az egész pohár tartalmát. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Alex döbbent tekintettel figyelte a műveletet, de mielőtt bármit tehetett volna, Chloe az ölébe pattant és szenvedélyesen megcsókolta. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- És még ő beszél! – motyogtam </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hitetlenkedve ültem ott, mivel mellettünk nagyon nem akarták abba hagyni, és egyre intimebb kezdett lenni a helyzet. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Morgolódva álltam fel, Edwardot magam után húzva. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Hihetetlenek! – puffogtam, majd halkabban kezdtem nem túl szépen szitkozódni.</p> <p class="MsoNormal">- Ugyan Bella! – nevetett mellettem Edward – Csak szeretik egymást. – vigyorgott rám – Nem emlékszel, mi történt a múlthéten? - mire csak lesütött szemekkel motyogtam el, hogy de.</p> <p class="MsoNormal">- Na, akkor te aztán igazán megérthetné őket! – mondta, és tovább húzott a tisztásunkra. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Amikor megláttam, elakadt a lélegzetem. A rét közepén egy pokróc volt, rajta néhány selyem párnával, és gyertyákból kirakva egy ösvény vezetett odáig. – Mivel valami ilyesmire számítottam ma este, bátorkodtam megcsinálni ezt itt. – mosolygott rám. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A torkomban hatalmas gombóc keletkezett, és a meghatottságtól nem tudtam megszólalni. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Most azért nem szólalsz meg, mert olyan borzalmas, vagy, mert tetszik? – ráncolta tréfálkozva a homlokát, mire csak megráztam a fejem és a keze után kaptam, és még néhány napja azon gondolkoztam, hogy elhagyom. Meg sem érdemlem őt!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ez csodálatos! – suttogtam fojtott hangon, mire csak megpuszilta a homlokom, és tovább vezetett – Nagyon szeretlek! – suttogtam és a szemeim csípni kezdték, a már soha ki nem buggyanó könnyek</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre csak felsóhajtott és az ölébe húzva kezdett el ringatni. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Buta Bella! – suttogta, és a hajamba csókolt – Én is nagyon szeretlek téged! – azzal elkezdett egy- eddig ismeretlen - dalt dúdolgatni. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Néhány perc kellett mire teljesen lenyugodtam, és arcomat a nyakába fúrva lélegeztem mélyeket, miközben teljesen elteltem a belőle áradó illattal. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ez mi? – kérdeztem a dalra célozva </p> <p class="MsoNormal">- Írtam neked egy altatót! – a hangja feszélyezett volt – Tudom, hogy nem valami aktuális, hiszen nem tudsz aludni, de ez jutott eszembe. </p> <p class="MsoNormal">- Hát nem tudom, olyan kellemes zsibbadtságot érzek, mint aki fél álomban van – motyogtam, sóhajtva – De lehet, hogy ez az illatot hatása! – mondtam majd még szorosabban bújtam hozzá – Olyan vagyok, mint valami szipus! – húztam el a szám, mire nevetni kezdett, így én is rázkódtam – Naa, ne már! – morogtam nyűgösen, de úgy tűnt nem bírja abba hagyni, így morgolódva lemásztam róla és így legalább rendesen szét tudtam nézni. Lampionok lógtak az egész réten át, egyik fától a másikig. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mikor volt mindenre időd? </p> <p class="MsoNormal">- Alice segített, és Emmettet is befogtam. – de ma csináltuk délelőtt, mikor te Jasperrel sakkoztál </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Szerettem volna beszélni veled! – tekintete éhesen vizslatta az arcom minden egyes rezdülését – Mostanában, mindenre olyan érzékenyen reagálsz, és Alex szerint mikor nem vagyok veled, a gondolataidba mélyedsz, és olyan vagy mintha valaki meghalt volna. – Ujjaival végig cirógatta a szemem alatti halvány karikákat, egy pillanatra sem engedtem, hogy bármi is meglátszódjon az arcomon – Egy-két napig azt hittem csak rosszul viseled a hiányom vagy ilyesmi, ezért is – nem mintha amúgy nem- próbálok még több időt veled lenni.<span style=""> </span>De még most is vannak elkapott pillantások. Érts meg Bella, aggódom érted! </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Pedig semmi értelme. – mosolyogtam rá – Az egész csak annyi, hogy hiányoznak a szüleim, és Marcusék. Néha elkap az egyedüllét, és igen akkor leginkább mikor nem vagy velem. Alex pedig nyugodtan meg is kérdezhetné, hogy mi bajom, nem kéne téged rémisztgetnie. </p> <p class="MsoNormal">- Esküszöl, hogy nincs semmi más?- kérdezte mélyen a szemembe nézve<br /></p>- Megesküszöm!- a hazugság könnyebben jött mint vártam, de úgy tűnt neki nem tűnik fel belőle semmi, mivel még egy pillanatig nézett, majd elfeküdt a pléden és a mellkasára vont a cirógatta a karomat.<span style=";font-family:";font-size:12pt;" ></span>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-7815429864252540162011-07-21T01:43:00.001-07:002011-07-22T11:48:57.099-07:0013. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgymjcT9KY1jyQMlTV8uMvesN6FNzJUyKTyDPlBHNi59LBT-ienwlTrfco3bhcUX_BaZKnoKE8Xe3QXWJMaoeBq0YQe-e3m_YoBf3vdj5NQNiuRY6LwWiF3gii3qQ2its3vS7JtTbZUXD5I/s1600/chloe13.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 226px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgymjcT9KY1jyQMlTV8uMvesN6FNzJUyKTyDPlBHNi59LBT-ienwlTrfco3bhcUX_BaZKnoKE8Xe3QXWJMaoeBq0YQe-e3m_YoBf3vdj5NQNiuRY6LwWiF3gii3qQ2its3vS7JtTbZUXD5I/s320/chloe13.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5631723593428744082" border="0" /></a><br /><br />Jó olvasást! :)<br />Köszönöm a kommenteket! *.* <span class="messageBody" ft="{"type":3}">♥<br /><br /><br /><br /><br /></span><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>- Itt meg mégis mi folyik? – kérdeztem elképedten, a torkom hihetetlen módon kezdett el kaparni, így gyorsan a mellettem álló Edward karjába kapaszkodtam. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mindketten rám kapták a tekintetüket, de míg Chloe csak nézett rám, egyik szemöldökét felhúzva, Alex elém lépett, majd szorosan megölelt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Hiányoztál! – nézett rám megtörten, kezében egy még kissé véres ronggyal. – Mikor követte a tekintetem csak figyelmeztetően nézett rám, majd visszasietett a párjához, és tovább törölgette a kezeit.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Kérdeztem valamit! – néztem rájuk nyomatékosan. Miután beljebb léptünk, és becsuktuk az ajtót magunk után. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hiszen ez volt a legfőbb szabály: nem ölünk ember soha, erre mikor haza jövök ez vár.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Semelyikőjük nem válaszolt, de Chloe olyan pillantásokkal követte minden mozdulatom, mintha én lennék az ellenség, és látszott rajta, hogy készen áll megvédeni magukat. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Edwardnak is valami ilyesmi járhatott a fejében, mivel még szorosabban szorította a kezem, és finoman hátrébb próbált húzni. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nyugodj meg Bella! – mondta háttal nekem Alex, mire Chloe azonnal rá kapta a tekintetét – Elmondok mindent, amint Edward elment. – megfordult és elénk sétált. – Köszönöm Edward, hogy elkísérted a húgom – mosolygott rá halványan – de mint te is láthatod, nem fenyegeti veszély, és sosem hagynám, hogy bántódása essen! – nézett rá komoly tekintettel, miközben szemügyre vette szorosan összefonódó ujjainkat. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem! – morogta Edward, majd tekintetét rákapta Chloe padlón gubbasztó alakjára.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nyugi van hős szerelmes! – morogta cinikusan Chloe – Nem akarok ártani Bellának, szóval, miután úgy emlékszem semmi jogod itt maradni gyorsan fog magad és húzzál vissza a családodhoz. - morogta</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Kérlek Edward! – néztem mélyen a szemeibe – Nem lesz semmi baj, és majd felhívlak, amint megbeszéltük, hogy mi történt. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Este hívlak!- motyogta dühösen, és egy apró csók után már kint is volt, hogy aztán pillanatok alatt nyelje el a sötétség. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Feszült csönd telepedett hármunkra, és hirtelen nem tudtam mit mondjak, de miután Chloe- val találkozott a tekintetem, mellé sétáltam és oda ültem mellé a földre. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mi történt? </p> <p class="MsoNormal">- Mire érted? – hangzott mellőlem a kérdés – Több minden történt mostanában, mire vagy kíváncsi? </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Dühösen fujtattam egyet, majd mély levegőt véve szembe fordultam velük. És tekintetem mélyen bele fúrtam Chloe vörös tekintetébe.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mi ez? – intettem a szemei felé – Ez az új trend? – horkantam fel mérgesen – Öljük az embereket? Vagy ha még neked lenne is rá okod, Te – mutattam rá Alexre-, hogy hagyhatod, hogy ártatlanokat öljön? </p> <p class="MsoNormal">- Nem Alex hibája, Ő csak…- kezdte Chloe, de bennem teljesen felment a pumpa</p> <p class="MsoNormal">- Hát peeeersze, hogy nem az öve! – morogtam – Azaz Alex, akit én ismerek, nem hagyta volna soha, hogy ilyen útra térjünk. – Alex arcán nem láttam semmit, minden érzelmét egy maszk alá rejtette. – Olyan gyenge lettél… - néztem rá kíméletlenül, de még a szeme sem villant meg – mint az apád! – suttogtam és tudtam, hogy fájdalmat okozom vele, de azt akartam, hogy érezze, milyen hülyeséget csinált. – Szerinted mi lesz, ha tejesen rá szokik Chloe? Hm? Majd Te szokatod le róla? – nevettem fel szárazon – Chloe- ról beszélünk. – mosolyogtam rá.</p> <p class="MsoNormal">- Le fogok szokni róla! – morogta nekem Chloe – Nem vagyok gyenge, és nekem csak szükségem van rá! – morogta lesütött szemekkel – Te nem tudod milyen az íze. – mormogta halkan – Milyen étvágygerjesztő, ezerszer finomabb, mint akármelyik állaté, szóval mielőtt engem elítélsz, vagy a bátyádat sértegeted, gondolkozz el ezen!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Úgy gondoltam ezt még, majd később megbeszéljük, de semmiképpen sem fogom hagyni, hogy embereket öljenek.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Feszülten bólintottam egyet, majd egy újabb kérdést böktem ki. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Hol voltál? </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre csak rám villantak a szemei, majd Alex ölébe ült, és onnan kezdett el mesélni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Erdélyben voltam. – suttogta a tekintete elrévedt, mintha nem is velünk lenne – Elraboltak, de nem a szokványos módon, az ablakból láttam őket, hárman voltak, és mind engem bámultak, olyan szemekkel, mintha fel akarnának falni. – megborzongott kicsit, de tovább fojtatta – Olyan volt, mintha ismerném is az egyikőjüket, még az előző életemből, muszáj volt megtudnom ki Ő, így fogtam magam és az ablakon kiugorva oda mentem hozzájuk. Úgy fogadtak, mint egy rég elvesztett bárányt. Megöleltek, majd azt mondták velük kell mennem! Már, pedig ugye bár amit én nem akarok, azt nem teszem meg, így ezt vázoltam nekik is, de az egyik srác – Eric – félre hívott, és elmondta, hogy ki Ő, és, hogy nekem semmise kötelező csak az a másik két fickó idióta.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Azt mondta, hogy szeretné, ha vele lennék, és hogy, tudja, hogy ismerem, mert ő volt régen a legjobb barátom, és hogy nála jobban senki nem ismer a világon, hiába telt el több száz év. Azt mondta csak pár órát töltenénk el, aztán már haza is kísérne és megbeszélhetnénk az életem. Mindent elmesélne, és szeretné megismerni a családom. A legrosszabb hogy tudtam, hogy nem szabadna mégis annyira kíváncsi voltam. – motyogta.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Elvittek Erdélybe, de ott aztán minden megváltozott. Körülbelül harmincan lehettek, és mind rám vártak. Mikor már kezdtem gyanakodni, nem akartam tovább menni, és mikor Eric is hiába kérte, hogy kövessem kezdett az egész eléggé ijesztő lenni. Végül erővel akartak behurcolni a közeli erdőbe. Elkülönítettem magam egy körbe tűzzel. Napokig hagytak úgy csak ültek és várták, hogy mikor adom végre fel.Aztán mivel eléggé kitartónak bizonyultam, hoztak elém vérző embereket. – suttogta – Az egyiknek olyan illata volt amilyet még sosem éreztem! Ő volt az énekesem. Nem voltam elég erős, muszáj volt ennem! – egy pillanatra megremegett a hangja – Úgy kezeltek, mint valami állatot. – suttogta – Megkötözték mindenem és maga Eric hurcolt magával. Bevitt egy kastélyba, olyasmi, mint Volterrában csak kisebb, és elhanyagoltabb. <i style="">Ne félj Chloe!</i> – mondta. <i style="">Ha rendesen viselkedsz nem lesz bajod, és velem maradsz örökre!<span style=""> </span></i>Nem trónon ültek, hanem régi faragott székeken, de mégis sokkal gyönyörűbb volt, mint a Volturié. Olyan fenségesek voltak, tiszteletparancsolóak, de mégis olyan gonoszak, amihez képest a lány Volterrában kedves, szeretni való teremtés. Megkérdezték, hogy ugye jól utaztam-e és finom volt-e a reggelim. – rázkódott meg – Természetesen nem feleseltem vissza. Tisztelettudóan beszéltem felük, és így a beszélgetés végére végre már nem volt rajtam egy bilincs sem. Azt mondták meg akarják dönteni a Volturi uralmát, és tudják, hogy nélkülem semmi esélyük. Látszott rajtuk hogy tudják, hogyan szóljanak hozzám, hogy hassanak rám. – horkantott fel – Átlátszóak voltak… szánalmas kis próbálkozásuk, hogy eláruljam az én igazi eredeti családom nevetséges volt. Így hát megmondtam, hogy rám ne számítsanak Caius-ék megölésében mire azt mondták, hogy rendben és köszönik, hogy elmentem! Nem tudom miért néztek hülyének, de azért fogtam magam és azonnal elrohantam. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy kijutottam. <span style=""> </span>A lehető leggyorsabban futottam, de észrevettem, hogy követnek, de akik utánam jöttek nem vámpírok voltak. Olyan büdösek voltak, hogy rosszul lettem a szaguktól. Mikor az egyik a hátamnak ugrott már tudtam is hogy mi az. – azzal felállt és a pólóját felhúzva, megmutatta a hátán végig futó karmolás nyomait, majd az egyik kezét is felemelte ahol a könyök hajlatában olt egy jókora harapás nyom. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Elszörnyedve néztem rá: már tudtam mik tetté ezt vele. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Vérfarkasok! Egy csapat kiéhezett kutya támadott meg, és hiába irtottam ki a háromnegyed részüket, a maradék elintézett, és visszavittek. Vladimir mosolyogva jött le minden nap hozzám, és kért, hogy álljak át hozzájuk. Számtalanszor próbáltam megszökni Természetesen a rühes dögök megkínoztak, és minden nap az erőmet kellett használnom, míg már annyira kifáradtam, hogy megmozdulni sem volt erőm. Ilyenkor persze kaptam embert… tudtam, hogy mit mondanátok, ha látnátok így, emberekből táplálkozva, de muszáj volt. A végén már nem is érdekelt. Aztán rájöttem mikor megint egyedül hagytak egy emberrel, hogy irányítani tudom őket! Mármint a vérüket. Undorító volt ez is, de nem érdekelt. Az emberekkel persze nem tudtam mit tenni, de azokkal a mocsok dögökkel igen. <span style=""> </span>Rávettem az őreimet, hogy nyissák ki az ajtóm, kiszöktem megöltem mindet, és utoljára hagytam azt a mocsok Ericet. Megpróbált megerőszakolni. – motyogta – Csak sajnos azzal nem számolt, hogy én sokkal erősebb vagyok, mint amilyen valaha is lesz. Mikor végeztem ott fogtam magam és haza jöttem. Ennyi. Kicsit kivoltam már borulva és nem bírtam uralni az erőm, ezért fojt rólam a víz bár szerintem jobb így, mint az elején mikor vaktában köpködtem a tűzet…</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Istenem! – suttogtam megtörten. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmi bekövetkezhet. Hogy pont Chloe-val történik ilyesmi. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Na, van még kérdés? </p> <p class="MsoNormal">- Annyira sajnálom! – motyogtam </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mielőtt válaszolhatott volna, Alex felpattant és szikrákat szóró szemekkel nézett rám. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Még te sajnálod? – morogta – Mikor én tehetek róla? Én, aki mindig azt hajtottam nem engedem, hogy baja essen! Másfél hónapig nem találtam rá és kínozták! </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Fejezd már be! – csattant fel Chloe majd elé állt – Nem érdekel senkit a hülye hisztid! Tudom, hogy mit akarsz hallani! De tudod mit? Tessék: Gyűlöllek Alex! Legszívesebben elvinnélek hozzájuk, hogy te is átéld azt, amit én, és gyenge vagy, mert nem bírtál megkeresni, nem tettél meg mindent értem! Sosem leszel nekem elég jó!- azzal felrohant a szobájukba </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Csak döbbenten pislogtam Alexre, de ő nem nézett rám, hanem a padlót tisztelte meg nagy figyelemmel, és egyre gyorsabban szedte a levegőt. Majd fújtatva felcaplatott a szobájukba Chloe után. Nem mertem követni, így csak besétáltam az én szobámba, és magamhoz öleltem az egyik párnám. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mikor azonban felcsendült a szobájukból Alex halk kuncogása, és Chloe halk sikkantása, már megnyugodva merültem el a gondolataimban. </p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>Hiányzott mellőlem Edward! A kezem közt forgattam a telefonom, de nem hívtam hisz ígérte hogy keresni fog. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Sosem gondoltam volna, hogy ez velünk egyszer megtörténik, hiszen eddig olyan nyugodt egyszerű életünk volt! Semmi probléma leszámítva a kis összezörrenéseinket Chloe-val. Vajon mi romlott el? Miért üldöz mióta ide jöttünk a balszerencse? </p> <p class="MsoNormal"> </p><p class="MsoNormal">Bár megtaláltam a szerelmet, de vajon megéri ennyi áldozatot adni az én egyedüli boldogságomért?<br /></p> <span style=";font-family:";font-size:12pt;" ></span>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-91230020104351367162011-07-14T02:19:00.000-07:002011-07-14T02:27:38.377-07:0012. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9Xnh-L9JdEpe9nKSE1AXub9iyvlQ0H6gZFduvMYjpSBSR4x1z0cgrHCvriUvBbXsf9lZJ6Faz2rPoXgOYo7V-0aEbmSesAyzosmvIDougDfo6rhPfeQXg8eYMZXl-VJX4YEPg6o-3SzCx/s1600/bab%25C3%25A1s.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9Xnh-L9JdEpe9nKSE1AXub9iyvlQ0H6gZFduvMYjpSBSR4x1z0cgrHCvriUvBbXsf9lZJ6Faz2rPoXgOYo7V-0aEbmSesAyzosmvIDougDfo6rhPfeQXg8eYMZXl-VJX4YEPg6o-3SzCx/s320/bab%25C3%25A1s.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5629136867871677922" border="0" /></a><br /><br />Köszönöm a kommenteket. :)<br />Jó olvasást!<br />Szerintem napszúrást kaptam... elég gagyi fejezet lett, szóval bocsi előre is! :S<br /> <br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if !mso]><object classid="clsid:38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D" id="ieooui"></object> <style> st1\:*{behavior:url(#ieooui) } </style> <![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">- Szia, Alex! – suttogtam a telefonba </p> <p class="MsoNormal">- Mikor jössz haza? – kérdezte csöndesen</p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;"> </p> <p class="MsoNormal">A hangja olyan meggyötört volt, hogy azonnal lelkifurdalásom lett, amiért én itt vagyok Edwarddal teljesen boldogan, miközben biztos szüksége lenne rám.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;"> </p> <p class="MsoNormal">- Este indulok, mert még van egy kis dolgom. Hunytam le szemeimet, miközben még mindig Edward hajával babráltam. Egy kis időt akartam tölteni Edward családjával, hogy jobban megismerjem őket.</p> <p class="MsoNormal">- Rendben! – azzal, mielőtt még mondhattam volna valamit letette a telefont</p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;"> </p> <p class="MsoNormal">Mély levegőt vettem, de nem volt időm ezen gondolkodni, mivel még mindig nem tudtam mi baja volt Edwardnak</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Lekúsztam mellé így egy vonalba került az arcom az övével. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Szeretném, ha elmondanád, mi baj van. – néztem rá, mire csak összeráncolta a homlokát.</p> <p class="MsoNormal">- Miért? </p> <p class="MsoNormal">- Mert, mikor bejöttél az ajtón meg sem szólaltál, és úgy néztél ki mintha valami nagyon… felizgatott volna!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Félmosolyra húzta kívánatos ajkait, miközben próbált bűnbánó arcot vágni. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem volt semmi <i style="">baj </i>csak, én egyszerűen nem bírtam visszafogni magam! – túrt bele zavartan a hajába – Ez a kapcsolat nem csak arról szól Bella! Nagyon szeretlek és, ha kell, megesküszöm, hogy egy hétig nem nyúlok hozzád…</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mikor rájöttem, mire céloz kitört belőlem a nevetés.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ne nevess már!- mormogta, mikor percek múlva sem bírtam abbahagyni. </p> <p class="MsoNormal">- Sajnálom, drágám, de komolyan nem akarom elhinni, hogy te azt hiszed azzal, hogy folyton kívánsz, bármi bajom lenne. – kuncogtam még mindig – Nézd, Edward én ennek csak örülök, és mindketten tudjuk, hogy főleg mikor még friss a kapcsolat a vámpíroknál ez természetes, és engem egy kicsit sem fog zavarni, ha még száz év múlva is alig bírjuk magunkat visszafogni. – bújtam hozzá szorosan </p> <p class="MsoNormal">- Nagyon szeretlek! – fúrta az arcát a hajamba. </p> <p class="MsoNormal">- Én is szeretlek téged! – mosolyogtam rá, majd egy óvatos csókot nyomtam ajkaira. – De azért kérlek, többet ne hozd rám a frászt azzal, hogy úgy viselkedsz, mintha kitört volna a harmadik világháború.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Bűnbánóan mosolygott rám, majd lassan az ajkaihoz emelte a kezét megsimogattam az arcát, Ő pedig csak még jobban hozzá bújt, simogató kezemhez. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hallottuk, ahogy a többiek haza jöttek, így kénytelenek voltunk elválni egymástól.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Menjünk le hozzájuk! – tápászkodtam fel</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Egy mackónadrágot, és egy egyszerű fehér felsőt vettem fel, de a helyett, hogy Edward is öltözött volna, inkább engem nézett. </p> <p class="MsoNormal">Felvont szemöldökkel néztem rá, mire csak mellém lépett, és egy szenvedélyes csók után ő is felöltözött. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Szorosan fogta a kezem, és levakarhatatlannak tűnt a vigyor az arcáról.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Minek örülsz annyira? – kérdeztem mosolyogva</p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span></p> <p class="MsoNormal">Rám villantotta csodaszép arany szemeit, majd megrántva a vállát csak ennyit felet:</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Szeretlek! </p> <p class="MsoNormal">- Én is szertelek! – azzal lábujjhegyre állva nyomtam az arcára egy puszit. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Alice, Jaspert húzta maga után és rettentően morcos arcot vágott, miközben a férjének magyarázott.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- A lényeg hogy ez egy gucci felső volt Jasper! – morogta durcásan, Japer pedig mögötte kullogott lehajtott fejjel. </p> <p class="MsoNormal">Alice, ahogy mellénk ért ránk villantott egy kedves mosolyt, de amikor Edward felkuncogott csak rá villantotta a szemeit.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Jasper fogadott Emmettel. – ingatta a fejét mosolyogva – Em szerint Jasper nem elég hát, férfi ahhoz, hogy összemerje kenni vérrel Alice új felsőjét. Persze Jasper nem hagyhatta – forgatta meg a szemeit. – Így most Alice dühös, Jasper pedig engesztelheti ki… bár szerintem Alice csak azért hagyta, hogy összekenje, mert tudja, hogy mi lesz az engesztelés és biztos örülni fog neki. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Felnevettem. Náluk tényleg mindig történik valami. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Leültünk az egyik szabad kanapéra és próbáltunk bekapcsolódni a beszélgetésbe. Carlsile kezében egy réginek tűnő könyv volt és elmélyülten vitatkoztak régi legendákról. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- De itt is írja Rosalie, hogy ez csak ember nőknél lehetséges! – nézett rá szomorúan Carlisle – Sajnálom lányom, de lehetetlen.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- De ezek szerint Emmettnek lehetne babája? – kérdezte elszánt tekintettel. A tüdőmben akadt a levegő, amint felfogtam, hogy mire akar kilyukadni. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Emmett ült mellette és összevont szemöldökkel figyelte felesége elszánt arcát. Rosalie a kezét szorongatta, a szemeiben tűz égett. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ha igazak a történetek: igen. - válaszolta vontatottan látszott, hogy nem akarja, hogy Rosalie-nek eszébe jusson ilyesmi.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Edward megfeszült mellettem, és döbbenten nézett nővérére. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Rosalie! -. Mormogta csöndesen, mire az csak rákapta a szemeit, ezzel elhallgattatva őt. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Gyere Bella , menjünk vadászni! – nézett rám sürgetően, mire elkerekedett szemekkel néztem rá, majd lassan megráztam a fejem. Tudni akartam lehetséges-e Rosalie elmélete. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Elgyötörten nyögött egyet, majd kezeibe temette az arcát. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Gondolkozz már Carlisle! – morogta Rosalie- Ti mind betöltötték a pubertás kort! Nektek nem kell változnotok sem! Csak mi lettünk selejtek! </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem vagytok selejtek! – vágta rá mind a négy férfi. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Esme és Carmen már nem is ültek, hanem mindketten az ablaknál álltak, és ott beszélgettek izgatottan, egymás kezeit szorongatva. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nos, valóban… lehetséges. –morogta Eleazar, de közben folyamatosan feleségét, és családja többi nő tagját vizslatta. – Tudom, hogy mire akarsz kilyukadni Rosalie, de én nem fogom megcsalni a feleségem! – nézett rá dühösen. Nem ér meg egy gyerek ennyit. Nekem csak Carmentől kell gyermek. És azt hiszem, mi megyünk is! – morogta </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Eleazar ne menjetek még, kérlek! –állt eléjük Carlisle</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Sajnálom barátom, de nem hagyom, hogy egy ezerszer átrágott téma újra letargiába döntse őket! – húzta magához Carment – nem haragszom rád Rosalie, tudom, hogy mekkora csapás ez neked! De, ha rám hallgatsz feladod, mert a kísérletezés soha nem vezet jóra!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Rosalie csak Emmett-et figyelte, viszont Em összeszorított állkapoccsal, nézett egy pontot maga előtt. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mikor felálltuk, hogy elköszönjünk tőlük, az első, aki hozzám lépett Kate volt. </p> <p class="MsoNormal">Mosolyogva ölelt meg, miközben olyan halkan beszélt a fülembe, mintha csak sóhajtana. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ne félj Bella! – nézett rám mosolyogva- Edward imád téged, és Tanya csak szórakozik. – kuncogott fel, majd tovább sétált. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Neked is azt mondom, amit Rosaileinak, Bella! – nézett rám komolyan Eleazar- Ne éld bele magad, és ne kényszerítsd Edwardot semmire!</p> <p class="MsoNormal">- Nem is akartam-motyogtam</p> <p class="MsoNormal">Elmosolyodott, majd egy gyors ölelés után ő is tovább ment. Láttam, ahogy vált néhány szót Edwarddal, de nem akartam, kihallgatni így mosolyogva fogadtam Irina, majd Carmen búcsúzkodását. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Szia, Bella! – vigyorgott ám Tanya, mire az én szám is felfelé görbült. Most, hogy már biztosan tudtam, hogy ő már csak ilyen próbáltam megszokni. </p> <p class="MsoNormal">- Viszlát, Tanya! </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Jajj Edward – sóhajtott fel Tanya- Most még kísértőbb vagy, mint eddig. – csóválta a fejét szomorúan, majd megölelte, és nem is nagyon akaródzott neki elengednie. – Legyél jó,és ha szükséged van rám ne félj felhívni. – kacsintott rá, majd már az ajtóban is volt. </p> <p class="MsoNormal">Oda sétáltam Edwardhoz, majd pont oda ahol Tanya megpuszilta az arcát nyomtam egy csókot. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre Edward felkuncogott, én viszont elégedetten bújtam hozzá az oldalához, és nem érdekelt, hogy gyerekes vagyok vagy sem kinyújtottam Tanyara a nyelvem, amit nevetve figyelt. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Örülünk, hogy itt voltatok, és akkor két hónap múlva megyünk! – rázta meg Eleazar kezét Cralisle.</p> <p class="MsoNormal">- Köszönjük! –mosolygott rá hálásan</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mikor mindannyian elmentek, a házra feszült csönd telepedett. Alice, és Jasper is lesétáltak, de Alice nem tűnt olyan felspannoltnak, mint mi.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Emmett ugye te is érted? – nézett rá csillogó szemekkel Rosalie </p> <p class="MsoNormal">- Nem, nem értem! – pattant fel dühösen – Miért akarod, hogy megcsaljalak? Nem fogod fel, hogy nem tudom megtenni?- nézett feleségére csalódottan</p> <p class="MsoNormal">- De én nem így fogom fel! – erőszakoskodott tovább – Lenne egy fiad, és úgy nevelnénk, mintha a miénk lenne! Lenne egy babánk! </p> <p class="MsoNormal">- Nem értesz meg! – térdelt elé, és két hatalmas tenyerébe fogta Rosalie arcát- Nem fogom megtenni ezt veled! Vagy tőle lesz, vagy senkitől!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Rosalie felpattant, és a szobájába rohanva becsapta az ajtót.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Pár percig nem szólalt meg senki, csak az emeletről hallatszott le Rosie keserves sírása, és az, ahogy a szobát pusztítja. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Lehetne babád. – suttogtam Edwardra nézve, mire ő csak mély levegőt vett, és szorosan a kezei közé fogta a gyűrűs ujjam. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem! – mondta határozottan – És kérlek ne kezd el, amit Rosalie. Nekem nem kell gyerek, és hagyjuk ezt a témát. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A szemeim viszkettek, és csak bámultam a térdem. Edward az ölébe húzott, majd halkan dúdolva ringatni kezdett.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Esme meg sem szólalt csak szomorúan állt az ablaknál még mindig, és hasát simogatta, miközben Carlisle nyugtató szavakat suttogott a fülébe. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Em felsietett a szobájukba és, ahogy hallatszott, egy kicsit sikerült megnyugtatnia feleségét. Legalább már nem tört-zúzott. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nekem lassan mennem kell! – próbáltam mosolyt varázsolni az arcomra, de nem hiszem, hogy nagyon meggyőzőre sikerülhetett.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Remélem, minél hamarabb találkozunk. – mondta Carlisle, majd magához ölelt</p> <p class="MsoNormal">- Én is. – mondtam monoton hangon</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Sziasztok! – néztem végig a családon. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Edward elkísért, de egészúton nem szóltunk egy szót sem. Mikor már csak öt percre lehettünk a házunktól, finoman visszarántott, majd szembe fordított magával. Kezével az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Figyelj Bella! Nagyon szeretlek, és hidd el nekem, hogy tudom miről beszélek, amikor azt mondom nem fontos a baba. Szeretném persze, de nem foglak megcsalni, még akkor sem, ha te nem bánnád. Én nem bírnám elviselni a tudatot, hogy megaláztalak. És ha ez még nem elég a lány, aki kihordaná ő is meghalna! Vagy ha megbírnánk menteni, gondolod, hogy csak úgy nekünk adná a gyerekét?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Szorosan hunytam le a szemeim. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nagyon sajnálom, csak egyszerűen utálom, hogy elveszem tőled ezt a lehetőséget. - suttogtam</p> <p class="MsoNormal">- Szeretlek, Bella! – nézett rám fájdalmas tekintettel. – Nekem nem kell más csak, te maradj velem örökre! – húzott magához szorosan. </p> <p class="MsoNormal">- Én is szeretlek, és veled maradok mindig! </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Pár percig csak összebújva álltunk, majd eszembe jutott mi várhat rám otthon, így nagyot sóhajtva elváltam tőle. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Menjünk, Alex már vár. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Szorosan kulcsolta az ujjait az enyéim köré. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Amikor a házhoz értünk, legnagyobb meglepetésemre Chloe hangos nevetését lehetet hallani.</p> <p class="MsoNormal">Pedig mikor Alex- szel beszéltem telefonon, olyan meggyötört volt a hangja. Összevont szemöldökkel siettem tovább a ház felé, de mikor beléptem a tüdőmben akadt a levegő. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Határozottan nem az fogadott, amit vártam. </p>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-79261613840465560052011-07-09T02:27:00.001-07:002011-07-20T11:43:29.193-07:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNEogirvLr5RxXOfld-9PoPnjLvs8Od8icyYnZ7om04m63zxYjj6x5Hgrum4mHlgG4WPBBHWRIiO_fbjDc2F984xTvW6Dnp7f7q1Wf1yWMptl7WwZMlqVlHqqLWenOQxuPC-hzs8UfS1ie/s1600/3an+%255E%255E.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 273px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNEogirvLr5RxXOfld-9PoPnjLvs8Od8icyYnZ7om04m63zxYjj6x5Hgrum4mHlgG4WPBBHWRIiO_fbjDc2F984xTvW6Dnp7f7q1Wf1yWMptl7WwZMlqVlHqqLWenOQxuPC-hzs8UfS1ie/s320/3an+%255E%255E.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5627285454459037986" border="0" /></a><br /> <br /><br /><br /><br /><br />Khm... x)<br />Na szóóval, mint everybogyesz látja, nem ír senki komit, kivétel az én szívemnekcsücsökje <span style="font-style: italic;"><span style="color: rgb(51, 102, 255);"><span style="font-weight: bold;"><span style="font-style: italic;">Orsi </span></span></span></span>és persze a levelekben verhetetlen<span style="font-style: italic;"><span style="color: rgb(51, 102, 255);"><span style="font-weight: bold;"><span style="font-style: italic;"> </span></span></span></span><span style="color: rgb(51, 102, 255);"><span style="font-weight: bold;"><span style="font-weight: bold;"><span style="font-style: italic;">Tami</span></span></span><span style="color: rgb(51, 51, 51);">.</span></span><span style="color: rgb(51, 51, 51);"><br /><span style="color: rgb(255, 0, 0);"><span style="font-weight: bold;">A helyzet az, hogy kezd kicsit elegem lenni</span>... :D</span><br /></span>Így ha nem kapok még pár darab komit, akkor leshetitek, mikor írok új fejezetet! ;)<br />Ja, és még, hogy köszönöm a sok díjat,de most őszintén szart se érek vele, mert mint látjátok kitölteni nem fogom, és amúgy is már mindenkinek van ilyen díja. Szóval semmi értelme! :)<br />Inkább írjatok komit gyerekek, higgyétek el, annak sokkal jobban fogok örülni!Persze hálás vagyok én... csak bunkó. :D<br />Na asszem ennyit akartam... ;)<br />Ja és hogy szerintem senki nem hal bele, ha annyi leír a fejezetek végére, hogy "na ez jó volt baszd meg" vagy akármi...<br />Nem húsz sort kérek, csak egy-két szót. Nem megterhelő, az én kb 5 oldalas fejezeteimhez képest... Meg amúgy is max két perc.<br /><br />láw and peace ;PFannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-20552047517440314882011-06-29T04:16:00.001-07:002011-06-29T04:17:51.985-07:0011. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghjKepQXm022f6PRS52w-S9ajzD4IjwcHPw4iv5P9dJTL7lyBpS6NDxVhOKRx-s8Repn-3pG4-WteQ2J8I-gng27JWXAsisWi5VgLS7BTr4B7q-XAkFuHAAae4vucNRnt0xoGgEywJfMNv/s1600/11..jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 224px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghjKepQXm022f6PRS52w-S9ajzD4IjwcHPw4iv5P9dJTL7lyBpS6NDxVhOKRx-s8Repn-3pG4-WteQ2J8I-gng27JWXAsisWi5VgLS7BTr4B7q-XAkFuHAAae4vucNRnt0xoGgEywJfMNv/s320/11..jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5623599175280631474" border="0" /></a><br /><br /><br /><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">- Tudod mi jutott eszembe hugi? – Emmett brummogó nevetéssel cipelt ki karjait vas bilincsként körém fonva. - Ki maradt a szokásos „Üdv nálunk” ceremónia.</p> <p class="MsoNormal">- Emmett tegyél le! – ficánkoltam karjaiban, <span style=""> </span>de Ő meg sem hallotta csak menetelt ki az udvarra.</p> <p class="MsoNormal">- Nem mered megtenni! – suttogtam félve mikor megláttam az úti célunkat.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Csak rám vigyorgott majd hirtelen hátra kapta a fejét és már kocogva szedte a lábait.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Emmett én esküszöm meg fojtalak! –sziszegtem és úgy kapaszkodtam a nyakába, mintha az életem múlna rajta.</p> <p class="MsoNormal">- Bocsi! – kacsintott rám. Ám hiába feszegette az ujjaim nem bírt leszedni magáról. – Makacs vagy, de rajtam nem fogsz ki. – rántotta meg a vállát azzal beugrott a tóba velem együtt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A nyakát úgy szorítottam a világ összes kincséért nem engedtem volna el, de hiába Emmett azért sokkal erősebb volt nálam így végül kiszabadult már-már gyilkos szorításomból, majd a felszín felé vette az irányt. Miután én is sikeresen kijutottam prüszkölve néztem rá.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem tudod, hogy kivel kezdtél! – morogtam fog csikorgatva</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre elnevette magát majd egy kis fiús vigyorral az arcán nézett a hátam mögé.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Emmett Cullen! – nézett rá szúrósan Esme – Nagyon ajánlom, hogy bocsánatot kérj a húgodtól!</p> <p class="MsoNormal">- Mindjárt csak még hagy élvezkedjek egy kicsit! – nézett rám huncutul, majd hirtelen utánam kapott, de én gyorsan arébb úsztam, így nem sikerült lenyomnia a vízbe, ahogy tervezte. Nevetve ugrottam rá és nyomtam le mindkét kezemmel a víz alá.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Esme erre csak felsóhajtott, majd mosolyogva indult be a házba. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Bella! – hallottam meg halk, döbbent hangját mire azonnal Edward felé fordultam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Te meg mit csinálsz? – nézett rám mosolyogva.</p> <p class="MsoNormal">- Meg leckéztetem a bátyád. – néztem rá ártatlanul, de ekkor Em hirtelen a lábam után kapott és azt megragadva lehúzott magához. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Karba font kezekkel néztem az előttem vigyorgó alakot, majd fél szemöldököm felvonva újra visszatértem Edwardhoz. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Kiúsztam a kis tavacska széléhez, majd elfogadva Edward felém nyújtott kezét ki kecmeregtem a partra. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Na mi van hugi, feladod? – Emmett szörnyen elégedett képet vágott mikor ő is kimászott a vízből. </p> <p class="MsoNormal">- Tudod Emmett van jobb dolgom is mint, hogy a te egódat leromboljam! – néztem rá szépen mosolyogva, majd Edward kezét megfogva sétáltunk fel a házba.</p> <p class="MsoNormal">- Alice rakott ki neked száraz ruhát a fürdőbe. – mondta, miközben végig simított a csurom vizes hajamon.</p> <p class="MsoNormal">- Jól van. – ahogy elhaladtunk a nappali mellett mindenki végigmérte eléggé megviselt ruházatom. – Köszi, Alice. – mosolyogtam rá.</p> <p class="MsoNormal">- Igazán nincs mit Bella.- vigyorgott rám Jasper mellől.</p> <p class="MsoNormal">- És igazán sajnálom Esme. – néztem rá szégyenlősen, mire csak felnevetett é olyan melegen mosolygott rám mintha valóban az egyik gyermeke volnék. </p> <p class="MsoNormal">- Semmi gond Bella! Hiszen Emmett, már csak Emmett marad. – rázta nevetve a fejét majd hirtelen kivágódott az ajtó és a szintén ázott Emmett a kanapé mögé guggolt és egy cuppanós puszit nyomott pótanyja arcára, amit Esme mosolyogva viselt. </p> <p class="MsoNormal">- Imádlak anyu! – vigyorgott, majd még rám nyújtotta a nyelvét és felment a szobájába magával húzva Rosalie-t is.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Kézen fogtam Edwradot és felsiettem a szobába, próbálva minél kevesebb dolgot összevizezni. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Megyek letusolok és átöltözök. - néztem rá Edwradra. De ő csak egy pontot fixírozott a lábamon. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Valami baj van? – kérdeztem és én is végig néztem magamon, de nem volt bennem semmi szokatlan.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Megrázta a fejét, de nem nézett rám, ami kezdett idegesíteni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Edward? – sétáltam elé majd az álla alá nyúlva próbáltam rá bírni, hogy a szemembe nézzen.</p> <p class="MsoNormal">Pár másodpercig még próbálkoztam aztán végül feladtam. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A levegő csak úgy szikrázott körülötte, és mellkasán és karjain az izmok pattanásig feszültek.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ha úgy érzed elakarod mondani, én szívesen meghallgatlak. - simítottam végig az arcán, majd mivel még erre sem válaszolt csak az izmai feszültek meg még jobban, inkább a fürdőbe mentem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Biztosan haragszik rám, amiért túl gyerekesen viselkedtem Emmettel! – gondoltam szomorúan, miközben a víztől elnehezedett ruháimat fejtegettem le magamról. Miután sikeresen megszabadultam a felesleges ruháktól fogtam magam és a zuhany alá állva csak folyattam magamra a vizet. Amint lesz hozzá bátorságom, hogy kimenjek innen, azonnal bocsánatot fogok tőle kérni! – döntöttem el magamban.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hallottam, ahogy nyílik az ajtó, de nem volt kedvem megmozdulni. Csak ültem, és azon gondolkoztam mit csináltam, amiért ennyire dühös lehet rám Edward?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Halkan nyílt ki a zuhanyzó ajtaja is és, ahogy felnéztem láttam, amint Edward szikrázó fekete szemekkel néz rám.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Végig nézett rajtam, majd becsukva maga mögött az ajtót leguggolt hozzám, és szemeit végig futtatta rajtam. Majd kezével megsimogatta az arcom. Úgy bújtam kezéhez, mint egy kiscica. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nem mondott még most sem semmit, csak izzó tekintettel méregetett, és hirtelen felkapva a földről meg sem állt a szobájába lévő ágyig.</p> <p class="MsoNormal">Óvatosan ráfektetett, majd fölém hajolva ajkait a nyakam érzékeny bőrér tapasztotta. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Kezeimet a – már átázott atlétája alá vezetve simogattam hasát. Éreztem, ahogy ujjaim alatt összerándulnak izmai, ami elégedettséggel töltött el. Finoman taszítottam rajta egyet hogy végre lekerüljön róla is minden zavaró tényező, mire azonnal elhúzódott tőlem és egy másodperc múlva már újra felettem volt. Ajkait habozás nélkül nyomta melleimre, és csókolta, szívogatta őket. Nyöszörögve tűrtem kényeztetését, majd hogy ne csak én kapjak folyton, egyik kezemet kettőnk közé préseltem, és simogatni kezdtem hasamnak feszülő vágyát. Hirtelen kerekedtem felé majd végig csókolva a hasát értem el végre célomhoz, amikor Edward is rájött mit tervezek összeszorította fogait, majd próbált felhúzni magához én viszont nem hagytam. Azt akartam, hogy tökéletesen elégedett legyen!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mosolyogva figyeltem, ahogy a különböző érzelmek váltják egymást szerelmem arcán, miközben kezeim megállás nélkül kényeztetik. Ahogy vágya lüktetett kezemben a kezemben, gondolataimnak utat engedtem és nyelvemmel is végig ízleltem. Edward vad morgással válaszolt és egyik kezével bele markolt a mellette lévő párnába. Egyik kezemmel még mindig férfiasságát simogattam, míg másikkal alhasát karmolásztam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nyelvem megállás nélkül dolgozott, és élvezettel hallgattam vad morgásait vagy éppen elakadó lélegzet vételeit, amiktől én is csak egyre jobban égtem. Teljesen a számba vettem, és lassan tüntettem el újra és újra kívánatos testrészét.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Bellah…! – ahogy a nevem kimondta megborzongtam, majd félve emeltem rá a tekintetem – lévén még sosem csináltam ilyet- feje hátra hanyatlott, és jó néhány párna volt kivégezve körülötte. Látszott rajta hogy vissza fogja magát ezért elszakadtam tőle egy másodpercre.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ne fogd vissza magad! – mosolyogtam rá – Szeretném, hogy elengedd magad! – azzal visszakúsztam férfiasságához és addig nem is hagytam abba, míg egy perc múlva el nem ernyedt, majd számat elöntött élvezetének nedve. Mosolyogva váltam el tőle és vártam, hogy helyre álljon a légzése addig is hozzá bújtam, és gyengéden cirógattam mellkasát.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ó istenem! – suttogta szaggatottan – Csodálatos vagy! - csókolgatta a kezemet – Egyszerűen tökéletes. – ezen már kuncognom kellett. Simogatni kezdte a hasamat, amire halkan sóhajtozni kezdtem. A kezei puhán csúsztak finoman a lábaim közé, és egy vigyorral konstálta, hogy bizony én még nagyon is vágyom rá. Finoman a hátamra fordított, majd térdeivel szétfeszítve lábaim, közéjük helyezkedett. Mosolyogva túrtam még mindig vizes hajába. Ajkait az enyémekre nyomta, mire felhúztam a térdeim, de nem hatolt belém csak a bejáratomnál körözött, mire én kínlódva felnyögtem és fenekébe markolva húztam tövig magamba. Mindketten felnyögtünk, majd egy perc pihenőt sem hagyva kezdett el bennem mozogni, lökései kemények, és lassúak voltak, amit én a plédbe markolva tűrtem. Az ágy is remegett alattunk, de egyikünknek sem jutott eszébe, hogy esetleg a többiek is meghallhatnak minket, egy kicsit sem fogtuk vissza magunkat. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Edward! – nyögtem és végig húztam körmeim a hátán.</p> <p class="MsoNormal">- Közel vagyok – morogta. Lökései még jobban felgyorsultak, és éreztem, ahogy megrándul kicsit. Tudtam, hogy neki is itt a vég. A nevemet kiáltotta, a feje pedig hátra hajlott. Felsikítottam mikor Edwarddal egyszerre ért el minket az eksztázis. Rám hanyatlott, majd fejét a nyakamba fúrta, és halkan felkuncogott. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">- Gondolom mindenki hallott minket. – suttogtam fintorogva, mire rám nézve édesen elmosolyodott. </p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">- Ne aggódj szerelmem, már régen nincs itthon senki. </p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;"> </p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">Megnyugodva öleltem magamhoz, majd még pár percig így voltunk, de aztán Edward kihúzódott belőlem, és mellém fekve a fejét a mellemre rakta, és finoman cirógatta a hasam. </p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;"> </p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">Elmerengve feküdtem, miközben az ujjaim a hajában játszadoztak, mikor a békés csendet megtörte a mobilom hangja.</p>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-28825324722910800962011-05-11T13:21:00.000-07:002011-05-11T13:31:48.233-07:0010. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgkvRtQ3JsqVXrvSQaL90YA5kOSNcdTZX5QBB8d16dDSttIPOkb8qkY5140f4hNLhtSh0SEK60Pzj3j-PwP8OjmyN9TYAiYGbsylKJ0zq4jS31PsSII9Yn5dtEFRg_ZAsw1WA2mF6cJa7S/s1600/3.+di%25C3%25A1ba.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 227px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgkvRtQ3JsqVXrvSQaL90YA5kOSNcdTZX5QBB8d16dDSttIPOkb8qkY5140f4hNLhtSh0SEK60Pzj3j-PwP8OjmyN9TYAiYGbsylKJ0zq4jS31PsSII9Yn5dtEFRg_ZAsw1WA2mF6cJa7S/s320/3.+di%25C3%25A1ba.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5605558418322860850" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVg5gZcjfwSedQFWkCqVkRggrTOoUFZ06QRSEaVsPb2aoMmUgARtuXQenCPAvOGbU9HQHmR1Rf2yKZGcIjtLCYr_vRGjQBWNLK5183_hxoEKYUpecSprYQPlZbJuAIe1iB-AirmJu3f5SE/s1600/10.be.jpg"><br /></a><br /><br /><span style="color: rgb(255, 0, 0);"><span style="font-weight: bold;">Nincs mondanivalóm... szerintem máskor sem lesz. :]</span><br /><span style="font-weight: bold;">Jó olvasást!</span><br /></span><br /><br /><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">Arcom mellkasába fúrtam és mélyen szívtam magamba kellemesen bódító napfény illatát.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mikor felnéztem rá éppen elmélyülten játszadozott egyik hajtincsemmel. Ahogy a Hold besütött az ablakon, még tökéletesebbnek tűnt bőre ezüstösen csillogott.</p> <p class="MsoNormal">Nem akartam elhinni, hogy ekkora szerencsém lehet!</p> <p class="MsoNormal">Hiszen itt fekszem a világ legtökéletesebb férfi mellkasán, teljesen ”jól lakottan”<span style=""> </span>és már egyre biztosabb vagyok abban, hogy örökre velem marad, és mindig meg fog védeni. Minden hová követném és egy pillantásával eléri, hogy csak rá figyeljek, és a lélegzetem is elakadjon. Tudtam, hogy a vámpíroknak sokkal erősebb érzéseik vannak, mint az embereknek ,de ez már szinte félelmetes volt tudtam, hogy pár napnál többet nem bírnék ki nélküle. Ennek talán ijesztőnek kellett volna lenni de én csak boldog voltam. Végre nem vagyok egyedül! Mosolyogva nyomtam egy apró csókot álla alá, mire rögtön rám kapta - még mindig sötét- mosolygós tekintetét.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Végi simítottam arca minden egyes részét és ujjaim útját végig követtem tekintetemmel. Éhesen faltam szemeimmel látványát, míg meg nem láttam a vállát borító piros foltokat.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Sajnálom! – motyogtam bűntudatosan simogatva a vörös csíkokat, és egy mélyebb harapás nyomot.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre Edward csak elvigyorodott, majd maga alágyűrve kuncogott tovább arcát mellkasomba fúrva.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem döntöttem el, hogy megbocsátok-e még... de ha kiengesztelsz talán több esélyt látok rá.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hajába túrva élveztem kényeztetését és hirtelen elnémultam, mikor minden előzmény nélkül kezdett el mozogni bennem. <span style=""> </span>Halkan felszisszentem az enyhe fájdalomtól, mikor fogai közé véve érzékeny bőröm megszívta azt, de ez a kis fájdalom olyan hatással volt rám, mint valami ajzó szer, és én csak még többet akartam.</p> <p class="MsoNormal">Óvatosan mozgott bennem, de én ezek után nem bírtam elviselni ezt a lassú, kényelmes tempót, így megmozdítva csípőm, próbáltam gyorsabb iramra buzdítani. Kezei hevesen markoltak csípőmbe, ezzel megállásra kényszerítve engem. Mélyen belém a szemeimbe nézett és úgy hajolt felém ajkaival, hogy aztán egy olyan csókot adjon, amitől még a nevem is elfelejtettem. Bele nyögtem csókunkba, mikor szinte teljesen kihúzódott belőlem, de aztán egy hangos sikollyal fogadtam, mikor hirtelen tövig merült belém.</p> <p class="MsoNormal">Szorosan kulcsolta össze ujjait az enyémekkel, majd nyakamba fúrva arcát, fojtotta el morgásait.</p> <p class="MsoNormal">Mivel kezeimet nem tudtam használni így, kénytelen voltam szavakkal utasítani őt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Csókolj meg! – suttogtam, majd megnyaltam alsóajkam. Nem kellett neki több ösztönzés, egy féloldalas mosollyal hajolt az arcomhoz, és érzékien kezdte el szívogatni ajkaimat.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Istenem mi lenne velem nélküle… soha nem veszíthetem el őt!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Szenvedélyesen visszacsókoltam, majd nyelveink vad táncot jártak.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Ajkaimat elhúztam a szájáról, de csak hogy a nyakának selymes bőrét újra végig csókolhassam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hirtelen gyorsított még jobban eddig is vadabb tempóján, mire nem bírtam tovább és elért a beteljesülés. Én folyamatosan az ő nevét nyögtem, míg ő hajamba temette az arcát.</p> <p class="MsoNormal">Óvatosan legördült rólam, és levegőt kapkodva dőlt hanyatt. Vettem pár mély levegőt, miközben a plafont bámultam, majd lassan felé fordítottam a fejem. Ő is így tett. Boldogan rámosolyogtam, ő pedig megfogta a kezem, és magához húzott.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Bárcsak mindennapom így telne, hogy Edwarddal vagyok, és szorosan körém fonja a karjait. Nem tudnék elszakadni tőle soha többé!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Bella… sokat gondolkoztam kettőnkön, és –még szorosabban tapadtam rá mellkasára – azt hiszem beléd szerettem! Lehet hogy korai, de hidd el nem mondanám, ha nem lennék benne száz százalékig biztos. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A boldogságom nem is lehetett volna nagyobb, mikor rájöttem, hogy csak a szerelméről biztosít.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Én is nagyon szeretlek!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mosolyogva söpört arrébb egy tincset az arcomból, mire én feljebb mászva gyengéd csókot nyomtam puha ajkaira. Próbáltam minden érzelmemet belevinni a csókba. Edward olyan gyengédséggel szívogatta alsóajkam, hogy szinte cseppfolyóssá váltam karjaiban.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nevetve figyeltem, ahogy maga alá fordít és eltűnik a takaró alatt. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">És még milyen messze van a reggel…</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>-------------</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Bella! – nevetett rám, mikor már vagy az ötödik „még egy utolsó csókra” visszahúztam magamhoz. – Így soha nem öltözöm fel Kedvesem! - kuncogott ajkaimba.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Pedig rajta már így is több ruha volt, mint rajtam!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Azt nem venném a szívemre. – húztam el a számat- Még a végén meg kéne, hogy védjelek Tanyatól. – morogtam, és felpattanva kezdtem el kutatni a saját ruháim után.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A pólómmal a kezemben figyeltem, amint a hátán megfeszülnek az izmai, ahogy a trikóját magára húzta. Leültem az ágyra és onnan figyeltem, ahogy a kissé megviselt ingét próbálja begombolni. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mikor felhúzott szemöldökkel végig mutatott magán kínosan elmosolyodtam, csak 2 gomb maradt meg.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mosolyogva forgatta a szemeit majd elém térdelt és ajkait az enyémekre nyomta.</p> <p class="MsoNormal">Lelkesen viszonoztam csókját, amíg hirtelen el nem szakadt tőlem egy utolsó orromra adott puszival. A pólóm már rajtam volt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Meg próbáltam minél szúrósabban nézi rá, de ez csak addig tartott, míg levette a tönkre ment felsőjét.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Most komolyan így akarsz kimenni Ta… a többiek elé?? </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Felnevetett, majd a karjaiba kapva sétált le a többiekhez.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ugyan Bella! – nevetett még mindig – Ne legyél féltékeny hiszen, a szívem úgyis csak a tiéd! – mosolygott rám.</p> <p class="MsoNormal">- Jó-jó!- mondtam durcásan – De legalább tegyél le! Tudok menni. - morogtam</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mikor leértünk a többiekhez azonnal Tanya arcát figyeltem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Leplezetlenül bámulta, az ÉN Edwardom kidolgozott felsőtestét, amit sajnos nem nagyon takart el a fehér trikója. Azonnal kezei után kaptam és el is döntöttem, hogy nem is engedem el egésznap! Sajnos Tanya igazán gyönyörű volt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Sziasztok! – Edward úgy mosolygott mindenkire, mintha minden rendben lenne, mire meg nyitottam az agyamat eddig védelmezőpajzsot, hogy hallhassa mit gondolok.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- <i style="">Remélem, hogyha Tanya gondolataiban olvasol, nem éppen fantáziálgat rólad, mert esküszöm megfojtom! – </i>morogtam </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre felkuncogott és az arcát a hajamba fúrta.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Sziasztok! – próbáltam rájuk mosolyogni, de eléggé rosszul sikerülhetett, mert a mindig”poénos” hangulatú Emmett újra megtalált.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Édes kicsi hugica mi a baj? – Edward szigorúan ránézett mire Em csak hangosan szusszantott egyet, majd vissza sétált az emeletre.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Jól telt az éjszakátok Drágáim? – nézett ránk Esme kedvesen, mire Em kitörő röhögésétől lett hangos a ház.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Igen nagyon… kellemesen! – mosolyogtam zavartalanul.</p> <p class="MsoNormal">- Remek! – nézett Edwardra, aki mögém állva a nyakamba csókolt.</p> <p class="MsoNormal">- Olyan aranyosak vagytok együtt! – jött le Alice futva a lépcsőn, majd mielőtt bármit tehettünk volna már a kezében lévő fényképezőgép ”áldozatai” lettünk.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Edward csak megforgatta a szemeit, majd Jasper-hez vezetett, aki csak csöndesen figyelte a tv-t.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mond csak Bella! – nézett rám fürkészően Jasper – Tudsz sakkozni?</p> <p class="MsoNormal">Mosolyogva néztem rá. Imádtam sakkozni!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Igen! Még apukám tanított. – mosolyogtam kissé szomorkásan.</p> <p class="MsoNormal">- Akkor lenne kedved sakkozni velem?</p> <p class="MsoNormal">- Szívesen. – mosolyogtam rá, majd izgatottan követtem a sakktábla felé.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Miután leültem Jasper-rel szemben, izgatottan dörzsöltem össze a tenyerem. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Edward mögém állt, majd a fülembe suttogott.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Megyek Bella, futunk egyet Kate- tel. </p> <p class="MsoNormal">- Oké! – oldalra fordítottam az arcom, de ő és még jobban maga felé fordított, hogy ajkait néhány percre az enyémekhez nyomja. Elbódulva pislogtam, amit ő csak egy fél mosollyal figyelt. (Ennek nincs értelme… valaki nem tudja miééért? xDD)</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Sietek! – nyomott egy utolsó puszit a homlokomra, azzal az idáig ajtóban várakozó Kate-hez sietett.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Vigyorogva fordultam Jasper-rel. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Halványan mosolyogva rakta fel a bábúkat egymással szemben.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Alice oda sétált mellénk, majd magával hozva egy nagy párnát, leült és onnan nézte, a játékunkat.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Na és mond csak Bella – kérdezte, Jasper miután meg tette az első lépést. – Alex mennyi idős?</p> <p class="MsoNormal">- Kétszázat tölti jövő hónapban. – mosolyogtam továbbra is.</p> <p class="MsoNormal">- Akkor Ő már élt a mi háborúink idején. – nézett rám egy pillanatra – Ő is részt vett benne esetleg?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>A mosolyom azonnal eltűnt az arcomról.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ez… egy nagyon kényes téma a családunkban! – motyogtam lesütött szemekkel – És Alex szinte semmit nem mesélt azokról az időkről. De igen, Ő is részt vett bennük.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Sajnálom. – ráncolta össze a homlokát</p> <p class="MsoNormal">- Mindegy, hiszen nem tudhattad. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Sokáig nem szólaltunk meg, viszont amikor már biztos voltam abban, hogy nyerek magabiztosan rávigyorogtam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Úgy látom, még sem vagy valami jó játékos. – mosolyogtam</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre rám vigyorgott, majd egy pillantást vetett Alicere.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A nyitott ablakon át hallatszott, ahogy Edward-ék közelednek.</p> <p class="MsoNormal">Próbáltam nem túl izgatottnak tűnni, és nagyon gyorsan befejezni a Jasperrel való játékot.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Csak nem lett itt valaki nagyon izgatott? –kérdezte mosolyogva – Megkegyelmezek neked és gyorsan győzlek le. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Összeráncolt homlokkal figyeltem a megmaradt bábukat, mikor megláttam, hogy bizony letud győzni a királyával. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Sakk-matt! – nézett rám elégedetten.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Alice fel állt a padlóról és nyomott az arcára egy puszit, majd a karjánál fogva magával húzta a kanapé felé.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem figyeltem oda és csak azért sikerült! – motyogtam, mire felnevetett, de a következő pillanatban már erős karok fogtak közre.</p>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-69864895602467099582011-04-29T14:49:00.000-07:002011-04-29T15:32:54.675-07:009. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivy6wBdHpi5Ja2-4G5HXlnZ6qQiM4rCvk1h7jIKXMGyRYhs0IGJtY4UOCBOpSdYE8SS6kUMA6TXEV5rV2NuySgdQoo-lasniS8ngRFXqrDOq8anGMq8RwmszvXdFKfUfkP9OKFU81CxidJ/s1600/cukiii+%255E%255E.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 214px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivy6wBdHpi5Ja2-4G5HXlnZ6qQiM4rCvk1h7jIKXMGyRYhs0IGJtY4UOCBOpSdYE8SS6kUMA6TXEV5rV2NuySgdQoo-lasniS8ngRFXqrDOq8anGMq8RwmszvXdFKfUfkP9OKFU81CxidJ/s320/cukiii+%255E%255E.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5601126349670821730" border="0" /></a><br /> Nem jött össze a komihatár, de igazából...nem is érdekel! :D Köszi azoknak, akik írtak nagyon hálás vagyok érte!! <span class="messageBody">♥<br /><br /><br /><br /></span><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">Mind a tizenegyen ott voltak és egy réginek tűnő farönk körül ültek.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nini! – vigyorgott Emmett – Úgy tűnik vesztettél Jas. – veregette hátba a mellett ülőt, mire Jasper csak elfintorodott.</p> <p class="MsoNormal">- Úgy örülünk, hogy te is eljöttél Bella! – lépett elénk Esme, majd a karjai közé zárt. Nem lepett meg ez az üdvözlés, mivel ahogy Edwrad leírta Őt pont ilyesmire számítottam és nagyon jól esett, hogy ő – legalábbis nagyon úgy tűnt- azonnal befogadott.</p> <p class="MsoNormal">- Nagyon szívesen jöttem és remélem nem zavarok.</p> <p class="MsoNormal">- Dehogyis hiszen megmondtuk, hogy a családod bármely tagját szívesen látjuk. – mosolygott rám Carlisle </p> <p class="MsoNormal">- És Edward is csak úgy ragyog, sokkal tartozunk neked. – suttogta mosolyogva Esme</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Váratlanul Emmett lépett a szülei mellé.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Igen Bella – kezdte komoly arccal – nagyon hálásak vagyunk neked, hiszen a mi Edynk csak úgy ragyog és végre valaki megmutatta neki az élet gyönyörrel teli oldalát. – döbbenten néztem rá, ez most… komoly? – Olyan hálásak vagyunk, hisz olyan újdonságokban részesítetted a mi kedves öcsénket, ami már régen kijárt neki. – a kezem után kapott és szorosan zárta a markába. – Jajj Bella te vagy a mi hősünk. – röhögött, majd mikor Edwrad utánakapott hirtelen kitért az ütés elől. – Nem hogy hálás lennél, egyszerűen imádom a húgit. – nevetett tovább </p> <p class="MsoNormal">- Esküszöm egyszer megfojtalak Emmett! – sziszegte, majd felderült az arca- Bár úgy tűnik nem is nekem kell majd megtennem. – kuncogott és a kezem után nyúlva húzott az utolsó farönkhöz. </p> <p class="MsoNormal">- Rosie!- vágott bűnbánó arcot Emmett és a dühös tekintetű Rosalie-hoz sétált.</p> <p class="MsoNormal">- Mindig ezt csinálod- kezdte el szidni felesége, de továbbiakra próbáltam nem oda figyelni.</p> <p class="MsoNormal">- Gyere! – mosolygott rám Edward, majd az ölébe húzott – halkan felsóhajtott, majd egy csókot nyomott a két lapockám közé.</p> <p class="MsoNormal">- Na és mesélj csak Bella! – nézett rám Alice kíváncsian – Mi a te történeted? – mindenki kíváncsian fordult felém.</p> <p class="MsoNormal">- Én két éve vagyok vámpír és a bátyám változtatott át. A lényeg, hogy megmentett egy mániákus őrülttől és Alex az, akiért akár meghalni is képes lennék. A szüleim úgy tudom még most is élnek Floridában, bár fogalmam sincs, hogy mi van velük.</p> <p class="MsoNormal">- És mond csak kitől tanultad meg ilyen biztosan használni a pajzsod? – kérdezte Eleazar</p> <p class="MsoNormal">- Alex rengeteget segít nekem ebben. Ő régen a Volturi egyik, hát… barátja volt. - néztem el zavartan a ragyogó arany szemekről. – Néha még most is meglátogatjuk Aróékat.</p> <p class="MsoNormal">- Akkor ezek szerint te és a családod a Volturi ház egyik kegyeltjei közé tartoztok? – kérdezte Tanya összeszűkített szemekkel. </p> <p class="MsoNormal">- Nem tudom, mit értesz a kegyeltség alatt? Ha arra gondolsz, hogy nekünk valamiféle mentességünk van, a törvények alól tévedsz, de ha bizonyos előjogokra, akkor a válaszom: igen. – néztem rá keményen – Olyan sok vámpír van, akik megvetik, vagy elítélik a Volturit, közben pedig azt sem tudják mi is az valójában. Nélkülük már régen meghaltunk volna. Vagy lelepleződünk. Tisztelettel tartozunk feléjük és egy rossz szavunk sem lehet.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mindannyian döbbenten néztek rám, majd elsőnek Jasper szólalt meg.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- És nem gondolod, hogy a Volturi igen is elveti a sulykot nem is egyszer a szigorú büntetéseivel? Vagy éppen amikor kikiáltják magukat királyi családnak, pedig semmi joguk nem lenne hozzá? – mikor közbe akartam szólni felemelte a kezeit ezzel hallgatásra ítélve- Nem azt mondom, hogy nincs igazad egy részben, de a Volturi nem egy jóságos irányító ház. Nekik – és főleg Arónak – az a célja, hogy egyre nagyobb hatáskörük legyen, hiszen például nem egyszer jöttek hozzánk, magukhoz csábítani Edwardot, engem vagy éppen Alicet. – elismerem, hogy szükség van rájuk vagy legalábbis egy irányító szervre, de néha igenis túlzásba viszik. Többször használják az egyik testőrük képességét, ezzel kényszerítve magukhoz az olyanokat, akik erősek.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Sokáig voltam a Volturi tagja – mondta Eleazar – Carlisle szintúgy. Mindketten tiszteljük az öregeket, de igaza van Jaspernek. Te gondolom még nem harcoltál velük… hidd el, ha ez bekövetkezik, máshogy fogsz gondolni rájuk. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Érdekes… - motyogtam, majd szórakozottan Edward körém font karját kezdtem el cirógatni.</p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span></p> <p class="MsoNormal">Ez után még a Volturiról volt szó. Carlisle és Eleazar érdekes történeteket meséltek az ősi családról, amiket figyelmesen hallgattam bár néha – az idő múlásával egyre sűrűbben- megzavart Edward.</p> <p class="MsoNormal">Apró puszikat adott a hajamba, vagy épp az ajkaival súrolta a nyakam érzékeny bőrét, ezzel egy nagyobb csomót képezve a gyomromban.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- És a nővéred, hogy van? – nézett rám Kate – Azt mondta Alice, hogy már haza jött. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mindenki érdeklődve pillantott rám.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Alice nem láttad mi történt? – néztem rá felvont szemöldökkel.</p> <p class="MsoNormal">- Fura volt. - mondta – Láttam, hogy hazamegy, de itt megáll az egész először arra gondoltam nekem van valami bajom, de titeket látlak csak Őt nem. </p> <p class="MsoNormal">- Nincs esetleg még több képessége? – ráncolta a homlokát Eleazar</p> <p class="MsoNormal">- Nem hiszem így is néha bajban van a túlcsorduló energiájával… - motyogtam – nem könnyű kordában tartani mind a négy elemet. </p> <p class="MsoNormal">- Hm… - morogta erre, majd a gondolataiba mélyedt.</p> <p class="MsoNormal">- Mindenesetre legalább épségben van, bizonyára nagy megrázkódtatás érte. Mondott valamit esetleg? Szívesen befogadunk egy időre, ha szükségük van néhány nap magányra. – mosolygott Esme.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre elgondolkodtam és a fejemben elkezdtem visszajátszani, ami otthon történt mindközül, a vörös szemei maradtak meg leginkább a fejemben.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem is tudom… remélhetőleg nem történt benne maradandó károsodás, de borzasztóan kikelt magából. – mondta és folyamatosan Jasper reakcióit figyeltem. Valamiért az Ő véleményére voltam kíváncsi. Hiszen úgy tűnt ő ért az ilyesmikhez. – Olyan volt, mint aki már napok sőt talán hetek óta rója az utakat. Chloe mindig is nagyon figyelt a felszínes, külsőséges dolgokra. Meg akartam állítani nehogy Alexnek is valami baja legyen mivel nem úgy nézett ki, mint aki magánál van vagy éppen ura önmagának. Nem hiszem, hogy bántana akármelyikünket is. – Jasper felvonta a szemöldökét, mire elmosolyodtam- Hát, ha engem még bántana is Alexet semmiképpen sem. A lényeg – és ami számomra a leg félelmetesebb volt - az, hogy a szemei vörösek voltak. És nem tudom, hogy azért ölt embert, mert rá kényszerítették vagy, mert… már nem érdekli a mi diétánk. Én ismerem Alexet. Tudom, hogy megfog, neki bocsátani. Mindig megbocsát…</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem tudom eldönteni, mivel én nem ismerem a családtagjaid, de ahogy azt a kevés időt, amit egy légtérben töltöttem Chloe-val, nekem úgy tűnik nem egy könnyű eset. – ráncolta a homlokát Jasper – Tele van becsvággyal és némi félelemmel. Tény, hogy a bátyádat imádja, de téged bűntudat nélkül ölne meg. Bár ez sem biztos a te nővéred kész rejtély. – morfondírozott. – Az egyik pillanatban olyan dühös volt rád, azt hittem neked megy, aztán pedig, mintha valóban valamiféle féltestvére lennél. Az volt a lényeg, hogy mind biztonságban legyetek. Nem bírtam rajta kiigazodni. Vagy nagyon ügyes és jó megfigyelő ezáltal rájött, hogy nekem mi az erőm és így szabályozta az érzéseit. Egyszerűen nem értem és most itt volt ez az eltűnés… Nagyon furcsa egy lány Bella. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Azt hiszem, csak Alex tudja igazából ki is Chloe. Nagyon bízik benne. Bár azt gondolom elfogult vele szemben egyszer azt mondta, hogy nagy szerencsénk van Chloval, mert ő szörnyen erős és soha ne legyen olyan ellenségünk, mint Ő.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem bízom benne! – jelentette ki Edward. – És a gondolatait tudja irányítani. Nem tetszik nekem a lány. – szorított jobban magához.</p> <p class="MsoNormal">- Kíváncsi lennék, miért ment el. – töprengett Carlisle. </p> <p class="MsoNormal">- Őt is ismeri Aro? – kérdezte elgondolkozva Eleazar</p> <p class="MsoNormal">- Persze! – vágtam rá bólogatva. – Caius azt akarta, hogy csatlakozzon hozzájuk, de végül megegyeztünk annyiban, hogy bármikor a segítségükre leszünk. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem értem! – fújtatott Eleazar</p> <p class="MsoNormal">- Lehet, hogy csak beképzeljük az egészet… hiszen Chloe nem egy gonosz vámpír! Soha nem is volt az, maximum fura a természete.</p> <p class="MsoNormal">- Ja! – morogta Emmett- Tényleg fura, hogy ilyen kis agresszív. – röhögött. – A probléma…</p> <p class="MsoNormal">- Köszönjük Em, de inkább megkímélem magunkat az újabb csodálatos viccedtől.</p> <p class="MsoNormal">- Igazad van, gyere Emmett mi is menjünk feküdni. - szólt Rosalie és megragadva férje karját maga után húzta a faházba.</p> <p class="MsoNormal">- Gyere mi is menjünk!- motyogta a fülembe Edward és felállítva, miután elbúcsúztunk a többiektől felvezetett a házba.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ezt a házat csak egy évben egyszer vagy kétszer használjuk főleg, ha vendégek jönnek.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Gyönyörű volt bár sötétebb színek domináltak, mint az otthonukban, de ez is szörnyen nagy volt és rengeteg volt az üvegfal.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nektek ki rendezi be a házaitok? – kérdeztem végig simítva a lépcső korlátján.</p> <p class="MsoNormal">- Esme nagyon ért hozzá, és mindenkinek ő rendezi be a szobáját is. Nagyon ismer minket, így pontosan tudja, milyenek legyenek, bár mindig megbeszéli velünk is.</p> <p class="MsoNormal">- Ez itt az ő és Carlisle szobája, Alice és Jasper szobája a fenti emeleten van Emmett és Rosalie szobája. Arra gondoltam, hogy mi lakhatnánk abban, ami a padlástérben van, de persze, ha neked, majd más tetszik, nyugodtan választhatod a többit is. – mosolygott rám, mire képzeletbeli szívem azonnal meglódult.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span>- Szerintem arra fog esni a választásom, mivel mindig is egy olyan szobára vágytam, de sajnos soha nem volt eddig olyan házunk… és Chloe valamiért irtózik az építkezésektől.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Hát otthon nekem nem ilyen a szobám, de majd azt is megmutatom. – ígérte, majd még feljebb vezetett. – Itt fognak lenni Tanyaék - mutatott végig az emeleten, majd még egy lépcsősor után egy újabb emelet következett, viszont ezen csak egy ajtó volt. – Hát igen… ez lenne az. – motyogta, majd miután az ajtó elé értünk kinyitotta előttem, és előre engedett. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A szoba gyönyörű volt, letisztult és világos. Annyira bele illett a tájba, mintha egy profi lakberendező csinálta volna.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Esme nagyon ügyes! – mondtam az ablakból visszanézve rá, mire elmosolyodott és a hifi-berendezéshez lépve betett egy eddig ismeretlen zongoradarabot.</p> <p class="MsoNormal">- Ezt ki írta? Nem ismerős. – ráncoltam a homlokom miközben ő magával húzott a kanapéra.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre elnevette magát.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Én. Néha írogatok, de ez a legújabb. – mosolyodott el. – Tudod Tanya-nak ma van a születésnapja - a százötvenedik- és tudom, hogy ő már régóta szeretne ilyet. – mosolygott rám, majd ajkait lágyan végig simította az arcomon.</p> <p class="MsoNormal">- Nem is tudtam. – reméltem, hogy sikerült eltitkolnom hangomból a féltékenység, és hogy megint sikerül megzavarnia. Sajnos elég könnyű neki. – És honnan ismeritek így őket? </p> <p class="MsoNormal">- Carlisle ismeri őket, és így mi is. Eleazar még a Volturinál volt mikor apámmal találkozott. Sokat tudunk róluk, és kölcsönösen segítjük egymást. Egyszer együtt laktunk pár évig, de túl sokan voltunk, ahhoz, hogy esetleg ne keltsünk feltűnést az embereknek. </p> <p class="MsoNormal">- És Tanyaéknak miért nincs párjuk?</p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span></p> <p class="MsoNormal">Felkuncogott.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Csak nem féltékeny vagy Kedvesem? – nézett le rám, még mindig vigyorogva.</p> <p class="MsoNormal">- Nem!- vágtam rá azonnal, de Edward persze nem hitt nekem és kuncogva simogatta tovább a hajam – Na jó talán egy kicsit, de akkor is, amit azon a megbeszélésen csinált, akkor is túlment egy bizonyos határon. – morgolódtam, és az ölébe hajtottam a fejem.</p> <p class="MsoNormal">- Ő ilyen. - rántotta meg hanyagul a vállát. - Mióta ismer, mindig bepróbálkozik és hiába küldtem el udvariasan, nem nagyon hagy békén. Persze ő sem bolond. Nem próbálkozik túlságosan, de szerintem még az esküvőmön is szorosabban fog ölelni, mint a többiek. – nevetett. –Nekünk ez már kezd inkább baráti meg szokássá válni. – Nem jelent nekem semmit olyan mintha az unokatestvérem lenne, vagy valamilyen más távolabbi rokon. - mosolygott rám és ujjaival végig követte arcom vonalait. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Olyan puha, ahogy ujjaival cirógatott, és aztán halkan dúdolni kezdett, de az érzés, ami kezdett a hatalmába keríteni mégsem a nyugodtság, vagy a tompultság érzése volt. Inkább kezdtem fel élénkülni. </p> <p class="MsoNormal">Nem értettem magam. Vagy talán valóban igaz lenne, amit annyi helyről hallottam? Ha egyszer megízlelünk, valami jót mindig azt akarjuk majd?</p> <p class="MsoNormal">Mert velem határozottan ez volt a helyzet.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Most is így volt, ahogy óvatosan rajzolta körbe ajkaim vonalát remegés futott végig rajtam, és apró csomó keletkezett a gyomromban. Nem lesz ez így jó!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Óvatosan húzott fel magához, mire egyik kezem azonnal rásimítottam mellkasára és elmélyülten kezdtem birizgálni az egyik gombját. Próbáltam el terelni a figyelmet. Minden jelentőségre gondolni, de egyszerűen nem bírtam abba hagyni a képzelgéseimet. Talán most voltam a leghálásabb a Sorsnak, amiért nem lát bele a gondolataimba.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">És a Sors (vagy valami más) mégsem volt kegyes hozzám, mivel addig piszkálgattam a gombot, míg egyszer csak leszakadt.</p> <p class="MsoNormal">Ha kívülről látom magam vagy csak magamnál vagyok, biztosan elszégyelltem volna magam a tetteim miatt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Edward ajkait az enyémekre csúsztatta én pedig néhány ujjammal az inge alá furakodtam. Bőrét forrónak éreztem ujjaim alatt és mivel sosem voltam az a türelmesebb alkat, így egy határozott rántással téptem le róla.</p> <p class="MsoNormal">Belemosolygott a csókba, majd kezeivel határozottan fordított magával szembe az ölében. Karjaimon végig simítva borzolta az idegeimet, majd édes nyelvével körbe rajzolta ajkaim.</p> <p class="MsoNormal">Reszketeg sóhajjal engedtem utat nyelvének számba, majd lassan kezdtem el ringatni ölem.</p> <p class="MsoNormal">Belenyögött csókunkba, majd ujjait szorosan a csípőmre fonva próbált megállítani, csakhogy én nem hagytam magam. Ujjaimat hajába fűztem és szorosan megmarkolva tincseit húzódtam el tőle, majd nyakát kezdtem el csókolgatni.</p> <p class="MsoNormal">Elakadó lélegzettel tűrte, hogy kényeztessem érzékeny bőrét, miközben csípőmmel egyre nagyobb köröket írtam le ágyéka felett.</p> <p class="MsoNormal">Óvatosan húzta le rólam a felsőmet, így pedig csak még több helyen érezhettem érintéseit.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Türelmetlenül kezdtem el gombolgatni nadrágját, majd miután elbotorkáltunk az ágyáig lefektetett rá és felém mászva csókolt meg szenvedélyesen, sokat ígérve.</p> <p class="MsoNormal">Végül ő is megszabadított nadrágomtól, aztán ajkait végig húzva a fülem mögötti érzékeny területen haladt egyre lejjebb.</p> <p class="MsoNormal">Finoman csókolt meg újra, miközben ujjaival hátam mögött kapcsolta ki a melltartóm apró kis kapcsait.</p> <p class="MsoNormal">Miután jó messzire dobta az eddig melleimet fedő ruhadarabot, hamarosan megérezhettem ujjait rájuk fonódni. Nem bírtam meg állni, hogy ne nyögjek fel kényeztető ujjai miatt.</p> <p class="MsoNormal">Ajkaival lentebb haladt a kulcscsontomról egészen, a már végletekig izgatott testrészeimig.</p> <p class="MsoNormal">Nyöszörögve tűrtem ajkai játékát, majd még lentebb haladt egészen a bugyim széléig.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Tudtam, mire készül és azt is, hogy mekkora élvezettel járna most ez mégsem bírtam megvárni, míg ott „végez”, így kezembe vettem az irányítást.</p> <p class="MsoNormal">Magamra húztam és értetlen tekintetével nem foglalkozva csípőjére ültem.</p> <p class="MsoNormal">Muszáj volt egy pillanatra lehunynom a szemeim csak azért, hogy átjárjon az érzés miszerint nem sokára ismét az övé leszek.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Felálltam az ágyról és gyorsan lehúztam az utolsó takaró ruhadarabom, közben pedig nyomatékosan néztem Edwardra, hogy ő is cselekedjen így. Szerencsére értett, ezért mellém állva ő is megszabadult bokszerjétől és derekamra simítva kezeit húzott szorosan magához.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Óvatosan csókolt meg gyengéden simogatva a gerincem vonala mentén, majd egyszer csak egy finom harapást éreztem az alsó ajkamon.</p> <p class="MsoNormal">Felnyögtem, majd egyik lábam felhúzva nyomtam közelebb magam Edward forróságához.</p> <p class="MsoNormal">Felemelt lábamat simogatva kapott a karjaiba és dőlt be velem vissza az ágyba, hogy ott maga alá gyűrjön.</p> <p class="MsoNormal">Néhány percig csak csókoltuk egymást, majd a lábaim közé helyezkedett és egy erőteljes lökéssel belém hatolt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Annyira tökéletes érzés volt, ahogy a kéj szétáramlik a testemben egy pontból indulva, hogy aztán minden lökéssel még közelebb sodorjon minket a vég felé.</p> <p class="MsoNormal">Edward a könyökein támaszkodva nézett le rám és az a mosoly, ami ajkain volt mindent megért abban a pillanatban. Nyöszörögve kaparásztam a lepedőt, ahogy egyre gyorsabban hajtott minket az élvezet felé, ami olyan hirtelen és váratlanul csapott le rám, hogy még felkészülni sem volt rá időm.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mindjárt…!- nyögtem mikor Edward még mindig nem állt le a mozgással és, hogy rásegítsek a dolgokra ahhoz a ponthoz nyúltam, ahol testünk összekapcsolódott erre hangosan felmorgott, és fekete szemét rám emelve érte el a beteljesülés.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Zihálva hullott rám, majd még mindig levegő után kapkodva fordította, meg még mindig egybe fonódó testünket.</p><p class="MsoNormal">Mellkasán pihegtem tovább, tökéletes boldogságban, nem törődve semmivel.</p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">Edward szobája:</p>http://media.onsugar.com/files/2010/11/47/0/1228/12281294/02/mens_bedroom_furniture.jpg<p class="MsoNormal"> </p> <span style=";font-family:";font-size:12pt;" ><br /><br /><br /><br /></span>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-45397640205255259402011-04-08T09:33:00.000-07:002011-04-09T03:54:46.820-07:008. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghfIWE5t7t1e0ozQYn6XFC-2KoUGa4g-jw-U2Fx1Ok39oOctP3GA-C2EHhcu-nCx5YZJyM1cQ0ESc2SjBIBWeHrg3nntBcldMHtbaMfeLX61zuJZVo2tuMcDdw_rR0-QDMCELNJnUn6CjZ/s1600/8..jpg"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 242px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5593252904204767170" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghfIWE5t7t1e0ozQYn6XFC-2KoUGa4g-jw-U2Fx1Ok39oOctP3GA-C2EHhcu-nCx5YZJyM1cQ0ESc2SjBIBWeHrg3nntBcldMHtbaMfeLX61zuJZVo2tuMcDdw_rR0-QDMCELNJnUn6CjZ/s320/8..jpg" /></a> <br /><p class="MsoNormal"></p><br /><p class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span"><i><span style="color:#ff0000;">Komi határ 5!!!!!</span> <span style="color:#3333ff;">Köszönöm a bétázást Gabikának és a sok segítséget Taminak!! :) <3</span></i></span></p><br /><p class="MsoNormal"></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Nem figyelt rám. Tekintetét le nem vette volna a még mindig az ablakban álló Alex-ről.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><?xml:namespace prefix = o /><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Teljesen csapzott volt, csupa kosz és a mindig kényesen ápolt gyönyörű haja is mócsingos volt a sártól. Kétség sem fér hozzá, hogy Alex-nek volt igaza.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Alex-nek, aki még mindig az ablakból figyelte Chloe-t míg az el nem érte a ház azon részét, melyet már nem lehetett látni az ablakból. Csalódottan hunyta le a szemeit, majd ökleit szorosan a halántékára nyomta és befordult a szoba felé.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Lassan sétáltam Chloe felé, és mivel már legalább 2 perce néztem, és még mindig nem tűnt el, úgy döntöttem tényleg itt van, és nem ment el az én eszem is.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Ahogy jobban megfigyeltem feltűnt, hogy bőrén apró izzadság cseppek folynak lefelé.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Ami a legfurcsább volt, hogy –természetes okok, miatt- mi nem tudunk izzadni a másik pedig, hogy róla szó szerint folyt a víz. Patakokban csöpögött róla és nem zavartatva magát, még azt sem várta meg, hogy elérjen az ajtóig és saját kezűleg nyissa ki azt, felemelte a kezét és egy szél lökettel vágta ki az ajtót.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Megszaporáztam a lépteim, hogy nehogy még valamit tönkre tegyen, vagy éppen Alex-nek legyen valami baja.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Erre a gondolatra végre eszembe jutott a megoldás.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Alex! –kiáltottam, miközben már a lépcsőn siettem Chloe után. - Alex én is látom! Gyere már az istenért.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Hagyj Bella, ettől nem lesz jobb!- nyögött fel.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Ennyire hülye is csak ő lehet…</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Mielőtt oda érhetet volna Alex ajtajához elé futottam, és megfogva a vállánál fogva tartottam vissza.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">A szemei vörösek voltak.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Hirtelen kapott a nyakam után, majd egy hanyag mozdulattal felnyomott a falnak.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Ujjai után kaptam, hogy lebírjam feszegetni<span style="mso-spacerun: yes"> </span>a nyakamról a szorító vasmarkot. Tudtam, hogy nincs magánál, mivel ez még tőle is nagyon durva volt, és ki tudja miket élt át, míg nem volt itthon. Amúgy sem tudott volna megfojtani, mivel levegőre nincs szükségünk, de mégis fájt és kellemetlen volt. Nem is kicsit… </span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Alex!- sziszegtem, amivel a maradék levegőm azonnal el is fogyott.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Ne merj az utamba állni!- suttogta, fura karcos hangon Chloe, majd eleresztett így én a földön kötöttem ki.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Alex szobájához sétált, majd halkan, mosollyal az arcán bekopogott.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Édesem, itthon vagyok! – suttogta, majd köszörült egyet a torkán – Haza jöttem Szivem!</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Lassan nyitódott ki az ajtó és, mivel szemben az ajtóval ültem azonnal láthattam, Alex reakcióját.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Döbbenten kerekedtek ki az amúgy is nagy, fekete szemei, majd először kinyitotta, majd becsukta a száját. Talán erre mondjuk, hogy leesett az álla.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Szia Életem! – nyújtotta ki a kezét Chloe, hogy végigsimítson vele Alex arcán. A víz cseppek halkan koppantak a parkettán, ahogy lecsöppögtek a kezéről.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Chloe? –suttogta Alex halk, bizonytalan hangon.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Annyira nagyon hiányoztál!- suttogta, majd minden előzmény nélkül Alex karjaiba vetette magát.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Lesokkolva tápászkodtam fel az ajtó elől, de Alex sem nézett ki jobban, míg Chlo-ból csak egyre folyt a víz.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Halkan zokogott Alex –hez bújva míg bátyám csak lecsúszott a földre és úgy szorította magához, mintha magát az életét tartaná a karjaiban, mert talán így is volt.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Egy idő után Alex fogta, Chloe-t és bevitte a szobájukba.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Le fürdetem aztán, ha pihent és el állt ez az isten verte víz megbeszéljük. – motyogta gondolom nekem, mert a pillantását nem vette el Chloe hajáról.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Rendben, addig én… elintézek pár dolgot. – suttogtam valahogy úgy éreztem, ennél nagyobb hangerőn nem tudnék megszólalni.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Magam elé meredve bámultam és a szemeim előtt csak Chloe síró teste lebegett.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Eszembe jutott, hogy fel kéne hívni Edwardot, de mivel nem tudtam a telefon számukat és azt sem merre mentek vadászni így elég nehéz lett volna.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Minden ruhám tiszta víz volt, ami megint csak Chloe<span style="mso-spacerun: yes"> </span>rejtélyes ˝izzadására˝ emlékeztetett.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">A telefonom rezgése zavarta meg<span style="mso-spacerun: yes"> </span>tornácon való üldögélésemet a kijelzőre rá sem nézve nyomtam meg a hívás gombot.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Szia! – szólt bele a világ legmegnyugtatóbb hangja- Alice látta mi történt és azt mondta a legjobb lenne, ha ide jönnél hozzánk még most! Kitalálnánk mi legyen, és a testvérednek is hagyni kell időt… körülbelül két napról lesz szó, a többit pedig elmesélem.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- De…</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Kérlek! Nem szeretném, hogy egyedül légy és láttam milyen állapotban fogod tölteni, ha ott maradsz a napokat, és hidd el, semmire sem vezetne, ha te is depressziós lennél. – halkabbra véve a hangját folytatta- Nem vagy egyedül Bella! Itt vagyok, és számíthatsz rám és a családomra!</span></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Köszönöm!- mondtam – Örökké hálás leszek nektek azért amit értünk tesztek! Hogy tudok eljutni hozzád?- kezdett túl sok lenni ez a nap. És úgy éreztem muszáj látnom Őt!</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Az lesz a legjobb ha valamelyikünk eléd megy! Van itt fent egy kis ház, ha nem én mennék – amit kétlek- akkor is itt foglak várni! – halkult le a hangja</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Kérlek… gyere te értem! – motyogtam és egyre rosszabbul éreztem magam. Mintha valami belülről akarná kinyomni a csontjaim. Nem volt fájdalmas, mégis szörnyű volt.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Rendben! Indulj el a házunktól északnak. Ott foglak várni, ahol a hó még látszik. – mondta- Sietek, ne félj Kedvesem!</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">-Oké! – motyogtam, majd villám gyorsan elindultam a házuk felé.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Már vagy tíz perce csak futottam, mikor elértem azt a helyet, ahol találkoznunk kell.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Annyira vártam már a találkozást ahogy, majd azonnal megpillantom Őt és boldogan ugorhatok biztonságot jelentő karjaiba.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Szinte sokként éltem meg, hogy nem láttam sehol. Nem baj lehet csak egy picit késik nyugtattam magam, majd levetődtem - a havat egy lusta mozdulattal odébb lökve a pajzsommal- a földre.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Halk neszre lettem figyelmes, mire azonnal felpattantam, hogy Edward elé fussak. </span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Szia! – köszönt és hívogatóan kitárta karjait.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Nem haboztam azonnal hozzá rohantam, hogy befészkeljem magam a világ legjobb helyére.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Köszönöm, hogy nem hagysz magamra! – suttogtam mellkasába.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Megígértem Bella! – nézet rám komolyan – Rám bármikor számíthatsz! – olyan görcsösen szorítottam, mintha az életem múlna rajta.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Gyere menyünk a többiek már várnak és, ha szerencsénk van még Alice is lát majd valamit. – nyomott a homlokomra egy csókot majd elindultunk.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Egy darabig csöndben sétáltunk- én szorosan az oldalához bújva, majd halk hangon megtörte a csöndet.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Azt gondolom mivel eben a tempóban legalább egy óra az út a hegyre most meg is tudnánk beszélni, hogy legyen tovább a mi kapcsolatunk. – nézett le rám érdeklődve.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Az jó lenne mert eléggé idegesít, hogy eben ne lehetek biztos. - motyogtam</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Tudod Bella, mikor megláttalak ott az erdőben már úgy ismeretlenül is szinte vonzottad a tekintetemet. – kuncogott – Ahogy ott kuporogtál és a „félelmetes” morgásodat, inkább éreztem aranyosnak. </span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Finoman az oldalába csíptem, mert zavarba hozott, mire még jobban kuncogott.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Mint egy harcias kis cica. – nevetett majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Hát én mikor megláttalak téged leginkább kétségbe estem, hogy valami ellenséges család küldött titeket. Aztán kissé lenyugodtam, és… hát elkápráztattál.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Vigyorogva állított meg, majd olyan óvatosan, mintha porcelánból lennék megfogta az arcom és gyengéd csókot adott.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- A lényeg hogy én szeretném, ha megpróbálnánk és azt hiszem neked sem lenne ellenedre. – nézett rám fél árbocra eresztett szempillákkal.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Én is nagyon szívesen próbálnék meg veled lenni! – mosolyodtam el – Örülnék, ha komolyan elkezdenénk öhm.. járni?! Bár én úgy gondolom, hogy ez azért… több, mint egy egyszerű kapcsolat.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Felnevetett, majd kezemet megfogva mentünk tovább a havas tájon át felfelé.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Hm... ha eléggé tág értelemben használjuk a járunk kifejezést, akkor azt hiszem rendben. És valóban több lesz pár szász évvel remélhetőleg, mint<span style="mso-spacerun: yes"> </span>a nagy átlag. </span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Csodás! – vigyorogtam boldogan</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Szeretnék mutatni valamit, remélem még nem csináltad vagy, ha mégis maximum Alex-szel! – mondta élénken csillogó szemekkel.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Oké! – motyogtam, mert egy ilyen szempárnak egyszerűen nem tudtam ellenállni.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Hirtelen a hátára kapott, majd villám sebességgel kezdte átszelni a maradék utat.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Mosolyogva vettem tudomásul, hogy Edward imádja a gyorsaságot és olyan vlszabadultnak tűnt mint amikor egyszer találkoztunk a tisztáson.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Így vissza emlékezve azaz emlék több évesnek tűnt nem csak pár naposnak.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Arra számítottam, hogy, majd búskomor leszek ehelyett majdnem olyan boldog voltam mint mikor minden rendben volt. Edward sikerült kissé elfelejtetnie velem azt a sok talányt az életemben.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Hirtelen gondoltam egyet, és mindkét tenyerem Edward szemeire szorítottam.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Mit csinálsz Bella? – kérdezte zavart hangon</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Kíváncsi vagyok!- mondtam – Vajon így sem mész, majd neki egy fának sem? – kérdeztem nevetve</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Hát nem valószínű. Bár a tenyered eléggé zavaró így még a végén meg feledkezek magamról és leharapom. – kuncogott </span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Kettőnk közül te vagy nagyobb veszélyben, mivel bármikor megharaphatom azt az ínycsiklandozó nyakad!</span></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Hm… rendben, de figyeld csak meg kedvesem, hogy még a fák törzsét sem fogom súrolni. Bár tudok gyorsabban futni, de félek az téged már megrémítene. – kuncogott</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Fura.. most, mégis úgy haladunk, mint valami csiga. </span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Mert szóval tartasz, de, hogy ne legyen okod panaszra az utazás, miatt kissé gyorsítok.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Nevetve figyeltem, ahogy valóban hihetetlen sebességgel szeli át az erdőt mígnem meg hallottuk a családja hangjait.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Szóval Miss Swan – mondta, miközben leemelt a hátáról, hogy a kezét az enyémbe kulcsolhassa – Élvezetes volt az utazása?</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">- Hát közlöm önnel, hogy megfelelő volt bár azt hiszem van még mit javulnia!</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Erre Edward elnevette magát, mire én sem bírtam tovább és belőlem is kirobbant a nevetés.</span></p><br /><p class="MsoNormal"><o:p><span style="color:#ffffff;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal"><span style="color:#ffffff;">Mosolyogva szorított egyet a kezem, aztán tovább húzott a többiekhez.</span></p><br /><p></p>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-46047065987590934402011-03-19T14:00:00.000-07:002011-03-21T07:50:47.444-07:007. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOB4Sqw3-Ac0dX0Th4Dxvg719KqVTBiJ3kKtHmFYBe3Zxf5KpzQ8Q4LMwNsQOirs_SLD_HVVBPNmX1tbNog_OOQ0Em1b_-3L0i2RU-pPoC2XaMbKBex9y-IX15Y3u3jVjCfxt0pODC-9ti/s1600/7..jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 213px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOB4Sqw3-Ac0dX0Th4Dxvg719KqVTBiJ3kKtHmFYBe3Zxf5KpzQ8Q4LMwNsQOirs_SLD_HVVBPNmX1tbNog_OOQ0Em1b_-3L0i2RU-pPoC2XaMbKBex9y-IX15Y3u3jVjCfxt0pODC-9ti/s320/7..jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5585899224380370610" border="0" /></a><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><span style="color: rgb(255, 102, 102); font-weight: bold;">BÉTA KERESTETIK</span>...<br /><span style="color: rgb(51, 102, 255);">A komi határ pedig 4 darab mivel Tamin kívül senki sem ír. Tami neked üzenem hogy oldalt kint van a mail címem, kérlek küld el milyen meglepetés fejezetet szeretnél! :) Bármiről szólhat, bárkik lehetnek a szereplők. Puszi</span><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Szia! – mosolygott rám – Nem jössz be? A ruhád is teljesen elázott. Vagy te szereted az esőt? </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Igen! Ilyenkor elhomályosul minden és azt képzelem le tudja mosni a bűnöket rólam. – motyogtam, majd felém nyújtott kezét, megfogva hagytam, hogy felhúzzon a földről. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Jasper is szereti az esőt. – motyogta, miközben gyorsabb tempóra váltva elindult a ház felé. – És láttam, hogy remek barátok lesztek ám. – mosolygott rám majd, mintha egy fajta homály telepedett volna a szemeire táncolt tovább és közben halkan kuncogott. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Alice, miért nem látod Chloe-t? – kérdeztem halkan, mikor már a száraz előtérben ácsorgott mellettem megvárva, míg leveszem a sáros cipőim.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Nem tudom. – szontyolodott el – Mindent, és mindenkit látok csak Őt nem. - dühösen fújt egyet. – Nem hiszem, hogy az erejéhez köthető, mivel ez idáig mindent láttam vele kapcsolatban, de mióta te és Edward… nos találkoztatok – halkan felnyögtem kínomban, mire megint felnevetett - Ugyan már Bella! – legyintett – Ez az élet rendje és, mivel látom mit szeretnél így<span style=""> </span>kérdésedre a válaszom: Minden rendben lesz, csak légy türelemmel.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Nem tudom mit higgyek… annyi minden történt és most a legfontosabb feladatom a bátyámnak támaszt nyújtani. Annyival könnyebb lenne, ha el sem tűnik Chloe. – hajtottam le a fejem- Talán minden másként alakul és én meg…</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Nyugalom Bella én itt vagyok, és hidd el nekem, hogy rendbe tesszük a dolgokat! – ölelt át vigasztalóan. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Remélem igazad van. –motyogtam a hajába.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Nekem mindig igazam van. -<span style=""> </span>kuncogott – A bátyámmal csak egy baj van. Önutálatban Ő a legjobb és végtelenül régimódi (bár erről kezd leszokni hála az égnek). A lényeg, hogy Edward nem egy könnyű eset! – hirtelen fordult szembe velem és összehúzott szemekkel nézett rám. – Ha nem vagy elég erős, és kitartó akkor valóban bajban vagy. Hozzá erős nő illik legyen saját véleményed, és általában nem árt ha makacs vagy. Te pont ilyen vagy Bella és, ha még egy picit határozottabb leszel, biztos vagyok benne, hogy jó pár szász évig együtt lesztek még. – mosolygott </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Csak pislogtam és próbáltam elraktározni Alice tanácsait, hogy Edward velem maradjon, és engem akarjon örökre.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Kézen foga húzott vissza a többiekhez, majd leültetett a székembe, hogy aztán finom rúgásokkal eltávolította mellőlem Emmett-et. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Edward érdeklődve vizslatta<span style=""> </span>az arcom én viszont több figyelemre méltattam egy rést az asztalon mint, hogy ránézzek. Igen tudom… nevetséges.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Alice egy jól irányzott rúgással betalálta a bokám, mire halkan felszisszentem, amit Emmett halk kuncogással jutalmazott. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Fészkelődtem picit a széken, majd óvatosan rá mosolyogtam Edwardra. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Először csak nézett rám, mint az a bizonyos borjú, majd lassan ő is elmosolyodott.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Azt hiszem így rendben lesz. – szakított ki az Edwradal való „szemezés”-ből Jasper hangja. - Most haza megyünk vadászunk. Nem tudom… - töprengett el egy pillanatra, majd Edward-ra nézett. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">A végén kezdett vicces lenni, hogy Jasper már vagy egy perce bámulja Edwrad-ot és csak az arcán lehetett látni, hogy egyre dühösebb, és értetlenebb.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Nem bírtam ki, hogy ne szakadjon ki belőlem egy halk kuncogás. Erre Edwrad, mintha valami kábulatból ébredt, volna pislogott párat, majd rólam villámgyorsan Jasper felé kapta fejét. Zavartan a hajába túrt, majd megköszörülte a torkát és csak bólintott egyet felé.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Remek! Akkor, majd holnap találkozunk sietni fogunk, és mind segítünk majd. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Nagyon hálásak vagyunk! – mondta Alex, majd fel állt, hogy ki tudja kísérni Őket.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Semmiség! Örömmel segítünk reméljük eredménye lesz a keresésünk. – veregette vigasztalóan vállon Charlisle.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Alex-szel a sarkukban sétáltak ki a szobából csak<span style=""> </span>Én, Edward és Tanya maradtunk ott. A csend pedig kezdett egyre kínosabb lenni.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Meg várnál kint Tanya? – kérdezte halk hangon.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Öhm… persze!</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Halk léptekkel kisietett a többiek<span style=""> </span>után mire én Edwardra néztem.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Sajnálom, hogy nem találkoztunk és nem bírtam eljönni hozzád. –mondta – El tudom képzelni mit gondolsz most rólam, de nem szeretném, hogy egy percre is komolyan azt hidd csak ki akartalak használni. - közbe akartam a vágni, hogy megnyugtassam, de olyan gyorsan beszélt időm sem lett volna rá. És legalább átgondolhattam mit akarok mondani. – De minden olyan gyorsan történt azt hittem Tanya-ék csak sima baráti látogatásra jönnek, és a végén kiderült, hogy nekik is szükségük van támaszra, segítségre egyszerűen nem tudtam elszabadulni, és nem tudom mit is hittem… - sütötte le a szemeit. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Mosolyogva guggoltam le a széke mellé, tenyerem az Ő kezére <span style=""> </span>simítva. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Semmi baj, Edward! –mondtam – Sejtettem, hogy neked nem megfelelő és igazándiból nekem sem volt túl sok időm Chloe miatt. Alex csak rám számíthat. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Hogy viseli? – suttogta, majd óvatosan meg érintette a hajam. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Szörnyen! – suttogtam – Ha nem tudnám, hogy lehetetlen teljes meggyőződéssel állítanám, hogy megőrült. Néha elbambul és olyan, mintha látná Őt.- rázott ki a hideg – Persze Ő próbál úgy tenni, mintha<span style=""> </span>ilyenkor nem lenne semmi, de én észre veszem és ijesztő!Olyan, mintha nem is lenne önmaga. –mély levegőt vettem, hogy meg bírjak nyugodni. Komolyan nem sírtam egész életemben ennyit, mint ez alatt az egy hét alatt. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Nyugalom! – suttogta lágy hangon, majd az ölébe húzott a földről és állát a fejemre támasztotta – Láttam a gondolatait és valóban látta a lányt de ezek csak amolyan víziók. - simogatta a hátam megnyugtatóan – Ez mondhatni egy természetes reakció ilyen helyzetben. Úgy gondolom megfogjuk találni Chloe-t főleg így tizennégyen – esélyük sincs az elrablóknak. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Remélem, hogy neked van igazad! – motyogtam mélyen beszívva a belőle áradó napfény illatot. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Pár percig csak ültünk egymást ölelve a széken, de a csendes idillt –megint- Edward telefonjának csörgése zavarta meg. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Mond! – morogta</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Örülnénk, ha nem rád<span style=""> </span>kéne várni már egy órája. – jött egy duzzogós hang a telefonból – Elhiszem, hogy ”jaj de jó” most minden, de vadászni szeretnénk menni és Alice azt mondta neked is jönnöd kell. Em már amúgy is megőrjít, mert idézem: „Most kit fogok szekálni a gondolataimmal Belláról?” na szóval nekem ezt hajtja már 10 perce. És éppen unaloműzés céljából egy vázát dobálgat… nem mellesleg Esme egyik kedvencét. Örülnék, ha befejeznéd amit éppen csinálsz és haza jönnél. Köszönöm!- azzal lecsapta a telefont.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Húha! – motyogtam fel állva az öléből- Roslaie mindig ilyen… öhm célra törő?</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Felkuncogott a minősítésen, majd egy arcomra adott puszi után felemelkedett a székből.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Hát igen végül is mondhatjuk így is. Viszont nagyon hűséges és tud kedves is lenni. Nem volt könnyű élete bár nem hiszem, hogy főleg ezért lenne ilyen… kissé beképzelt.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Egészen a bejárati ajtóig kísértem, ahol Alex-et is megláttam, amint a lépcsőn sétál felfelé.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Jó vadászatot! – mosolyogtam rá, mire ő lehajolt és óvatosan megcsókolt.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Lehunyt szemekkel húzódott hátra végül, majd egy „Szia” után kisétált az ajtón.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Egy mély levegő után felsétáltam<span style=""> </span>Alex-hez, mivel szerettem volna gyakorolni egy kicsit, de az ajtaja előtt megtorpantam egy pillanatra.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Nyugodtan gyere be hugi! – jött a halk hangja az ajtó mögül.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Az szobába lépve az ágyon fekvő Alex-hez sétáltam, majd egy percnyi habozás nélkül arrébb lökdöstem, hogy mellé tudjak kucorodni. Igaz, hogy mehettem volna<span style=""> </span>a másik<span style=""> </span>oldalára is, de tudtam hogy az Chloe helye.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Bocsi, hogy olyan bunkó voltam veled mióta… - lassan fújta ki a levegőt a tüdejéből</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Semmi baj Alex! Majd Chloe elintéz, amiért bunkó voltál. – próbáltam meg felvidítani. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Bármit meg adnék csak vissza kapjam Őt! – suttogta meg markolva a kezem – Vagy, ha legalább tudnám, hogy boldog és jól van de így… Egyszerűen nem tudom elengedni. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Ne félj megtaláljuk, és vannak akik segítsenek. - bíztattam </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Éhes vagyok. –motyogta pár perc csend után</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Mosolyogva könyököltem fel, hogy láthassam az arcát.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Mire?</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Mindegy, de nem akarok elmenni innen. Hátha mégis…</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Semmi baj! Megoldom! Majd hozok enni, jó? –pattantam el az ágyról – Sietek!</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">- Köszi Bella!</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Minden gyorsaságom bele adva futottam a vér hívogató illata után, míg egy kisebb szarvas csordába nem ütköztem.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Kinéztem a két legnagyobb hímet, majd miután mindkettőnek eltörtem a nyakát a lábuknál fogva vonszoltam vissza a házunkhoz.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Alex-et az ablakban állva pillantottam meg, de nem engem figyelt, ahogy először sejtettem.</p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Egy szőke, hosszú hajú, csupa piszok vámpír lány sétált felénk. </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal"> </p> <p style="color: rgb(255, 255, 255);" class="MsoNormal">Csak egy másodperc kellett, hogy felismerjem: Chloe hazajött.</p>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-27675853728060818472011-03-02T01:42:00.000-08:002011-03-02T01:47:28.774-08:006. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4-GA0bYUTrv_MjPRRzWNWph2DMvb-ojTJ3J_-cVCHjb22RVLNK6ULEbMjrGUvlTCnWNL9dawB2SXyKhIhacjXS_bZUCzG74GrSplPVEiHOx20lluYCL4PwcGaUKoiJuu_yCqCfhuut6yL/s1600/6..jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4-GA0bYUTrv_MjPRRzWNWph2DMvb-ojTJ3J_-cVCHjb22RVLNK6ULEbMjrGUvlTCnWNL9dawB2SXyKhIhacjXS_bZUCzG74GrSplPVEiHOx20lluYCL4PwcGaUKoiJuu_yCqCfhuut6yL/s320/6..jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5579416941344798802" border="0" /></a><br /> <br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />Ez nincs lebétázva. :$ Szóval bocsi az elírásokért a blog gyönyörűségéért, pedig ezer csók Bogyinak! ^^<br />Imádlak béb ;)<br />És Nikkinek meg üzenem, hogy ne sírjon utánam, mert ma végre felmászok msnre! :]<br />Ja és még annyi, hogy köszönöm a komit Taminak. :)))<br /><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">Annyira szerettem volna megkérdezni Edwardtól, hogy jól van-e? Oda akartam menni, hogy megnézzem esett-e valami baja. (bár tudtam hogy vámpír, de akkor is féltettem) Ehelyett csak álltam Alex mellett, mint egy bábú, és próbáltam visszafogni, hogy végre megnyugodjon. És ráadásul még ez sem akart sikerülni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Végül én és Carlisle elintéztük, hogy viszonylag nyugodtabban tudjuk meg beszélni a dolgokat. Hiszen képtelenség volt, hogy Emmett (vagy bármely más Cullen) elrabolnák Chloe-t.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Miközben Alex a történteket mesélte, folyamatosan éreztem magamon Edward pillantását, de túlságosan féltem rá nézni. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">És Alex még nem is tudja, hogy mi történt köztem, és Edward között. Istenem!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Én nem nyúltam a menyasszonyodhoz! Egésznap itthon voltam, de természetesen ezt nem tudom bizonyítani, mivel gondolom nem bíznál meg egy családtagomban sem. –dörmögte Emmett.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Akkor miért van tele az illatoddal a szobánk? – úgy tűnt Alex kezdi feladni a vádaskodást vagy csak éppen tenni akart valamit… akármit.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem tudom. De hiányzik pár holmim, szóval lehet valaki direkt lopta el néhány ruhám, hogy ezzel a gyanú ránk terelődjön. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem akarok goromba lenni, de… nem lehet hogy Chloe önszántából ment el? – nézett ránk, együtt érzősen Esme.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Még csak levegőt sem mertem venni. Ha ez igaz, akkor Alex összeomlik hiszen neki Chloe jelent mindent.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Még is miért tette volna? – szorította össze az álkapcsát bátyám.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem nekünk kell tudnunk erre a választ!- most szólalt meg először Rosalie - Bizonyára nem érezte jól magát veletek. A ti rokonotok, és mivel már bebizonyosodott a férjem ártatlansága ideje lenne mennetek. Vendégeket várunk ezen felül, a mi házunk nem egy stratégiai központ. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Rosalie!- szólt rá figyelmeztetően Carlisle.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ne, hagyd csak igaza van! – motyogtam</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem dehogy! Szívesen segítünk, és egyáltalán nem zavartok! – mosolygott még mindig.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Igazán köszönünk mindent, de nekünk is mennünk kell, és már így is feltartottunk titeket. - azzal karon ragadva Alexet oda intettem nekik, majd gyorsan hátat fordítva iszkoltam ki.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Tudom hogy nevetséges volt a viselkedésem, de annyival másképp kellett volna történnie ennek a napnak! Erre tessék először lefekszem Edward-al, aztán Chloe eltűnik, én pedig kirepítem Edwardot egy ablakon. Lehet mondanom kellett volna neki valamit, de hát azt mondta majd keres… </p> <p class="MsoNormal">Bár azóta nem is egy <span style=""> </span>dolog változott meg, de mégis én kedvelem őt és nem akarom, hogy csak egy egyszeri alkalom legyen ami köztünk történt. És amennyire sikerült pár óra alatt meg ismernem, Ő sem tűnt nagy csajozó gépnek. És azt mondta amúgy is, hogy szeretné elmélyíteni a kapcsolatunk. Most viszont a legjobb lenne ha <span style=""> </span>Chloe-ra koncentrálnék.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Alex-ék hálószobájában álltunk eléggé megdöbbentett, hogy a szoba egy része kész romhalmaz lett mivel köztudott volt Chloe-ról, hogy nem bírta elviselni ha nem volt minden tökéletes.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Most viszont az ágy feletti polc darabjaira törve hevert mindenfelé, és néhány rongy darab is volt a padlón.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ez itt Cullen-é. – mondta Alex de nem voltam biztos benne, hogy hozzám beszél-e, vagy csak leellenőrzi magát. – Nem érzek semmi nyomot, de… talán te esetleg jobban értesz az ilyesmikhez vagy nem tudom. Együtt talán megtaláljuk. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem lesz semmi baj Alex! Megtaláljuk Őt, és minden olyan lesz mint rég. Ne félj!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Pár percig csak kerestük a nem létező nyomokat, amik aztán át csaptak órákba.</p> <p class="MsoNormal">Körül futottuk a házat, aztán egyre nagyobb körben kezdtünk el keresgélni, de semmit nem találtunk.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Már egy hete kerestük mikor kezdett bennem felmerülni a kétely, hogy valaha látjuk még Chloe-t, de persze eszem ágában sem volt közölni ezt Alex-el.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">És már egy hete nem láttam Edwardot sem…</p> <p class="MsoNormal">Kezdtem kételkedni szava hihetőségében Alexet pedig nem volt<span style=""> </span>szívem itt hagyni, hogy esetleg én látogassam meg. A bátyám kezdett teljesen összeomlani, amit én egyre nagyobb aggodalommal figyeltem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Most is az ágyán feküdt szorosan lehunyt szemekkel, Chloe egyik pólóját szorítva magához és annyira elveszettnek, gyámoltalannak<span style=""> </span>tűnt, hogy már a sírás kerülgetett.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nem hittem volna hogyha egyszer Chloe elmegy ilyen lesz az életünk. Sivár és élettelen.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Gyere Alex. – suttogtam remegő hangon.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem akarok. –suttogta, és még erősebben markolta a szövetet. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Kérlek szépen Alex.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ne csináld ezt kérlek! – már alig bírtam beszélni a visszafojtott sírástól. - Nekem is hiányzik, de nem halhatunk meg. Ennünk kell már egy hete nem ettél semmit. Könyörgök csak értem! Nem hagyhatsz el te is. – És a számomra is megdöbbentő az volt, hogy igazat beszéltem, mert hiába nem ápoltunk szoros kapcsolatot, mégis úgy éreztem nélküle már nem is vagyunk egy család.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Téged nem hagyott el senki. Nem vagyok éhes, és ha csak nem Chloe-t<span style=""> </span>hozod magaddal nem akarlak látni. -<span style=""> </span>rám nézett de olyan tekintettel, mintha nem is látna semmit. Mintha ott sem lennék.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Lehunytam a szemem és lefutva a kanapéra vetettem magam és magamhoz szorítva az egyik díszpárnát fojtottam vissza a keserves zokogásom. Gyűlöltem mindjüket. Edwardot, mert<span style=""> </span>cserben hagyott és kihasznált, Chloe-t, mert eltűnt és Alexet, mert megtagadott engem és, a segítségemet is.</p> <p class="MsoNormal">Nem tudom meddig feküdtem ott, de az ajtó nyitódására eszméltem fel.</p> <p class="MsoNormal">Valaki hirtelen megérintette a vállam, majd miután megláttam ki is volt az a tüdőmben akadt a levegő. Ő csak elmosolyodott majd, mindketten meghallottuk az emeltről hallatszódó dühös pusztítást, mire csak összerezzent lehunyta a szemeit, majd kecsesen felpattanva felsétált az emeletre.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Halkan kopogtatott Alex<span style=""> </span>ajtaján, majd mikor a bent lévő egy másodperc alatt eldöntötte, hogy nem az Ő szeretett Chloeja az, neki vágott valamit az ajtónak. Hangját illetően egy asztali lámpára tippeltem volna.</p> <p class="MsoNormal">Halkan a lépcsőfordulóhoz osontam, hogy megnézhessem kell-e segítség.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Tudom hogy csalódott vagy, és szó szerint átérzem amit te! – suttogta Jasper. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nem láttam sok értelmét a próbálkozásának, de azért kedves volt tőle. És hátha segít Alexnek átvészelnie Chloe elvesztését. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Szeretném ha lejönnél, mert lenne egy ajánlatunk nektek. És hidd el ez téged is érdekelne, szóval most segítek abban, hogy összeszedd magad és aztán…</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Teljesen jól vagyok! – förmedt rá, majd kitrappolt a szobából, és lezuttyant mellém a kanapéra.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- És a többiek? Vagy ez a húgom ötlete volt, mert<span style=""> </span>akkor, inkább vissza mennék a<span style=""> </span>szobánkba.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- A családom többi tagja, és páran a vendégeink közül is segítenek. Mivel úgy tűnik huzamosabb ideig fogunk együtt élni, így nem árt ha segítjük egymást. Ezt majd az apám bővebben kifogja fejteni én csak előre jöttem hátha tudok segíteni. –a tekintete rám vándorolt- a húgodnak például úgy tűnik, nem árt pár nyugalmasabb perc.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Igazán hálásak vagyunk nektek, amiért ennyi mindent tesztek értünk, és persze ha ne adj isten nektek is szükségetek lesz, majd segítségre ránk számíthattok.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mint már mondtam mind átérezzük a fájdalmat, és aggódást amit rokonotok eltűnése miatt éreztek. Örömmel segítünk. – mosolygott ránk, majd végszóra meg is érkeztek a többiek.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A tekintetemmel rögtön az Ő arcát kerestem, és mikor a sor végén megláttam egyszerre töltött el földön túli nyugalom, és egy fajta ijedtség komor és még vámpírokéhoz mérten is, fehérebb <span style=""> </span>arcát látva.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nem tudtam mi történt, és már megint<span style=""> </span>bennem volt a szinte leküzdhetetlen vágy, hogy végre oda mennyek és meg vigasztaljam, vagy csak meg kérdezzem mi a baja. Már éppen fel akartam állni a kanapéról, mikor egy szőke hajú nő ment oda hozzá és fogta meg a kezét.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Döbbenten kerekedtek el a szemeim, de mielőtt még észre vehették volna, hogy őket bámulom gyorsan a padlóra fordítottam a tekintetem. Ezt nem hiszem el!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Remélem Jasper elmondta, milyen szándékkal jöttünk hozzátok! – kezdte Carlisle mire egy mély levegő után felnéztem rá és bólintottam. – Ők itt a már említett vendégeink: Irina, Kate, Tanya és Eleazar. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mind szívesen segítünk az eltűnt rokonotok megtalálásában. – vette át a szót Tanya. – Edward-ék említették mi történt, és hidd el tudjuk, milyen mikor elveszítünk egy hozzánk közel állót. – nézett Alex-re együtt érzően.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Köszönjük, hogy segítetek! – mondtam és álarcom mögé bújva, melegen mosolyogtam rá a szőke vámpírra.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Igazán nincs mit. Úgy gondoltuk, hogy nincs szükség az egész családra,<span style=""> </span>így Rosalie, Esme és Carmen (aki Eleazar társa) otthon maradtak. Ha szükség lesz<span style=""> </span>rájuk, azonnal segíteni fognak természetesen. – kedvesnek tűnt, és biztos voltam benne ha nem lenne olyan <i style="">illetlenül </i>közel Edwrad-hoz még kedvelném is, vagy legalább nem akarnám<span style=""> </span>az arcát közelebbi ismertségbe hozni a betonnal. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mivel Jasper<span style=""> </span>a legjobb stratéga a családunkban, úgy gondoltam innentől átveszi ő az irányítást ha nem bánjátok. – Alex-re néztem, mert úgy gondoltam az Ő dolga lenne megszervezni az egészet, vagy legalábbis nem csak ülnie kéne egy rongyot szorongatva. Biztos voltam benne, ha az én életem szerelme tűnt volna el nyomtalanul, nem hagynám másra a szervezgetést, hanem váll szélességgel kivenném az akcióból a részem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">De Ő csak ült továbbra is, mintha nem is köztünk lenne.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Alex!- még mindig csak ült. Egy mély nyugtató levegő vétel után kinyitottam a szemeim és beleegyezően bólintottam. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Öhm talán megfelelőbb lenne egy ilyen tanácskozás féléhez, ha leülnénk az ebédlőbe. – motyogtam és bátortalan pillantásokkal méregettem Alex-et, hogy segítsen már kimászni ebből valahogy, mire Ő egy pillanatra rám nézett megrázta a fejét, majd fel állva mellőlem az ebédlőnk felé intett vendégeinknek, majd meg fogva a kezem húzott maga után.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Az asztalfőn foglalt helyet, de előtte még maga mellett udvariasan kihúzta nekem a széket, és Ő csak aztán ült le miután a szobában lévő összes nő helyet foglalt. Igazi úriember volt világéletében.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Kezdhetnénk azzal, hogy össze szedjük azokat a helyeket, ahol eddig kerestétek Őt. Aztán elmondhatnátok vannak-e barátai, vagy valami olyan hely ami kötődik hozzá, vagy éppen régóta vágyódott elmenni oda.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Már egészen Seatelig kerestük. Mindent átfésültünk a környéken. Nem tudunk senkiről, akit ismert volna, és barátai sincsenek. Mindig szeretett volna egy szigetet, de van egy barátom akinek vannak kapcsolatai szerte a világon, és mostanában senki nem vásárolt ilyeneket. És kétlem, hogy nélkülem elment volna bármiféle üzenet nélkül. Semmilyen változást nem vettem észre rajta. Ellenségei sincsenek, az erejéről pedig szinte senki sem tud.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">És ez így ment hosszú órákig. Jasper próbálta megdönteni Alex Chloe-ba vetett hitét Alex<span style=""> </span>pedig újra, és újra, elmondta ugyanazt: Chloe sosem hagyná el a családját!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Én minél kevesebbszer próbáltam Edwrad-ra és Tanya- ra nézni, mert az rendszerint azzal járt, hogy vissza kellett magamat fognom és meg kellett győznöm magam, arról miszerint Tanya csak jót akar és az igazán nem az Ő hibája, hogy neki is tetszik Edwrad. Csakhogy, míg én vissza fogtam magam Tanya koránt sem volt ilyen. Mindig úgy helyezkedett, hogy mélyen dekoltált felsőjébe, jó rá látása legyen a<span style=""> </span>mellette ülő Edwrad-nak <span style=""> </span>bár az Ő tekintete soha nem tévedt felé. Sokáig elemeztem arcának vonásait. Ha valamiben elakadt folyton a haját túrta, és nekem ezektől az ösztönös apró reakcióktól, majd elborult az agyam. Hisz nem olyan régen az a kéz, ami most az asztalt simogatta engem cirógatott, és Én túrtam bele dús bronzvörös hajába. Viszont Tanja <span style=""> </span>csak nem adta fel, és apró érintései tettek, még feszültebbé úgy tűnt Edward ezeket észre sem veszi én viszont mindet láttam és ez szörnyű volt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mikor keze hirtelen Edwrad combjára tévedt idegességemben rácsaptam az asztalra.</p> <p class="MsoNormal">Hirtelen minden szem rám szegeződött, mire én torok köszörülve kértem elnézést és siettem ki a házból.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Ezt már nem bírom elhinni. Most jönne csak igazán jól Chloe pár tanácsa, hogyan győzhetnék egy olyan lánnyal szemben, aki sokkal merészebb és minden bizonnyal jobban is ismeri a kiválasztottamat mint én.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Gondoltam, majd<span style=""> </span>a fűben meg jön az annyira várt isteni sugallat ezért fogtam magam, és törökülésben leültem a teraszunk előtti pázsitra. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A<span style=""> </span>fű illata (xD) betöltötte a<span style=""> </span>tüdőm, és mély lélegzeteket véve nyugtattam magam, miközben a fűszálakat tépkedtem magam körül. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Egy hitelen ötlettől vezérelve kezdtem dúdolni a kis dalocskát, ami folyton az Edwrad-al való első találkozásunk emlékét jutatta eszembe. Szerettem volna nem nagyon bele élni magam abba, hogy Edward majd mindjárt kijön az ajtón ott hagyva ezzel a gyűlést és a kedves kis látogatójukat. De a hangsúly a volna szócskán<span style=""> </span>van. Mert, hogy nem jött ki. Legszívesebben aludtam volna egy nagyot, mert halovány emberi emlékeim közül ez maradt meg talán a legtisztábban. Annyiszor vágytam rá. A megváltást hozó álmokra, mikor az ember csak pihen nem gondolkozik semmin. De az embereknek ritkán válnak be a vágyai főleg, ha az illető egy vámpírnak.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Időközben az eső is rázendített, így egy azt képzelhettem, hogy nem csak magamban sírok hanem úgy igazán könnyezve is. A kis esőcseppek végig szaladtak az arcomon és ennél, csodásabb képzelgésem aligha lehetett volna, én mégsem elégedtem meg ennyivel. Magam mellé képzeltem Edwardot, amint a mellkasára húz és mosolyogva dúdolgat. Csak nekem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <span style=";font-family:";font-size:12pt;" >Viszont ekkor halk léptekre lettem figyelmes, amik kiszakítottak gyönyörű álmomból.</span>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-53168129534030908792011-03-01T12:37:00.000-08:002011-03-01T13:02:13.887-08:00ÉN IS IMÁDLAK BABYYYYYYYYY :D TE TÖKÉLETESSÉG LESZEL A BT-M???? xDDDDDDDDÉs ajánlom, hogy kontárkodj, mert ezért tartalak :P (L)Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-75911833323842166262011-02-28T08:32:00.000-08:002011-03-01T00:25:15.069-08:00I LOVE YOU HONEY!!!! IMÁDLAK BOGYESZFŐNÖK XDNa jó nem kontárkodok többet XDFannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-28578594448772130532011-02-18T09:07:00.000-08:002011-02-18T09:09:34.401-08:005. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg45tzB2Mq7sk8wZCTDvbfHziL62oNRyZ4u4qOBVJiJnHpFeKUyWEn8LINPOcxxsLRyMcYOYzBA_3Ot2B07GMPDojatPmU8FnwPTF-yE0t8Vn6wayKQOFYHtQkCAaO33nIrOhQRVp0oAXpH/s1600/5.f.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 281px; height: 211px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg45tzB2Mq7sk8wZCTDvbfHziL62oNRyZ4u4qOBVJiJnHpFeKUyWEn8LINPOcxxsLRyMcYOYzBA_3Ot2B07GMPDojatPmU8FnwPTF-yE0t8Vn6wayKQOFYHtQkCAaO33nIrOhQRVp0oAXpH/s320/5.f.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5575077849867397874" border="0" /></a><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults ext="edit" spidmax="1026"> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout ext="edit"> <o:idmap ext="edit" data="1"> </o:shapelayout></xml><![endif]--> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"> Hát ezt most nem Nikki javította... azért köszönöm Evynek mert Ő is nagyon ügyesen csinálta. :)</p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal">Biztos voltam benne, hogy tudja, figyeltem. Álkapcsa megfeszült, de keze még mindig nyugodtan cirógatta hátamat. Alig tudtam elhinni az alig pár perce történteket. Sokszor képzeltem el az első alkalmat. Nem vártam, hogy puccos lesz vagy túl romantikus, de néha ezek szerint még tudok meglepetéseket okozni saját magamnak is. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Azt hiszem, beszélnünk kellene!- motyogta, és óvatosan felültett. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Tudtam, hogy lesz valami! Ha már így kezd valamit, annak nem lehet jó vége. <i style="">Istenem, mit fog szólni Alex és Chloe?</i> </p> <p class="MsoNormal">Türelmesen vártam, hátha csak megint túlreagálom az egészet! <i style="">Igen, biztosan!</i></p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">De ahelyett hogy elkezdett volna beszélni, végig nézett fedetlen testemen, majd egy mély sóhajt követően felállt, és gyorsan összeszedte valahonnan az ingjét és a boxerét.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Magára kapta az alsóját, majd miután visszaült mellém, rám adta az inget is, közben perzselő tekintettel követte végig az apró gombok útját. Ahogy keze végig simított mellkasomon újra gyorsulni kezdett a lélegzetem, de próbáltam tartani a magam elé kitűzött célt mégpedig, hogy megismerem az Ő álláspontját, mielőtt bármi is történik köztünk és megismerjük egymást rendesen. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Halkan felsóhajtott, ahogy lepke szárny finoman végig simított melleimen. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Olyan ellenállhatatlan vagy!- suttogta, s lecsukott szemmel mély levegőt vett.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Kezével ingerelte mellemet, mire belőlem egyre hangosabb sóhajok törtek fel. Óvatosan simította ajkait jobb vállamra, és lélegzett egyre mélyebbeket. Éreztem nyelvét végig siklani már régen kiszáradt ütő eremen, mire halk sóhaj tört ki belőlem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Elégedetlenül nyitottam ki szemeim, mikor abba hagyta élvezetes játékát, de annál nagyobb volt az örömöm, mikor végig simítva vállamon simította le rólam az inget.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Finoman elfektetett a földön, és már régóta csókjára szomjazó ajkaimra tapadt. Olyan finoman bánt velem, mintha még ember lennék. Gyengéden simítottam végig arcán, mire belemosolygott csókunkba, és elhúzódva - apró köröket írva le ujjaival - simított egyre lentebb testemen. Szétolvadt masszaként kóstolgattam felváltva felső, majd alsó ajkát. Edward ajkainál és csókjánál még a vér sem volt édesebb.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Annyira belemerültem ajkai kényeztetésébe, hogy kissé megugrottam, mikor kezével óvatosan becsúszott lábaim közé.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Reszketeg sóhaj<span style=""> </span>tört fel belőlem, és erősen Edward vállaiba kapaszkodtam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Kérlek!- nyögtem ki elbódulva fejemet mellkasának döntve.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mire kérsz Bella? Bármit kérhetsz tőlem - suttogta fülembe, és fejét nyakamba fúrta. – Nézz rám! – mondta rekedt hangon, majd éreztem ahogy két ujjával belém hatol, és közben tekintetét le sem vette rólam. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Lassan mozgatni kezdte a kezét, és én szégyentelenül sikongattam a rám törő eufórikus érzelmektől. Edward perzselő tekintettel nyomta homlokát az enyémnek, én pedig végig simítva karján össze fűztem ujjainkat félve attól, hogy menten meghalok, hirtelen minden elsötétült lehunyt szemeim előtt csak Edwardot láttam, ahogy elégedett félmosollyal nézi az arcomat.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Percekig tartott, mire kábultságom alább hagyott, <span style=""> </span>és kinyitva szemeim Edward mosolygó arcával találtam szemben magam. Óvón húzta arcomat közelebb magához, és csókolt meg gyengéden, ami ahogy nyelve körülfonta az enyémet megint csak kezdett eléggé szenvedélyesre sikerülni. Én is kényeztetni akartam Őt, de mielőtt még komolyabban megvalósíthattam volna terveimet egy zongora játék törte meg a kellemes csendet.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Kelletlenül húzódott el tőlem, hogy aztán egy másodperc múlva már egy apró kis telefonnal fülén<span style=""> </span>térjen vissza.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Szia Alice!</p> <p class="MsoNormal">- Tudom, és ezer bocsi, hogy megzavarlak titeket, de muszáj haza jönnöd!- hallottam meg Edward húgának hangját a vonal másik végén. Elhúzott szájjal álltam fel, hogy megkeressem a ruhámat és a cipőket.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mi történt?- kérdezte egy halk sóhajt követően Edward.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Majd ha haza jössz megtudod! És amúgy is már Bellát is keresi a családja, szóval nem csak egy indokom van.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Jó megyek,<span style=""> </span>csak egy perc!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hátat fordítva neki, karba font ezekkel vártam, hogy végre végezzenek.<span style=""> </span>Két erős kar fonódott hátulról körém, mire egy pillanatra lehunytam a szemem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Szeretnélek még látni!- suttogta majd szembe fordított magával. – Nem akarom hogy azt hidd, csak kihasználtalak. Amint rendeződnek a dolgok, megkereslek, és megbeszéljük, ki mit szeretne... hogy hogyan tovább. Rendben lesz így? – Végig simított két ujjával az arccsontomon.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Rendben lesz! – mosolyogtam, majd elkapva kezét tenyerébe csókoltam, amit Ő csak mosolyogva figyelt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Remélem, minél hamarabb látlak Kedvesem!- azzal mosolyogva kezdett el hátrálni a –már- sötétedő erdő felé.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Sután integettem neki, míg csak el nem tűnt a<span style=""> </span>tekintetem elől. Mély sóhajjal hunytam le a szemeim, hogy aztán eszeveszett gyorsasággal fussak haza. Pár méterrel a házunk előtt megálltam, hogy a további utat sétálva tegyem meg egészen a bejárati ajtóig, ami tárva nyitva volt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A házban nem az fogadott, amire futás közben felkészültem, mint például Alex kiabálására vagy, hogy nem lesznek itthon, mert engem keresnek, esetleg mind engem várnak majd. Mert csak Alex volt ott. Egyedül csak Ő. Háttal nekem, szemben az ablakkal állt, és kifelé bámult az erdő sötétjébe. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Haza jöttem!- közörültem meg a torkom kissé hangosabban hátha Chloe fent van az emeleten, csak éppen még levegőt sem vesz hogy megijesszen, vagy valami ilyesmi. De még Alex sem mozdult meg szörnyű, hátborzongató volt a csönd.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">-Alex! – az idegesség kezdett csomót képezni a torkomban, és nem értettem miért nem fordul már meg, hogy megmondja mi a baj. – Hol van Chloe?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">De nem válaszolt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mi történt?- kérdeztem egyre kétségbe esettebben, és mellé lépve megérintettem a vállát.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hirtelen fordult felém, majd mielőtt alaposan megnézhettem volna magamnak arcát szorosan körém fonta karjait, hogy aztán kitörjön belőle a zokogás.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Döbbenetemben csak pislogni tudtam, hiszen Alex soha nem borult még<span style=""> </span>ki. Még csak szomorú sem volt soha, főleg mióta itt volt neki Chloe.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Hé, Alex nyugodj meg, és mond el nekem szépen, hogy hol a menyasszonyod – kértem újra, és közben nyugtatólag simogattam a karját.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre már elhúzódott, és így megfigyelhettem arcát. Olyan volt, mint egy halotti maszk. Semmi csillogás nem volt a tekintetében csak a fájdalom és a düh. Én pedig egyiket sem értettem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Eltűnt, – suttogta – biztos, hogy elrabolták! Magától nem ment volna el, és az egyik polc le van szakadva a hálónkban. Éreztem az Ő illatukat, ezért kérlek szépen, segíts nekem Bella! – olyan könyörgő szemekkel nézett rám, hogy tudtam bármit megteszek neki, hiszen ő rá is mindig számíthattam. <i style="">Nem hagyhatom cserben!</i></p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ha tudod, hol keressük őket, azonnal induljunk, csak átöltözöm, <span style=""> </span>mert így nem tudok rendesen harcolni csak egy másodperc lesz ígérem! – mosolyogtam rá halványan, majd miután egy aprót bólintott, fel szaladtam a szobámba, magamra kaptam az első ruha darabokat amik a kezembe akadtak, és már lent is voltam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Gyere! – azzal kivágódott a bejárati ajtón, én pedig habozás nélkül követtem. Eszeveszett sebességgel követtem, majd még jobban gyorsítva mellé futottam, és megszorítva a kezét futottam vele. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem lesz semmi baj, Alex! </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre csak még gyorsabban futott, majd ahogy egy kis réthez értünk, a döbbenettől a földbe gyökerezett a lábam. Nem volt erőm meg állítani Alexet, aki rólam tudomást sem véve rohant be az idegen házba, hogy aztán egy hangos morgás közben neki lökjön valakit a falnak.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Miután sikerült fel is fognom a dolgokat azonnal követtem Alexet, de már nem kellett meg mentenem a nagydarab Emmett nyakának épségét, mert már ketten szedték le róla a még mindig tajtékzó bátyámat.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Tudtam, hogy mire tanított Alex, ha a családról van szó, sosem gondolkodunk csak megvédjük őket!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Vettem egy mély levegőt, mire Edward és Jasper kirepülve az ablakon engedték el Alexet.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nehezen vettem a levegőt, és nem tudtam most mégis mit csináljak? </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Alex, kérlek szépen, előbb mondjuk, el miért jöttünk! – könyörögtem neki, és kezeim közé véve arcát próbáltam megnyugtatni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Tudom, hogy Ők voltak! Éreztem<span style=""> </span>a nagydarab illatát a szobánkban. – sziszegte –Ti mocskok! Azonnal adjátok vissza Chloe-t! – morogta fogát villogtatva a Cullen család felé.</p>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-83543271361019541442011-02-04T00:24:00.000-08:002011-02-04T00:29:58.494-08:00...Hy all! ^^<br /><br />Na szóóóval a szavazás eredménye sok, hát... <span style="font-style: italic;">izgalmas</span> rész lett. ;P<br />A lényeg, hogy akkor mindenki erre számítson. :D<br />Örülnék néhány pici véleménynek, mert 1 hete tettem fel és... így nem tudom eldönteni ér-e egyáltalán valamit. :/<br />Ha nem tetszett azt is meg lehet mondani, majd akkor próbálok változtatni. :)<br /><br /><br />P.S.:Most jutott eszembe, hogy lehet hogy mindenki a szülinapom várta? :DDD Mert akkor sorry és (gondolom) ma csak úgy záporoznak majd a vélemények. ^^<br /><br />láw and peace 8)Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-65921474852660428292011-01-27T11:41:00.000-08:002011-01-27T12:29:00.203-08:004. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRK1I9S2fqwIwNWW6CeVkCbL8y1Xg9iD9CoLnZiEoferjbM5MpYaplabJv8T2OHnJICKAnEnAiUUD-nv15Q-CtTLySN13s_mMVxlRW9wtAY1Z9gOg_uZjmnDonnKubqsAVIrUqRVDlf4rN/s1600/1.be.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 133px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRK1I9S2fqwIwNWW6CeVkCbL8y1Xg9iD9CoLnZiEoferjbM5MpYaplabJv8T2OHnJICKAnEnAiUUD-nv15Q-CtTLySN13s_mMVxlRW9wtAY1Z9gOg_uZjmnDonnKubqsAVIrUqRVDlf4rN/s320/1.be.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5566965032138412018" border="0" /></a><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">Hát itt a 4. fejezet.Nincs hozzáfűznivalóm... bocs a késért. :/</p><p class="MsoNormal">Szerintem nem lett olyan jó főleg a vége, de majd ti eldöntitek!Ja és amint látjátok kikerültek a szereplők. :)</p><p class="MsoNormal">P.S.:Köszi a segítséget Biusnak, és a chates bagázsnak! (L) A bétázásért pedig Nikkinek (LL)</p><p class="MsoNormal"> ----------</p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Miután másodjára is meg tárgyaltuk az én ”felelőtlen” viselkedésem, Alex kitalálta, hogy gyakorolnom kell az erőm szabályozását.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mivel már csak egy-két hét volt hátra az idei tanévből, megbeszéltük, hogy már csak jövőre iratkozunk be a helyi gimnáziumba.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Ma hét ágra sütött a nap, ezért reggel a gardróbban állva próbáltam kitalálni, hogy ma milyen kedvem is van. Végül egy egyszerű felsőt és farmer rövidnadrágot vettem fel.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mára csak pihenést terveztem, ezért ki is ültem a szobám ablakába olvasni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Egyszer csak egy riadt sikítás zavart meg, és rögtön rá is jöttem, hogy ez csak Chloe lehet.</p> <p class="MsoNormal">Azonnal a hang felé rohantam, de mikor oda értem, nem az várt, amire számítottam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mert hogy nem várt semmi!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A rét üres volt, de meg érződött<span style=""> </span>Chloe és Alex illata.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hirtelen a földön találtam magam, rajtam a<span style=""> </span>dühösen vicsorgó Chloeval.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Egy pillanatig csak néztem, és nem tudtam eldönteni, hogy most mégis mit csináljak?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Persze a kis drága nem várta meg, míg magamban szépen kitalálom, hogy hogyan ártalmatlanítsam lehetőleg úgy, hogy ne essen nagyobb baja, hanem meg fogta a torkom, és hangos morgás kiséretében neki vágott egy fának</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Na ez azért fájt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Morogva pattantam fel és ugrottam a torkának. Tudtam, hogy nem bízhatunk benne!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Koncentrálni kezdett, mire én tudva, hogy ezt úgysem úszom meg, továbbra is erősen tartva a nyakát hagytam, hogy belém vezesse a villámját.</p> <p class="MsoNormal">Még a próbálkozás is nevetséges volt. Az utolsó pillanatban löktem magam köré a pajzsom, de (szerencsére a gyakorlásoknak) nem lökte vissza az áramot, csak végig vezette egyenesen Chloeba.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre felszisszent, és egy nagy vízgömb félével ellökött magától.</p> <p class="MsoNormal">Köhögve köptem ki a torkomba kerülő nedvességet.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A közeledő léptekre felkaptam a fejem, és meg is láttam, ahogy Alex jön felénk nagyon ártatlan képpel.</p> <p class="MsoNormal">Chloe mellettem termett, majd leguggolva hozzám, a karját nyújtotta, hogy felsegítsen.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ügyes voltál! De nem kell csak azért vissza fognod magad, mert egy családtaggal vagy egy szeretteddel harcolsz.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ezt most nem mondjátok komolyan?! - néztem felváltva Chloa-ra, majd Alex-re.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Bocs Bella, de muszáj volt ezt is kipróbálnunk. - ért mellém, majd óvatosan megsimogatta a vizes hajam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem volt elég? Egész héten gyakoroltunk, csak egy napot kértem, amíg békén hagytok!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Bella…!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem! Elég volt! Átöltözöm,<span style=""> </span>aztán elmegyek, kiszellőztetem a fejem. Majd jövök! - néztem rájuk megsemmisítően. – Ja, és nem kell a keresésemre indulni! Nem vagyok öt éves, hogy folyton vigyáznotok kelljen rám.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Felsétáltam a házba, és örömmel néztem a padlón magam után hagyott sáros lábnyomokra.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A szobám előtt levettem a szandálom, és miután lezuhanyoztam, gondolkozva léptem a gardróbomhoz.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nem érdekelt, hogy nincs különösebb alkalom, de én mégis ki akartam tenni magamért. Valami azt súgta, nagy nap lesz a mai, és talán a nagy sétám közben összefutok Edward-dal is.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Végig néztem a ruhatáramon, és egy mély levegő után vigyorogva szökdécseltem az egyik akasztófához. Egy valóban gyönyörű selyem fekete ruhát húztam elő, de féltve a fák épségét, mivel elég veszélyes, ha én magas sarkúban kezdek futni, inkább egy egyszerű balerina cipőt választottam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mosolyogva rohantam le a lépcsőn, de az udvaron megtorpantam, és kíváncsian néztem Alex-ékre.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Naaa..? - kérdeztem továbbra is mosolyogva, és megpördültem a tengelyem körül.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Alex csak elkerekedett szemekkel végig mért, majd vigyorogva rám kacsintott.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Végre látom, hogy kezd megjönni az eszed hugi! - kacsintott rám, mire csak a szemeim forgattam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem jó! - jelentette ki Chloe, majd felrohant, hogy pár másodperc múlva egy fekete magas sarkú cipővel térjen vissza.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Elfogok esni! - nyögtem fel bepánikolva.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Akkor<span style=""> </span>vedd le a ruhát! Nem veheted fel egy babacipővel. - úgy nézett rám, mintha legalább szentségtörést tettem volna. - Amúgy is jól állnak neked az ilyen cipők. - rántotta meg a vállát.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mikor felvettem, megforgatott, és elégedetten mosolyogva figyelt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Tökéletes! Mehetsz. - lökött meg szelíden, mire én csak halványan rá mosolyogtam</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Köszi.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Azzal dúdolva indultam el sétálni, miközben a jövőn gondolkoztam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Vajon kibékülünk valaha Chloe-val?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Azt hinné az ember, hogy utálom, és<span style=""> </span>hogy legszívesebben kiűzném a családból, de mivel Alex bele halna, ha el menne, így nekem sincs más választásom, mint tűrni az Ő fura stílusát.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Néha elég könnyű volt őt (ha nem is szeretni de) kedvelni. Például nagyon tehetséges volt az építészetben, és ha jó volt a kedve nem hagyta, hogy úgy menjek valahová, mint egy – az ő szavaival élve - igénytelen, slampos vámpír.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Talán most már el kellene kezdenem nyitni felé valamikor…</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Imádtam az erdő illatát, olyan tiszta volt, és megannyi kis élet bújt el a lombok között.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hirtelen meghallottam, ahogy óvatos léptekkel követnek.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A szél felém sodorta követőm illatát, mire az arcomon lévő mosoly még nagyobb lett.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A hirtelen támadt jókedvemben - hozzám képest nagyon szokatlan módon - szökdécselve haladtam tovább, miközben mögöttem felvéve az általam diktált tempót Edward sétált.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Ekkor észrevettem egy napfényes tisztást néhány méterrel előttünk.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Egy pillanatra megakadtam a dalocskában, amit még mindig dúdoltam, és lehervadt a mosolyom, mikor nem is bírtam folytatni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Ezt <i style="">is </i>elfelejtettem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hirtelen megtorpantam, ahogy meghallottam mögöttem a halk dúdolást.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Vigyorogva hátra lestem a vállam felett, mire Ő csak rám kacsintott.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Visszafordultam, és figyelmesen hallgatva a dallamot tovább sétáltam a réthez.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mikor kikerültem a fák takarásából, vége beláthattam az egész rétet.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Tökéletes kerek formájú volt tele szebbnél-szebb virágokkal, amik megtöltötték a tüdőmet, bár csodás illatuk nem szállhatott szembe Edward édes napfény illatával.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mosolyogva feküdtem le a kis rét közepén, és hallottam, ahogy Edward is egy pillanatra habozva megáll, majd egy halk nesz után mellém telepszik.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Óvatosan megérintette a hajam, mire azonnal ki pattantak a szemeim, és rögtön elvesztek az ő gyönyörű arany tekintetében.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Elvesztem a tekintetében, miközben ő egy fehér rózsát tűzött a hajamba, végig simítva kezével az arcomon. Ahol a keze hozzám ért, forrónak éreztem a bőröm és a forróság hamar koncentrálódott lentebbi területeken is.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Honnan ismerted a dalt? - kérdeztem furán rekedt hangal. Próbáltam nem tudomást venni arról, hogy legszívesebben felülnék, és nem kéne sok hozzá hogy…</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Esmetől hallottam! - mosolygott rám, majd ő is elfeküdt a fűben. - És te?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Az anyukámtól. - hirtelen elszomorodtam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Sajnálom!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mindegy… életben van, jól van, és csak ez a fontos.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Magam elé emeltem a kezem, és szórakozottan figyeltem, ahogy a kezem csillog a napfénytől.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Zavarn ha…? – kérdezte, és óvatosan a kezébe vette az enyémet.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Egy reszketeg kis sóhajra futotta, és szelíden megráztam a fejem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mosolyogva figyelte a kezem, én pedig gyönyörködtem benne, ahogy arca csillogott a Naptól.</p> <p class="MsoNormal">Tökéletes volt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A szemei körül finom ráncok keletkeztek, ahogy szélesen rám mosolygott, én pedig úgy éreztem meghalok, ha nem érhetek hozzá legalább egy kis felületen.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Félénken emelkedtem fel, és hajtottam az arcom tökéletes mellkasára.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Halkan felsóhajtott, én pedig mosolyogva fontam ujjaimat az övéibe, óvatosan cirógatta a hüvelykujjával kézfejem ezzel apró ki süléseket okozva.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Ez nem természetes! - Futott át az agyamon a gondolat.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nekem nem szabadna ezt éreznem… nem szabadna akarnom, hogy megcsókoljon, és hogy addig öleljen magához, amíg csak nem lépek át egy másik eddig ismeretlen határt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hiszen csak két napja ”ismertem”.</p> <p class="MsoNormal">De ha… most meg ismerném, akkor talán nem lenne majd később akkora bűntudatom vagy nem kéne attól félnem mit gondol rólam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Vagy inkább csak vissza kéne fognom magam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Lehunytam a szemem, és csak élveztem a közelségét.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Amúgy sem mászhatok rá! Ő a férfi, neki kell lépnie! Ha pedig nem történik ma semmi, akkor kénytelen leszek lenyugtatni magam valahogy.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mesélsz magadról Kedves? - suttogta.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Borzongás futott végig rajtam ettől a becézéstől.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Két éve változtattak át. A bátyám, Alex csinálta, és azóta vele élek. A szüleim még most is élnek Floridában. Alex-el<span style=""> </span>az ottani gimnáziumban ismerkedtem meg, és azóta is vigyáz rám.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Összejöttem egy gyönyörű fiúval. Elbűvölt a kedvességével, és én <i style="">rajongtam</i> érte.</p> <p class="MsoNormal">Később kiderült, hogy természetesen nem ön szántamból volt ez a fajta <i style="">csodálat</i>.</p> <p class="MsoNormal">Alex próbált figyelmeztetni, hogy Ő nem egy átlagos tizennyolc éves srác, de én nem hallgattam rá.</p> <p class="MsoNormal">Semmi különöst nem vettem észre Tomon. Olyan volt, mint mi, átlagos emberek, csak éppen sokkal szebb.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Már fél éve jártunk, mikor azt mondta, bemutat a családjának. Semmit nem tudtam róluk, csak hogy az anyukája meghalt, és az apjával és két nővérével él egy házban, kint a város szélén.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A házuk átlagos volt, nem mondta volna meg róla senki, hogy itt bizony, gazdag vagy furcsa emberek laknak.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Emlékszem, hogy mikor megláttam az apját, meghűlt bennem a vér. Olyan volt, mint Mi.</p> <p class="MsoNormal">Csak hogy Ő emberekre vadászott. Persze nem mutattam kifelé a rémületem, és a tőlem telhető legudvariasabban fogadtam a vendéglátást. A testvérei olyanok voltak, mint Ő. Tökéletesek mégis teljesen különböztek.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Tom azt mondta,<span style=""> </span>el kell mennie pár percre, mert hogy még nem vacsoráztak, de érezzem magam otthon.</p> <p class="MsoNormal">Az apukája olyan furcsán éhes tekintettel nézett rám, aztán elvonultak, és később csak Ő tért vissza.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Megpróbált megölni. Eltörte a gerincem. - összébb kellett szorítanom a szemem, hogy nyugodt tudjak maradni. - Aztán Alex szerencsére eljött hozzájuk, hogy elbeszélgessen Tommal, hogy hagyjon békén.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- A gyerekeit életben hagyta, csak Tommal végzett még. Megharapott, hogy életben maradjak. - suttogtam csöndesen. - Örökké hálás leszek neki.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Sajnálom! – suttogta.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mindegy, már régen volt, és azóta rendbe jöttem. - halványan mosolyogva néztem fel rá, de csak a megfeszülő állát láttam. - Elmeséled a tiédet is? Hogy hogyan lettél vámpír?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Én 1901-ben születtem, és 1918-ban változtattak át. Spanyol náthában haldokoltam, és Charlisle orvosként dolgozott, mint most. Látta, hogy haldoklom, így megtette. A szülei természetesen halottak. De Esme és Charlisle olyanok nekem, mint az édesanyám és édesapám.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Felemeltem a fejem, és egy csókot leheltem az állára.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Sajnálom a szüleidet. - simogattam a<span style=""> </span>karját.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem igazán emlékszem rájuk. - sóhajtotta.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Milyen volt a szemed színe? – kérdeztem, csak hogy oldjam a beállt csendet, mert ha nem beszélek, félő volt, hogy rámászok.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Zöld. És a tiéd?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Barna. Alex a csokoládéhoz hasonlította mindig. – kuncogtam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- És mi az erőd?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Pajzs. Mentális és fizikai erőtől is véd. Alex szerint titkolnom kell, mert veszélyes is lehet, mivel sokan akarnának engem. - fintorogtam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Akkor ezért nem hallak! - motyogta halkan, mire fel könyököltem a mellkasán.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ezt most nem értem! - ráncoltam össze<span style=""> </span>a homlokom.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Gondolatolvasás. - mutatott a halántékára mosolyogva. – De téged nem hallak. - fintorgott.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Megkönnyebbülten fújtam ki a tüdőmben lévő levegőt. Még csak az kéne, hogy tudja miket gondolok róla.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Tehát te egy éve vagy vámpír? – kérdezte, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Öhm igen. Miért?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Csak kíváncsi lennék… - töprengett - hogy melyikünk győzne, ha harcara kerülne a sor. Természetesen csak játékból! - mentegetőzött.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Természetesen Én! - vigyorogtam rá megvillantva ezzel fogaimat.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Felkuncogott, és gyengéd pillantásokkal nézett végig rajtam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Hát persze, Kedvesem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Felvontam az egyik szemöldököm.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Szerinted te nyernél? – kérdeztem, és lassan felemelkedtem róla.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Hm… nem tudom, ha esetleg te sem használnád a képességed… azt hiszem döntetlen lenne.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Ezen elgondolkoztam. Jó lenne ’játszani’ valakivel, és szörnyen kíváncsi is voltam, vajon melyikünknek lenne igaza.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Edward félre értette a hallgatásom.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- De természetesen nem fogom ezt kipróbálni. – szabadkozott, és óvatosan Ő is felült.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Halványan mosolyogva simítottam végig az arcán. Aztán miután gondosan visszahúztam a pajzsom, felpattantam mellőle, és nevetve futottam egy nagy fához.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Az a baj, hogy én szörnyen kíváncsi vagyok, bár ezer százalék hogy én nyerek.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Vigyorogva futott utánam, én pedig csak mosolyogva vártam. Egy pillanatra megállt, és rám kacsintott, mire én ezt kihasználva minden erőm bele adva másztam fel a fára.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Halkan, viccelődve rám morgott, mire én csak kinyújtottam rá a nyelvem, és fáról fára ugráltam előle.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hallottam, ahogy Ő futva követ, és már majdnem utolért.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Csak arra koncentráltam, hogy minél nagyobbakat ugorjak, és nevetve hasítottam át a levegőt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mikor éppen át akartam ugrani a következő fára, hirtelen valami elkapta a bokám, és lerántott.</p> <p class="MsoNormal">Halkan felsikkantottam, mikor Edward elkapott, így megmentve attól, hogy közelebbről is megismerkedjek az anyafölddel.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Meg vagy! – suttogta, majd ajkait a nyakamra szorította.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ó..! – motyogtam, és az érzékeim felkorbácsolódtak, ahogy ajkai finoman végig siklottak a nyakamon, fel egészen a szám sarkáig.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Egyre gyorsabban szedtem a levegőt, de nem az történt, amit vártam. Nem csókolt meg, csak puszit nyomott a szám sarkába, és megcsókolta a lecsukott szemhájamat.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Reszketegen fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nevetve húzódott el, és komótosan elsétált vissza a rétre.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem is volt harc! – motyogtam. - Csak te üldöztél, én pedig hagytam, hogy elkapj… legyen valami sikerélményed. – kuncogtam, és sóhajtva fúrtam arcom mellkasába.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hangosan nevetett, én pedig csak úsztam a nevetésének hangjában.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Ekkor, mintha valami hirtelen az eszébe jutott volna, lehajolt hozzám, és ajkait óvatosan a fejem búbjára szorította.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mikor a réthez értünk óvatosan leültetett a puha virágok közé.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Elém ült, és kisimította egy az arcomba lógó tincsemet.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mosolyogva néztem rá, és nem bírtam megállni, hogy én is az megérintsem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Halkan felsóhajtott, és szemeibe nézve láttam, hogy elhatározza magát.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Elakadt a lélegzetem, és mosolyogva az ajkamba haraptam, mikor tudatosult, hogy mire is készül.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Arcával lassan közeledni kezdett felém, szemeit mélyen az enyéimbe fúrva.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Megengeded? - kérdezte suttogva, mire én hevesen bólogattam.</p> <p class="MsoNormal">Csak lehunytam a szemem, és vártam. Beletelt pár pillanatba, mire puha, meleg ajkait megéreztem a számon.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Óvatosan mozogtak az ajkai, én pedig megrészegülten kapaszkodtam bele a nyakába.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Ahogy még jobban rá nyomta ajkait az enyémekre, megremegtem, és nem bírtam fékezni magam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Karjaimat szorosan a nyaka köré kulcsoltam, és éreztem, ahogy kezei szorosan derekamra simulnak.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Ajkai elnyíltak, és nyelve hegyével óvatosan simított végig ajkaimon, bebocsátást kérve.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nem ellenkeztem, azonnal válaszoltam csókjára, hogy végre meg ízlelhessem a csodás aromáját.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Ujjaim hajába túrtak, és még sürgetőbben csókoltam. Olyan volt, mintha egy fajta köd borult volna az agyamra, és nem éreztem semmit, csak Őt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Óvatosan közelebb húzott magához, így lovagló ülésben kapaszkodtam a vállába.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Egyik kezem lefelé csúszott Edward<span style=""> </span>hátán, kitapintva minden egyes izmot, majd megállt a pólója aljánál, és elkezdtem<span style=""> </span>felfelé húzni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nem hagyta, hogy sokáig gyönyörködjem tökéletes mellkasában, mert megragadva<span style=""> </span>a derekam, visszarántott magához, hogy az előzővel ellentétes heves csókban forrtak össze ajkaink.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Óvatosan lefektetett a földre, és körkörös mozdulatokkal tűrte egyre fentebb a ruhámat.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mikor áthúzta a fejem felett, jó messzire hajította, és egy percig csak nézett olvadt arany szemeivel, amiben mérhetetlen nagy vágy lobogott. Bár gondolom én sem nézhettem ki jobban.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Edward levegő után kapkodott, amikor tökéletes ajkait a meztelen hasamhoz nyomta, majd felfelé haladva óvatosan végig húzta rajta nyelvét, felfelé haladva, egészen fekete csipke melltartómig.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Egyik kezével a hátamhoz nyúlt, majd egyetlen mozdulattal kikapcsolta azt, és lefejtette a csipke anyagot a mellemről. Egy pillanatra még a szemembe nézett megerősítésre várva, mire én halkan felnyögtem.</p> <p class="MsoNormal">Nem érdekelt, hogy alig ismertem, vagy hogy azonnal elmegy, mint megkap csak az számíttott, hogy magamban érezzem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Sajnos úgy tűnik ebben is hasonlítunk Alex-el… <i style="">családi</i> vonás.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Kezeivel végig simított melleim közt, végig cirógatva hasam, majd még lejjebb combjaim.</p> <p class="MsoNormal">Itt már hivatalosan is elfelejtettem levegőt venni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Önkéntelenül is picit szétnyitottam lábaimat, mikor a belső combomat simogatta végig. Mély sóhajjal fogadtam fehérneműmet cirógató ujjait.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Ajkait megnyalva tért vissza melleimhez, és aprót harapott egyik mellbimbóm alá míg a másikat gyengéden simogatta.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Halk morgás tört ki összeszorított fogaim közül, és próbáltam nem felnyögni a rám zúduló érzelmektől.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Most felcserélte ajkai és kezei mozgását, én pedig már remegtem attól a vágytól amitől ha beteljesedik biztosan meghalok.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Kérlek! – sóhajtottam, és csípőmet türelmetlenül az övéhez nyomtam mire lecsukott szemekkel felnyögött.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Szenvedélyesen ajkaimra tapadt, és nyelve az enyém köré fonódott.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hallottam, ahogy a bugyim halk reccsenéssel adja meg magát, mire felkuncogtam, csakhogy aztán bennem akadjon a levegő, mivel Edward betüremkedett combjaim közé, és lehelet finoman cirógatta szeméremdombomat, majd ajkacskáim közé türemkedve egyik ujjának hegyével alig érintve kezdte el simogatni eddig érintetlen szervemet.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Én ezt viszont nem bírtam, ezért határozottan megemeltem csípőmet, amibe Edward hosszú ujjai bele is merültek.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Felnyögtem, ahogy ritmikusan kezdte el mozgatni ujjait.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Önkéntelenül emeltem meg a csípőmet még jobban, és mikor megtapasztaltam, hogy <i style="">így </i>milyen érzés óvatosan újra és újra megmozdítottam hosszú ujjain magam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">…<i style="">Istenem... ne várasson már, nem bírom... kérlek…! - </i>gondoltam magamban, és szorosan összezárt ajkaim közül halk nyüszítés szerű hang tört fel.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"><i style=""> </i></p> <p class="MsoNormal">Mosolyogva lenézett rám azokkal a gyönyörű –most éppen fekete- szemeivel.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Döbbenten néztem végig rajta. Nem emlékeztem rá, hogy levettem volna róla a nadrágját… bár így legalább minél hamarabb magamban érezhetem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Keze finoman simított végig combjaimon, s én jólesően tártam őket széjjel, hogy végre megtörténjen az, amire már régóta vártam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Óvatosan helyezett el maga alatt, majd egy gyöngéd csók után mélyen a szemembe nézve hatolt belém.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Au..!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Kétségbe esetten tapasztottam ajkaim az övére, elfojtva ezzel fájdalmas nyögésemet.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Könyökére támaszkodva húzódott el és megfeszülő testel várta, hogy elmúljon a<span style=""> </span>fájdalmas, szúró érzés.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Óvatosan mozdítottam meg csípőmet, és önkéntelenül is felnyögtem a rám törő érzésektől.</p> <p class="MsoNormal">Hiszen ez jó!</p> <p class="MsoNormal">Nagyon, nagyon jó!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mosolyogva néztem rá, és hátam mögé nyúlva kapaszkodtam tökéletes fenekébe, ezzel tövig húzva magamba.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Halkan felmorgott, és felvéve az általam diktált tempót, mozogni kezdett. Szinte már nem láttam az eufórikus élvezettől, mely rám tört minden egyes találkozásunktól.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nem bírtam ki, hogy ne harapjak csodásan sima bőrébe, és mikor egyre csak a nevemet ismételgette, vállába haraptam, ezzel csak még jobb eredményt elérve.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nem volt elég visszafogott tempója, ezért hátára fordítottam, és őrült tempóban kezdtünk száguldani a kielégülés megadó gyönyörűsége felé. Kezeit a fenekemre téve próbált meg még gyorsabb mozgásra ösztönözni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Egy hatalmas sikoly szakadt fel belőlem, melyhez csatlakozott Edward hangos morgása.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Edward gyengéden cirógatta a hajamat, miközben arra vártunk, hogy lenyugodjon a lélegzetünk.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A mellkasán fekve vártam, hogy lenyugodjak, hogy aztán félve nézzek rá az alattam fekvő férfire.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Akivel talán most kötöttem össze az életem.</p><p class="MsoNormal">Bella ruhája:<br /></p>http://www.bluefly.com/Miu-Miu-black-silk-tiered-bow-detail-dress/sale-cat20114/309498901/detail.fly?cm_mmc=CJ-_-1909792-_-2178999-_-Miu+Miu+black+silk+tiered+bow+detail+dress&referer=cjunction_2178999_10436858_268937310<br /><br />Bella cipője:<br /><br />http://www.xn--magassark-e9a.com/product_info.php?info=p20_Magas-Sark---Cip---9-cm-Pleaser-ROMANCE-372.html<br /><p class="MsoNormal"> </p>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-15344405441787561232011-01-24T05:23:00.001-08:002011-01-24T11:53:44.314-08:00Friss időpont<span style="color: rgb(51, 102, 255);">Hát ma mégsem lesz... mindenki dolgozik, vizsgázik stb...<br />érek mindenkit, hogy legyetek még egy pici türelemmel megpróbálom a hétvégére!<br />Csók<br />láw and peace ^^<br /></span><span style="color: rgb(51, 102, 255);"></span>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-86003650243023929292010-12-03T00:13:00.000-08:002010-12-03T00:19:23.812-08:003. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtRCuMrAWz9wqipmmtx0XRYUz9p0aUZRCmGo_tazGb10_NpjiGZSyBUaCF42S2Bm43IXqTxIEpHmmdZtMAT8nG-ZkzxlPcZAni3cWAwdTHNpykLXiuYS6kpT3XeMTDFtuzlgNwSV_CZEMC/s1600/3.%2521%2521%2521%2521.jpeg"> <img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 215px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtRCuMrAWz9wqipmmtx0XRYUz9p0aUZRCmGo_tazGb10_NpjiGZSyBUaCF42S2Bm43IXqTxIEpHmmdZtMAT8nG-ZkzxlPcZAni3cWAwdTHNpykLXiuYS6kpT3XeMTDFtuzlgNwSV_CZEMC/s320/3.%2521%2521%2521%2521.jpeg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5546366445206142738" border="0" /></a><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"> </p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><span style="color: rgb(51, 51, 255);">Boldog Mikulást mindenkinek!A bétázásért köszönt Nikkinek! (L) A blog szépítésért meg egy nagy puszi Thalianak.</span><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal">Ahogy ott guggoltam, és mind kíváncsi, értetlen pillantásokkal méregettek, próbáltam valami menekülő tervet ötleni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A pajzsomat használjam? És ha valamiféle fejvadászok? És ha pont ezzel buktatnám le magam előttük?</p> <p class="MsoNormal">Istenem csak ebből szabaduljak meg valahogy, esküszöm, mindig hallgatni fogok Alexre!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Tekintetem vonzotta Edward, és hiába próbáltam arra koncentrálni, hogy mindenkit szemmel tartsak, folyton vissza-vissza pillantottam rá.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Az újonnan érkezettek között három nő volt; egyikük kicsi volt, arca koboldszerű, és látszott rajta, hogy nagyon kecses mozgása van. Egyikőjük kissé talán öregebb lehetett a másik két lánynál, de persze ő is tökéletesen gyönyörű volt. Haja hullámos volt, arca óvatos.</p> <p class="MsoNormal">A harmadik lány maga volt a tökély! Még vámpírok közt is ritka volt az ilyen szépség (legalábbis én nem találkoztam sok ilyen lánnyal). Azonnal láttam, hogy Ő Emmett párja lehet. mivel miután alaposan végig mért, azonnal Rá kapta tekintetét.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Pedig a párja továbbra is csak vigyorgott, és karba font karjain jól kidagadtak az izmok.</p> <p class="MsoNormal">A férfiak mindketten szőkék voltak, egyikük fiatalabb izmos - bár nem annyira, mint Emmett - , eléggé szigorú pillantásokkal méregetett.</p> <p class="MsoNormal">Úgy tűnt, hogy a másik férfi a társaság vezetője, mivel ő állt legelöl, míg a többiek mellette sorakoztak.</p> <p class="MsoNormal"><span style=""> </span></p> <p class="MsoNormal">Magamban szenvedve felnyögtem.</p> <p class="MsoNormal">Talán velük még a pajzsom sem bír el.</p> <p class="MsoNormal">Hiszen eddig csak Alex-el és Chloe-val próbáltam ki. Mondjuk, ha beleszámítjuk, hogy Chloe a képességét is bevetette, <span style=""> </span>hogy áttörje a pajzsom, és még így sem sikerült neki, van remény, hogy nekik hetüknek is fel adom majd a leckét.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Bár, ha mind a heten képességekkel rendelkeznek… hát akkor végem van.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Üdvözöllek! A nevem Carlisle Cullen, ők pedig itt a családom! - mutatott végig társain. – Esme - itt a kedves arcú nőre mutatott - a lányom, Alice - a koboldszerű, mosolygó lány - a fiam, <span style=""> </span>Jasper - az oroszlánszerű, szigorú srác – Rosalie, a lányom - a szőke szépség felé intett - <span style=""> </span>Emmett és Edward.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Várakozóan néztek rám, és mivel engem illendőségre neveltek, felegyenesedtem, és miközben magam köré fontam pajzsomat, előre léptem, és óvatosan kezet ráztam Charlsile-val.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Bella - suttogtam. A vezetéknevemet nem akartam megmondani nekik… sosem lehet a vámpír elég óvatos.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Örülünk, hogy megismerhetünk, Bella. - mosolygott rám.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nem válaszoltam továbbra is tartottam némelyüktől. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Gyorsan elengedtem Carlsile kezét, és hátam mögé kulcsolva őket, lépkedtem egyik lábamról a másikra.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Öhm azt hiszem, hogy én akkor most megyek is! - motyogtam a lábamnak- Még egyszer örültem<span style=""> </span>a találkozásnak. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Várj! - jött egy hírtelen magas hang, és<span style=""> </span>a következő pillanatban éreztem, ahogy valami keményen neki ütközik a pajzsomnak.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Ahogy nagy robajjal a pajzsomról visszapattanva kisodort magával vagy 5 széles fát, azonnal tudtam, hogy ebből még baj lesz.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Alice! - kiáltotta Jasper, és oda rohant hozzá.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A lány csak feküdt, és próbált kikecmeregni a két rá dőlt fa alól.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Rosalie rám vicsorgott, és hírtelen már senki sem tűnt olyan barátságosnak, mint az előtt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Én nem ezt akartam! - suttogtam egyenesen Edwardnak.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Alice halkan felszisszent, mire Rosalie szemei elsötétültek a haragtól, és Jasper is felmordult.</p> <p class="MsoNormal">Remek…</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Pont olyankor nincs itt Alex sem, mikor szükségem lenne rá.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Ekkor mintha csak erre vártak volna, a szél felém sodorta Alex és Chloe illatát (akinek most kivételesen nagyon is örültem!).</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Hirtelen Cullenék arca is megváltozott. Alice és Edward egymásra néztek, aztán várakozóan arra felé fordultak, amerről Alex-éket sejthették.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Pár pillanat múlva meg is érkeztek.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Alex futott legelöl mögötte Chloe. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Azonnal mellém futottak - jobban mondva elém -, és Alex karba font kézzel, szikla szilárdan állt „támadóimmal” szemben.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Jó napot. - szűkültek össze a szemei. Ilyenkor sehol sem volt a mindig viccelődő komolytalan énje.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Finoman beljebb taszított, Chloe pedig tettre készen szorította ökölbe kezeit.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Van valami probléma? - kérdezte végig mérve a családot. Rám villantotta szemeit, mire én csak beharaptam a számat. Tudtam, hogy ha így néz rám, akkor nagyon dühös, és jobb, ha meg sem szólalok.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Semmi. - jött a selymes hang, mire Edwardra kaptam a tekintetem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Cöh… semmi, csak a nőstényetek rá támadott a húgunkra. - sziszegte összeszorított ajkakkal Rosalie.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Bizonyára volt rá oka! - morogta Chloe rezzenéstelen arccal.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre a szőke lány csak felhorkant.</p> <p class="MsoNormal">- Igaza van Rosie! - mondta mosolyogva Alice. - Te is megvédted volna magad, ha valaki ismeretlen így közeledett volna. Én vagok a hibás, nem voltam elég megfontolt. - rám villantott egy hatvannégy fogas vigyort.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Szeretnétek valamit? - kérdezte Alex, de a szemeit le nem vette volna Edwardról, aki viszont engem bámult.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nem értettem miért nem mondjuk Emmett-et tartotta potenciális veszélyforrásnak. Ő sokkal félelmetesebb, és nyílván valóan erősebb is volt Edwardnál.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Lenne néhány kérdésem! - mosolygott megnyugtatóan Carlisle.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Chloe hangja keményen csattant az amúgy hangtalan erdőben.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem vagyunk kötelesek válaszolni a kérdéseitekre. – sziszegte. - Sakkban tartottátok az egyik társunkat, és veszélyeztettétek az épségét. Az a szerencséje, hogy fel tudja találni magát ilyen helyzetekben, különben minden bizonnyal már elraboltátok volna… vagy megölitek. </p> <p class="MsoNormal">Örülnötök kéne, hogy nem végzünk veletek itt és most. - villogtatta meg a szemeit.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mindig tudta mit mondjon, hogy lehetőleg megússzuk harc nélkül az ilyen, és ehhez hasonló helyzeteket.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre Edward csak elmosolyodott, aztán vigyorogva Emmettre nézett.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Menjünk! - morogta Alexnek Chloe, mire Alex karon ragadott, és átvonszolt Edward és Carlisle között.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Még egyszer bocsánat! - motyogtam Alicenek, aki csak mosolyogva legyintett.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Remélem látjuk még egymást! - kacsintott rám.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Alex csak még szorosabban ragadta meg a karomat, és amint biztonságos távolságba kerültünk tőlük, elengedett, és rögtön futásnak eredt haza.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Vettem egy mély levegőt, és csak aztán követtem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Pár másodperc alatt már én is a házban voltam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Alexékre a nappaliban találtam rá. Alex megnyugtatóan simogatta menyasszonya kezét, mire tudtam, hogy megint egy Chloe-féle kiborulásban lesz részünk.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem gondolod, hogy túl sokszor kerülünk bajba miattad? – suttogta, miközben hosszú hajából kihúzta a gumit. - Nem gondolod, hogy igazán visszafoghatnád magad? - villantak rám a szemei. - Hogy lehetnél óvatosabb?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Chloe! - motyogta neki figyelmeztetően Alex.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem az én hibám volt! - álltam a dühödt pillantást. - És nem kértem, hogy bármelyikőtök is kockáztassa a biztonságát értem!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- A testvérünk vagy, Bella. Ez csak természetes! – jelentette ki sietve Alex. - Chloe nem úgy gondolta. - mosolyodott el, ami rögtön rá is fagyott az arcára, mikor rájött mit mondott.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ne akard megmondani, hogy mit gondolok és mit nem! – sziszegte, és felpattant mellőle.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Kérlek! - nézett rá nyomatékosan bátyám.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ne kérj semmire. – fújtatott - Elmegyek vadászni, és remélhetőleg nekem sikerül anélkül megúsznom, hogy életveszélybe kerüljek. - Azzal egyszerűen ki ugrott az ablakon.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Remek! - nyögött fel fáradtan Alex.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem értelek titeket! Másokkal normálisak vagytok. Jó talán Chloeban van egy kis egésséges ellenszenv, de ha megismernétek egymást…</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mikor legutóbb ismerkedni akartunk, majdnem megöltük egymást. Én örülök, hogy boldog vagy Alex, de … nem fogom jobban szeretni Őt. Próbálom, de nem hiszem, hogy sikerülne.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Jó… - fintorgott, majd elkapva a karom kiviharzott velem, és leültetett egy nagy fa egyik ágára, majd ő is mellém ült. - Most sem fogod megtalálni? - kérdezte pár perc békés csend után.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem hinném. - hirtelen mégis beugrott Edward Cullen. Olyan gyönyörű volt, és a mosolyától jóleső borzongás járt át.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem vagy te kissé… válogatós? - lökött meg óvatosan.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem! - nyújtottam rá a nyelvem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Felhúzott szemöldökkel vigyorgott rám.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Remélem tudod kicsiny húgocskám, hogy ez most egy igencsak gyerekes tett volt tőled!-kuncogott, majd válaszomra nem várva pattant le a fáról, és lépdelt óvatosan az erdő felé.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Nem tudtam mi történt, ezért kíváncsian fürkésztem lassú lépteit.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Chloe? - kérdezte óvatosan, mire egy halk suttogás volt a válasz.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ide tudnál jönni? - kérdezte szipogva.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre Alex azonnal gyorsabban kezdett közelíteni hozzá.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Innentől úgy gondoltam, jobb, ha magukra hagyom őket, hiszen én még speciel ki sem pakoltam, és ez a beszélgetés elég intim lesz, ahogy őket ismertem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A szobám közepén pár karton doboz, és három bőrönd árválkodott.</p> <p class="MsoNormal">A dobozon egy cetli várt Alex kéz írásával:</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"><i style="">Nem mertem bele nézni egyikbe sem, de azért nagyon lovagiasan felhoztam neked őket .Egy igazi kincs vagyok!</i></p> <p class="MsoNormal"><i style=""> </i></p> <p class="MsoNormal">- Jaj Alex! - vigyorogtam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Elhúztam a gardróbom előtti nagy, fehérre csiszolt tolós ajtót. Halkan felsóhajtva ültem le a szobám közepén elhelyezett kanapéra.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Félig fekve, lelógatott kézzel simogattam a puha perzsaszőnyeget.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Reméltem, hogy Chloe elintézte a középiskolát, mert nem volt kedvem még azzal is foglalkozni. Autó zúgást hallottam a közelből, és pár percbe telt, míg rájöttem, hogy ezek minden bizonnyal az autóink lehetnek.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Halkan dudorászva sétáltam le a lépcsőn, és közben végig néztem a lépcső mellé függesztett családi képeket. Mind kellemes emlékekkel töltöttek el, és mosolyom még akkor sem lohadt, mikor egy olyan képhez értem, aminek készítéséhez Alexnek alkalmaznia kellett a szokatlan oldalát is.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">6 hónappal ezelőtt</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mosolyogjatok! - Alex Chloe mögött állt, és a kezei szorosan a lány hasán nyugodtak aztán gondolt egyet, és hírtelen megragadva ajkait az övéire tapasztotta. Így, ebben a pózban sikerült őket lekapnom.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Zavartan fordítottam el a tekintetem, és odasétáltam a hatalmas karácsonyfánkhoz, összehúztam magam, és a karjaimmal átkaroltam a térdeimet.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Rád tört a karácsonyi hangulat, mi? - vigyorgott le rám Alex.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Elfintorodtam, és szemeimmel Chloe-t követtem, aki még felakasztott a fára pár általunk készített díszt.</p> <p class="MsoNormal">Alexé már ott díszelgett, így egy általa kreált ”vámpír angyalka” nézett velem épp farkas szemet.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Kész! - nézett végig a szobán elégedetten Chloe, majd egy puszit nyomva Alex arcára, az ölelésébe bújt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Tudjátok, hogy mi hiányzik még? - csillantak fel Alex szemei.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mi? - ráncolta össze a homlokát Chloe. - Kevés a dísz? Nem tetszik? - fordult hátra, hogy a szemébe tudjon nézni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem az egész díszítés tökéletes. - nyomott egy puszit a homlokára. - Csak még egy kép hiányzik. - nézett rám, majd fordult vissza kedveséhez.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Magamban felnyögtem. Ezt még Ő sem gondolhatja komolyan.</p> <p class="MsoNormal">Pedig nagyon úgy tűnt, ahogy nagyra meresztett, állítólag”ellenállhatatlan” szemekkel nézett felváltva ránk.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ezt felejtsd el! – morogtam, és azzal elfeküdtem a padlón.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Kérlek Bella! Karácsony van! Lehet, hogy most fogtok kibékülni, és a végén úgy kell majd levakarnom titeket egymásról. - nézett rám felvillanyozva.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem hinném. - fonta keresztbe a karjait a másik érintett is.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Elegem van! - mordult fel Alex. - Folyton ez van! Nem lehetne, hogy egy napra befejezzétek!?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Azzal durcásan ott hagyta Chloet, és engem felhúzva a földről leültetett a kanapéra, aztán Chloe-hoz sétált, és nem törődve halk szisszenésével, oda rángatta mellém.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- ÉN szeretném, ha igazi család lennénk! Mert ha most megnézem magunkat, annyit látok, hogy én próbálom összetartani családunkat, ti pedig csak puffogtok és veszekedtek, vagy szurkálódtok! - nézett ránk villámló szemekkel.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Mindnyájunknak volt családunk! Nem hiszem, hogy nem hiányzik nektek néhány nyugis nap! Nekem van két kincsem. - nézett ránk gyengéden. - De én ehhez kevés vagyok! Szóval szeretném, ha nem is örökre, de legalább egy kép erejéig legyetek testvérek. Az én kedvemért. – Suttogta könyörgően.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Döbbenten pislogtam párat. Alex-et nem sokszor lehetett ilyennek látni. Nyeltem egy nagyot, majd sóhajtva behunytam egy pillanatra a szemem.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Hozd a fényképezőt. – motyogtam, és próbáltam elképzelni, hogy Chloe kedves és nem féltékenykedik folyton. Én nem utáltam őt csak… egyedül maradtam miatta. Egy kicsit.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Oké! - rázta meg magát Chloe.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Szeretlek titeket. - vigyorgott lelkesen, és egy pillanat múlva, mint egy kis iskolás szorongatta a fényképezőt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Gyerünk, lányok. Mosoly, és ölelés. - úgy vigyorgott, mintha legalább előre hozták volna a születésnapját.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Essünk túl rajta alapon gyorsan közelebb csúsztam Chloe-hoz, aki erre átölelt, és úgy csinált, mintha egy puszit adna az arcomra. Magamra varázsoltam a világ legboldogabb műmosolyát, és már kattant is a kis gomb.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Alex nagyon elégedett lehetett az eredménnyel, mivel csak úgy ragyogtak a szemei.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Esküszöm, ezen a képen vagytok a legszebbek! – suttogta, majd mosolyogva közénk telepedett.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A kép valóban jól sikerült, és tényleg olyanok voltunk, mintha a világ egyik legjobb testvérei lennénk.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Jelen:</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A csengő dallamos hangja rángatott ki az emlékeim közül.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Üvözlöm! Meghoztuk az autókat. Kérem, itt írja alá. - nyújtott elém három lapot egy ötven év körüli férfi. Amint minddel végeztem, további szép napot kívánt, majd távozott is. Szerettem az ilyen embereket.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Viszlát!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Megvártam, míg lepakolják az autóinkat, majd mikor elhajtottam, tüzetesen átnéztem, hogy nem érte-e őket valami kár. Az autók imádatával Alex ”fertőzött meg”, ahogy Chloe-t is.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Átnézted? Rendben vannak? - kérdezte csak úgy mellékesen az emeleti ablakon kilógatva a lábát Alex, miközben ütemesen simogatta Chloe ölébe fektetett fejét.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Csak bólintottam, majd bepattantattam az enyémbe, hogy beállhassak vele a garázsba.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Utána beviszed az enyémet is? - kérdezte normál hangerővel.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Persze!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Kösz Bells, kincset érsz!</p>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-2303318352914695712010-09-30T12:33:00.000-07:002010-09-30T12:57:53.262-07:002. fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv6YdUZoJ6_eFSC8ER_eXvStI_5z5nFpP8NtpJZN3JOGXrGf5FMm5x_0LWGteXK-QuT2sD3YoMzMECPHjaRzXyeAS7NhO1pq3JfeKoh7dJTbckoo4uyW5-mrmlHOMIPdES-0k0dR3oQkNt/s1600/bbedroom.jpg"><br /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWDlZMiOlFQaUmuw_8aFo9e-MbZVbzC5U54fDszHfe1NXqhKa7OF2LNr5OY_1FvFbTHctDpoBSMUbJ_pnzDSx7Ngt3hourQe_poMXkDw2YjUurl4OnCAXq0h7C95Kwwz5uIRX9_PxJzC9c/s1600/bella+2.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 268px; height: 188px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWDlZMiOlFQaUmuw_8aFo9e-MbZVbzC5U54fDszHfe1NXqhKa7OF2LNr5OY_1FvFbTHctDpoBSMUbJ_pnzDSx7Ngt3hourQe_poMXkDw2YjUurl4OnCAXq0h7C95Kwwz5uIRX9_PxJzC9c/s320/bella+2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5522794383294024898" border="0" /></a><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if !mso]><object classid="clsid:38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D" id="ieooui"></object> <style> st1\:*{behavior:url(#ieooui) } </style> <![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"> <br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal">Hát bocsánat amiért nem sikerült hamarabb hoznom nagyon szégyellem magam. :$ Azért remélem tetszeni og nektek. :) Csók és jó olvasást<br /></p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal">2. fejezet</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Alex, megtennéd, hogy nem szenvedsz ilyen látványosan? - kérdeztem kedvesen mosolyogva.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Már 3 órája utaztunk a gépen és az én drága jó bátyám fél óra után már hisztizett, hogy nem bír 2,5 órát egyhelyben ülni. Hát ilyen az, ha az ember hiperaktív.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Bella, megtennéd, hogy nem szólsz hozzám? – morogta, és közben Chloe hátát szuggerálta, mivel a kis drága meg sértődött, mert Alex mellém és nem mellé ült le.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">De hát a nap huszonnégy órájából húszat vannak együtt.</p> <p class="MsoNormal">És lehet, hogy néha idióta tud lenni Alex, de azért ő az egyetlen rokonom, barátom, ismerősöm, akivel tudok beszélgetni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Szomjas vagyok - sóhajtottam fáradtan. Nem volt olyan nagy a kísértés, de azért kényelmesebb lett volna úgy utazni, hogy közben ne kaparjon annyira a torkom.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Majd elmenjek veled vadászni? – kérdezte, de közben félősen nézett a párjára.</p> <p class="MsoNormal">- Nem, köszi, szeretnék kikapcsolódni! – pillantottam én is kedves majdnem sógornőm felé.</p> <p class="MsoNormal">Az igazság az volt, hogy már azóta nem voltunk csak mi ketten vadászni mióta megjelent Chloe. Még ma is átkoztam azt a napot mikor rátaláltunk.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Majd bepótoljuk! - suttogta olyan halkan a fülembe, amit még én is nehezen halottam meg.</p> <p class="MsoNormal">Rámosolyogtam ő pedig rám kacsintott.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Néha olyan jól esett volna, ha többet törődik velem. Mivel nem voltak barátaim, és senki más, akivel beszélgetni tudtam volna, így rá számíthattam egyedül, de most itt volt Chloe, így a sorrend is felborult nála. Már csak második voltam bár ez így volt természetes.</p> <p class="MsoNormal">Hiszen – gondolom – ha az ember szerelmes lesz, akkor szerelme tárgya kerül első helyre, és minden utána.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Soha többet nem utazom repülőn, inkább futok! - morogta Alex már a bérelt autóban.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Soha többet nem intézek neked semmit, folyton csak panaszkodsz! - vágtam vissza idegesen.</p> <p class="MsoNormal">Nem beszéltem Alexnek róla, de a repülőn alig bírtam magam visszafogni. Túl sokáig nem voltam vadászni és az a sok ember...</p> <p class="MsoNormal">Szégyelltem magam, hogy akár egy percig is megfordult a fejemben, hogy ártsak egy ártatlan lénynek.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Nem kell leharapni a fejem, na!- azzal - mutatva milyen érett is- duzzogva fonta össze mellkasa előtt a karjait.</p> <p class="MsoNormal">Chloe csak fáradtan sóhajtott, mint aki már előre unja a beszélgetés-félénket.</p> <p class="MsoNormal">Hát én meg Őt untam, de nagyon!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Bocs. - morogtam Alexnek. - Csak túl régóta nem ettem. - hajtottam hátra a fejem az ülésen.</p> <p class="MsoNormal">- Nagyon rossz volt? - nézett a visszapillantó tükörbe Chloe amivel teljesen megdöbbentett.</p> <p class="MsoNormal">Most hozzám szólt?? Komolyan? És nem is volt gúnyos a hangja hanem… megértő.</p> <p class="MsoNormal">Uh…</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Öhm … igen eléggé. - Fintorodtam el.</p> <p class="MsoNormal">Alex csak megrántotta a vállát.</p> <p class="MsoNormal">- Ha féken kellett volna tartanom téged, legalább történt volna valami izgalmas is. Bár a te megfékezésed nem lett volna valami nagy feladat. - Szurkálódott vigyorogva.</p> <p class="MsoNormal">Halkan rámorogtam.</p> <p class="MsoNormal">- Hidd el bátyuskám, simán leterítenélek! - válaszoltam angyali mosollyal az arcomon.</p> <p class="MsoNormal">- Ja persze mert neked ott van az erőd… ha az nem lenne, hogy védenéd magad, Törpe?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Majd vadászat után lerendezzük. - vigyorogtam kimutatva a fogsorom.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Várjál, mindjárt elkezdek félni. - dőlt vissza az ülésbe kuncogva.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ha befejeztétek ezt a gyerekes civakodást - itt szúrósan rá nézett Alexre, mire az rögtön összébb húzta magát. - Esetleg figyelhetnétek, mert szerintem az ott lőttünk már a leendő házunk lenne. - azzal fejével maga elé intett.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Modern építésű</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Szép… - hümmögött egy sort Alex, mire Chloe csúnyán nézett rá. Nagyon csúnyán!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Ez –mutatott maga elé, mivel már a ház előtti rétféleségen voltunk - Egy remekmű! Csak nézd meg. - vált mániákussá a tekintete. - Mire én gyorsan berohantam a házba még előttük, hogy megúszhassam az egy órás házelemzést.</p> <p class="MsoNormal">- Én szétnézek bent. - kiáltottam még vissza a vállam fölött, már a bejárati ajtó kilincsét szorongatva.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Alex csak fáradtan bólintott felém, hogy menjek csak, mert Ők úgyis alaposan átnézik Chloeval a házat kívülről.</p> <p class="MsoNormal">Nem tudom, miért vág olyan fancsali pofát az ilyen”tortúráknak”, hiszen Chloe mindig kiengesztelte utána.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A házba belépve rögtön a nappaliban találtam magam, ami már előre be volt rendezve.</p> <p class="MsoNormal">Ebben a helyiségben a világos színek uralkodtak, és az egészet az tette még szebbé, hogy mindkét falrész tele volt ablakokkal, bár nem amolyan üvegfal méretűekkel, de nekünk ez így pont megfelelt, mivel sosem tudhattuk, hogy ki téved erre. Bizonyára nehéz lett volna, kimagyarázni bizonyos dolgokat. Felkuncogtam, mikor elképzeltem Alex döbbent arcát a kis dohányzó asztalka láttán, mivel szerette feltenni a lábát az asztalra, de így hogy az majdnem egy szintben volt a padlóval kevés volt rá az esély.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A nappalit a konyha követte. Itt már inkább a barna színek uralkodtak, és persze ez is fel volt szerelve mindenféle hiper-szuper kütyüvel, amit soha nem fogunk használni, de persze szükség volt a látszat fenntartására.</p> <p class="MsoNormal">Hatalmas ablakok voltak az egyik falon, amin keresztül pont a közeli folyót lehetett látni, ami a ház közvetlen közelében csordogált.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Néhány percig gyönyörködtem még a táj szépségeiben, majd tovább indultam felfedező utamra a házban. Egy hosszú falépcső vezetett felé az emeletre. </p> <p class="MsoNormal">A folyosóról három ajtó nyílt. Benéztem az első szobába, de valahogy az nem tetszett annyira és mivel tudtam, hogy Chloe ízlése ehhez hasonló - mivel ő volt oda meg vissza a fehér és fekete kombinálásért - könnyű volt kitalálni, hogy ez a szoba kiké is lesz.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A második szoba viszont elvarázsolt. Az ajtóval szemben lévő fal üvegből volt, mellette egy sötétkék ágy terpeszkedett. A falak fehérre voltak festve, az egyik olvasó lámpa mellett egy könyves polc volt, és innen nyílt az egyik ajtó.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Muszáj volt végig simítanom az ágyneműn, hogy megtudjam vajon tényleg olyan selymes-e a tapintása, mint amilyennek látszik. Olyan volt, mint a legfinomabb selyem… mert talán az is volt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A legközelebbi ajtón benézve láttam, hogy ott találom a fürdőt. Félve közelítettem meg a következő - egyben a szobámhoz tartozó utolsó ajtót - , mivel tudtam, hogy Chloe divat mániája nem ismer határokat. </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Döbbenetes, hogy mekkora gardrób tárult fel előttem. Leesett állal bámultam még egy percig, aztán gyorsan lesiettem a földszintre, hogy végre kiszellőztethessem a fejem, és csillapíthassam a torkom égését.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A nappaliban kedvenc szerelmes párommal találkozhattam, amint épp nagyon elmerültek egymásban.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Öhm… elmentem vadászni. - álltam meg egy pillanatra a bejárati ajtóban. Nem úgy tűnt, mint akikhez eljutott a közlendőm, mindenesetre én szóltam…</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mélyen beleszagoltam a friss éjszakai levegőbe, miközben egyre bentebb futottam az erdő sűrűjében.</p> <p class="MsoNormal">Az orromat megcsapta a vér csábító illata, és két másodperc múlva már a szívdobbanásokat is hallottam.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Egy hatalmas réthez értem, ahol egy fa takarásában megláttam leendő áldozatomat, amint egy fa alatt üldögélt. Lassan a szarvas felé sétáltam, és mikor észrevett, azonnal talpra szökkent, és megiramodott az erdő belseje felé véve az irányt. Se perc alatt terítettem le szerencsétlen állatot, aki még próbált küzdeni, de természetesen hiábavaló erőfeszítés volt.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Amint az utolsó csepp vérét is kiszívtam, elengedtem, hogy a lábaim előtt terüljön el kiszáradt teteme. Undorodtam magamtól, hiába tudtam, hogy ez így természetes (legalábbis a vámpíroknál).</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Visszasiettem a tölgyfához, és felmáztam egy 1,5 méter széles ágára. Elgondolkodva bámultam a rét túloldalán sétálgató őzikét, és megint a szüleim jutottak eszembe.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Az idő múlásával egyre többet gondoltam rájuk, és nagyon reméltem, hogy boldogok, és már túltették magukat a történteken. Ha lehetséges ez egyáltalán…</p> <p class="MsoNormal">Talán meglátogathatnám őket. Persze nem mennék hozzájuk közel, csak annyira, hogy tudjam élnek-e még, hogy jól vannak-e. Biztosan…</p> <p class="MsoNormal">Ekkor félbe szakítva tervezgetéseimet, egy hatalmas csattanással neki vágódott a fámnak valami, ezzel eldöntve a fát, és vele engem is.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A vastag fa maga alá temetett, és hiába voltam vámpír, egy pillanatra még a levegő is bent akadt a tüdőmben. Gyorsan feltápászkodtam, a vastag fát egy nagyobb lökéssel eltávolítva magamról.</p> <p class="MsoNormal">Ekkor meghallottam, amint valaki elkáromkodja magát, és távolabbról hangos nevetés is hallatszott.</p> <p class="MsoNormal">Mikor körülnéztem, megláttam a kidőlt fa tövében egy nagydarab vámpírt, amint tovább szitkozódva felpattan, de már későn, mivel a nevető hang tulajdonosa villám gyorsan mellette termett, és karba tett kézzel enyhe mosollyal az arcán nézett a másik férfi szemébe.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Magasabb és vékonyabb volt, mint ellenfele, aki úgy tűnt könnyedén le tudná győzni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Megint csaltál! - sziszegte az izmosabb srác.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Tudhatnád, hogy nem bírom kikapcsolni. - magyarázkodott a bronzos hajú.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Erre a másik csak gúnyosan felhorkantott.</p> <p class="MsoNormal">- Mintha annyira próbálkoznál… ha nem lenne az erőd,<span style=""> </span>simán legyőznélek! - durcáskodott tovább.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">- Emmett! Hagyd abba ezt a gyerekes viselkedést, kérlek. - Mondta komoly arccal - Nem bírsz velem, és Alice-el sem… ez nem szégyen bátyókám. - veregette meg vigyorogva a vállát.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Ekkor hirtelen felém kapta fejét (gondolom most érezték meg a szagom).</p> <p class="MsoNormal">Eszembe jutott Alex, hogy ő mit tanácsolna ilyen helyzetekben. És azonnal cselekedtem, mert tudtam, hogy senkiben sem bízhatunk csak úgy. Hiába nem emberek vérével táplálkoznak - amire arany szín szemeikből rájöhetem - attól még lehetnek gonoszak, vagy ez lehet éppen egy csapda is. Nem ez lenne az első eset…</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Azonnal egy széles fa törzséig hátráltam, és védekező állásba görnyedve lapultam a vastag törzshöz. Halkan, figyelmeztetően morogtam rájuk, de ők csak álltak ott, és engem bámultak döbbent pillantásokkal.</p> <p class="MsoNormal">Ekkor érkezett meg még 5 idegen vámpír, és én ekkor kezdtem el igazán pánikolni.</p><p class="MsoNormal"><br /></p> <p class="MsoNormal"> </p>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-29292609126709279912010-08-08T13:14:00.001-07:002010-08-08T13:17:41.398-07:00Bocsiii!!!Sziasztok!<br /><br />Nagyon sajnálom, hogy nem jött a friss az én hibám bocsánat érte azoknak akik várták! :(<br />Szeptemreben fog be indulni a blog, és akkor hozok majd új részeket mivel akkor lesz időm írni, és nővérem is el megy fősulira! :)<br /><br />Kérek mindekit, bírjátok ki addig! Már bele kezdtem a 2. fejezetbe, és kész van 1,5 oldal szóval komolyan SZEPTEMBER!!<br />És még egyszer bocs... :SFannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-22992510534420682232010-05-22T13:35:00.000-07:002010-07-08T14:35:34.845-07:001. fejezet<img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5474580769726253026" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiouA0dQzZuTUcVhS4W7FaL5RRBzD91UIpQ5XA8U4ozUN0i0oDGaQQOFzwz9pvaxb4RgiuYCbfrNtDOQqdE5v7eXUauY07BL18uHy80_j56gigFFZpVUiBzcptjzd9G0-Yptt6UhcliRSh5/s320/Bellla+1..jpeg" style="cursor: pointer; display: block; height: 120px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 159px;" /><br />
<div style="color: #6633ff; font-weight: bold; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;"><br />
</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;"><br />
</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Két éve vagyok már vámpír, s büszkén mondhatom én nem öltem még embert! Sőt… családom is van! Igaz, csak 3 tagú, és az egyikükkel nem is jövök ki valami jól, de itt vagyunk egymásnak.</span></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Van egy bátyám – Alex -, bár nem vérrokonom, de úgy szeretem mint egy testvért! Ő változtatott át engem 18 éves koromban, szóval köztünk még nagyobb a kötődés. És ott van Chloe… hát, vele már nem olyan rózsás a kapcsolatunk. Tavaly jöttem rá, hogy féltékeny. Mivel valahányszor ketten mentünk vadászni Alex-el, mindig olyan furán nézett rám, és utána az én szerencsétlen bátyámnak kellett kiengesztelnie Őt.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Chloe imádott vámpír lenni: gyorsaság, szépség, erő, sebezhetetlenség…csupa felszínes dolog miatt. Sosem tudtam megérteni, hogy Alex hogyan bírja elviselni Őt. Engem már 10 perc alatt képes kikészíteni.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Bella, gyere már le. Beszélnünk kéne a költözködésről. - szólt fel az emeletre Alex.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Megyek – motyogtam, és emberi tempóban elindultam a nappali felé.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Nem szerettem sok időt a szobámon kívül tölteni a házban, mivel szinte minden Chloe ízlését tükrözte. Megpróbálta berendezni a szobámat, de természetesen nem hagytam neki. A szobám az az enyém!És hiába engedtem meg sok mindent, azért néha nekem is sikerült nemet mondanom, csak ez sajnos nem fordult elő velem valami sűrűn. Bár Alex szerint ez így van rendjén, hiszen akkor ki intézkedne helyette. Macerás volt azért vámpírnak lenni rengeteg papír munkával, és ház kereséssel járt.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Lesétáltam a többiekhez, és meg is hallottam Chloe türelmetlen sóhaját. Magamban kuncogtam. Imádtam idegesíteni, de Alex nem nézte jó szemmel a szurkálódásainkat. Ő azt akarta, hogy a számára legfontosabb személyek szeressék egymást, sőt, az ő szavaival élve legalább ne akarjuk megölni egymást. Mondjuk nem én támadtam meg a másikat hanem Ő, de amit Chloe csinál az el van nézve.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Itt vagy végre. - morogta mire Alex szúrósan rá nézett.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Bella, meg kéne beszélnünk a költözést! - nézett rám mosolyogva.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Elintézem, mint mindig .- rántottam vállat.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Biztos Bells? Nem kell ezt neked csinálnod! Elintézhetjük mi is Chloe-val. - mondta aggódó szemekkel vizsgálva. Folyton aggódott értem, félt, hogy magányos vagyok - ami mondjuk igaz- és hogy nem fogom megtalálni a társam.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Nem kell, legalább addig is elütöm valamivel az időt. – sóhajtottam, de aztán meg bántam hogy hangosan is kimondtam ezt, mert tudtam, hogy megint túl reagálja a dolgokat.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Bella! Mondtam, hogy csináljunk valamit közösen. – dörmögte.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Alex! - dobbantottam a lábammal. - Olyan vagy, mint az apám! Nincs semmi bajom, és szívesen intézem a dolgokat. - mosolyogtam el a végére.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Jó, jó. – morogta, és nagy levegőt véve átkarolta menyasszonyát.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Megyünk pakolni. Addig te elintézed a házat meg a papírokat? - kérdezte Chloe. Lehet valakinek ennél is idegesítőbb hangja?? A válasz egyszerű: nem!</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Persze, menjetek csak. - mosolyogtam erőltetetten. Az alatt a 2 év alatt sikerült egy fajta boldog vagyok maszkot erőltetnem az arcomra.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Egy kincs vagy húgi! – vigyorgott, és egy csontropogtató öleléssel jutalmazott az én drága bátyám.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Tudom! - forgattam a szemeimet. - Túl tökéletes vagyok! - kuncogtam. Mire éreztem hogy Alex válla is megrázkódik a nevetésben.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Szólj, ha kell segítség! - szólt még vissza a lépcső aljáról.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Mint ha eddig kellett volna… - morogtam gondolatban. Szerettem egyedül intézni a dolgaimat, mivel úgyis folyton csak unatkozom. Alexnek meg ugye ott van Chloe, aki 24 órás törődést igényel. Ha a bátyám hanyagolja akár csak 1 órára és velem beszélget, akkor rögtön eltereli a figyelmét. Idegesítő!</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Megkerestem a városokat, ahol keveset süt a Nap, és miután a kör 2 városkára szűkült, Forks mellett döntöttem. Kis település volt, a lakossága kicsi, és az eső is folyton esett állandó felhőtakaróval megspékelve. Ó és el ne felejtsük a gazdag vad állományt…tökéletes az éhes vámpíroknak…már ha azok nem ölnek embert.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">A laptopomon felkerestem az eladó házakat, és szerencsémre volt is kettő. Mindkét ház az erdőben volt, csak az egyik egy emelettel nagyobb, mint a másik. Felhívtam az ingatlan közvetítőt, és 10 perc tárgyalás után már a miénk is lett a kisebbik.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Míg elintéztem a szállítókat és repülő jegyeket foglaltam, próbáltam figyelmen kívül hagyni a jellegzetes hangokat, az emeletről. Mindig ez van! Miért kell mindkét család tagomnak ilyen szex mániásnak lennie??</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Elintéztem mindent, és büszkén dőltem hátra a székemen. Unatkoztam megint… eszembe jutott, hogy ideje lenne neki állni pakolni, így emberi sebességgel elkezdtem össze szedni a cuccokat. Ha most egy ember látna, szívrohamot kapna. Nem mindennap emelget egy lány egy egész 3 személyes ülőgarnitúrát…</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Fintorogva vettem tudomásul, hogy a gerlepár nem mostanában fog ki jönni a szobájukból, így fogtam magam és elmentem futni egyet. Imádtam a száguldozást. Ilyenkor nem görcsöltem azon, vajon Isten miért büntetett ezzel a léttel.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Emberi életemben is rengeteget szenvedtem. Ha Alex nem ment meg vagy inkább nem rabol el, akkor még most is ott lennék azzal az állattal. Öröké hálás leszek fogadott bátyámnak ezért. Tudtam, hogy Ő csak azért tette velem ezt, mert másképp nem bírt volna megmenteni, és szerinte Én boldog leszek, csak várjak türelemmel, mert az élet nem tündér mese, hogy rögtön meg találod a szerelmed .Nem! Az élet tanít, hogy aztán mikor már megtörténtek veled a borzalmak, boldogan élhess és tanulj a hibáidból.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Hát igen, néha még az én nagy és erős bátyókám is tud ilyeneket mondani. Úgy gondoltam, hogy ennyi idő után már igazán khm… végezhettek.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Mikor vissza futottam a házhoz már a nappaliban voltak és várták , hogy mit intéztem, hol fogunk lakni, és mikor indulunk.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Pöttöm Panna, mit intéztél? - kérdezte az én édes Alex-em, és összeborzolta a hajamat.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Miden meg van. Forksba költözünk. Megnéztem, és tele van erdővel… meg sok vad állattal.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Hol lennénk mi nélküled? - tette fel sóhajtva a kérdést.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- A szobánkban. - kuncogott halkan az a kis…</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Angyalian rámosolyogtam, miközben magamban átkoztam a napot mikor megtaláltuk.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Azt akartam mondani, hogy jó lenne, ha össze pakolnátok mert holnap jönnek a költöztetők.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Megyek, lepihenek és még összepakolok a szobámban. – mondtam, és felsétáltam az én imádott szobácskámba.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Miközben pakolásztam megakadt a szemem egy régi gyűrűn. Szinte már el is felejtettem hogy meg van még…</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Anya gyűrűje gyönyörű volt: ezüst, egy kék drágakővel a közepén. Felsóhajtottam, ahogy magam elé képzeltem anyukám kedves, szeleburdi arcát. Ő biztos aggódik értem apuval együtt. Vagy már lehet , hogy el is felejtkeztek rólam. Mi van, ha született ez újabb gyerekük, egy pót Bella akit még jobban fognak szeretni, mint engem!?</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Nem voltam az a féltékeny típus, bár nem is volt kire annak lennem, de most éreztem, hogy igen is az vagyok. Ráadásul lehet, hogy egy nem is létező személyre. A helyzetem siralmas volt.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Felhúztam a gyűrűt és meg is fogadtam, hogy soha többé nem veszem le, mert nem szabad felejtenem mindenre emlékeznem kell!</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Még akkor is ha azok fájó, borzasztó emlékek. Mert az tesz erőssé.. Elég erőssé ahhoz, hogy végig csináljam ezt az egészet, és ne ölessem meg magam valakivel. Hiszen ahogy Alex is mondta: rám is vár valaki! Csak idő kell amíg egymásra találunk! Én pedig türelmesen fogok várni mert szerintem, annyi szenvedés után már én is megérdemlem az örökké tartó boldogságot. Viharos, és kissé depressziós gondolataimból, Alex hangja rántott vissza a valóvilágba.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Bells! Kész vagyunk, a kocsikért mikor jönnek?</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Még ma.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Hát igen van még egy amolyan szenvedélyünk. Még pedig a kocsik. A gyors, nagyon gyors kocsik. Nekem egy BMW M10-em van, Chloenak egy Toyota MR2-se és Alexnek pedig egy Ferrari F430A-ja van – ezeket is csak a vámpír memóriámnak köszönhetően bírtam megjegyezni - nem vagyok egy nagy autó szakértő.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Ekkor csengettek, mire én felpattantam, és leviharozva a lépcsőn ajtót nyitottam az érkező költöztetőknek.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Jó napot! - mosolyogtam rá az előttem álló fiatal srácra.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Hellllllo! - nézett végig rajtam szemérmetlenül. - A nevem Mike. Jöttünk költöztetni. – vigyorgott, és a tekintete megakadt a melleimen, pedig nem is volt nagyon kivágott a felsőm.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Igen már össze pakoltunk, erre vannak a dobozok. - vezettem be egy fáradt sóhajjal a házba.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Utáltam, hogy folyton megbámulnak ez emberek. Nincs bennünk semmi. Inkább félniük kéne mint nyál csorgatva nézni minket. Néha napján azért voltak ilyen nagyon bátor emberek is. És általában mindig én fogtam ki őket, ami természetesen Alexéknek mindig adott okot a későbbi szekírozásomra.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Hello! - vigyorgott Alex, miután felmérte, hogy szerencsétlen srác alig bírja levenni rólam a kocsonyán logó szemeit.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Öhm… - zavartan hümmögtem egy sort. - Itt vannak a dobozok. - Szerintem ezt már vehette volna célzásnak is, de nem vette…</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">- Aha… - sóhajtotta, aztán végül kb. 1 óra bámulás után fogta magát, és kiszólt a többieknek, hogy ideje lenne kihordani a cuccokat.</span></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Nekem viszont bevillant, hogy most majd még több hapsi lepi el a házunkat, ezért gyorsan felsiettem a szobámba.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153275"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Utáltam, hogy Chloenak nem kell mindezt a tortúrát elszenvednie, mert neki ott van Alex, és tőle legalább a férfiak félnek, így mikor látják, hogy ők együtt vannak, nem merik megkörnyékezni Choet.</span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><span class="Apple-style-span" style="color: white;">Az ablakom elé álltam és még utoljára megcsodáltam a gyönyörű kilátást.</span></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: white;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153268"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><s><br />
</s></span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: white;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153268"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><s><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5474584758260846658" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitNQ5WpbFi7jyToqacK8bki95YtDnN9M4dK8Ti4iPwCETis4qE8kYa39zn4SkqUAo6qFpmtmAT6BZkRHFYAb223zl7ngdBheU91z7vNaJAdHNKSP7sHT7OOh8h8mOVAEYyZ_tNGKJsKphn/s320/407176.jpg" style="cursor: pointer; height: 240px; width: 320px;" /></s></span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: white;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153268"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><s><br />
</s></span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: white;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153268"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><s><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5474584772718135522" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYyQVchjqutr_Og86E7z7kZjRAv8weJNhPxOyjzPZY5XOwj49UNdL8syNQ8qK3pKm1Z6ciUoF0hdpM_5NfR5wnPezFYnM4YBo6f9mCdzvO9_S5T6c7VxLfGs9SeQ0MEeLlp3G7WJkEC8EA/s320/toyota_mr2-1999_r25.jpg" style="cursor: pointer; height: 240px; width: 320px;" /></s></span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: white;"><a href="http://draft.blogger.com/goog_818153268"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><s><br />
</s></span></a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: white;"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5474584766591008498" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiG0c6NOZdh-EsRL12bvZMX1gLd-R932gpQuk2qPd0pJhQarhyXyGYRaupD2pwtC1hyWexxRtkzp5RhnpSvmRmHqkpB_QjhyphenhyphenIchY2pH7jAmce7rTaFsi5Ae2dX-fCoDx52sbDuDKlLa8Ywz/s320/ferrari-f430-1-big.JPG" style="cursor: pointer; height: 220px; width: 320px;" /></span></div>Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-2956153323759744718.post-38379523564307452112010-05-22T13:05:00.001-07:002010-05-22T13:05:40.128-07:00PrológusVolt már veled olyan, hogy találkoztál Vele?<br />Vele, aki fogta a kezed a bajban…<br />Vele, aki legalább százszor elmondta hogy mennyire szeret?<br />Vele, aki megígérte, hogy veled marad örökké?<br />Vele, aki azt mondta ha kell örökre vár rád?<br /><br />De aztán rájössz, hogy hazudott!<br />És nem találsz ki a fényre, mert úgy érzed, nincs miért küzdened tovább...Fannihttp://www.blogger.com/profile/02520281015755291015noreply@blogger.com1